Szégyen! Ez a budapesti nő, 35 év munkaviszony után csupán ennyi elismerést kapott a postától!
Hirdetés
Hirdetés
Elszomorító, amit a budapesti asszony osztott meg közösségi oldalán! Jutalomban részesítette a Posta 35 éves jubileumi munkaviszonya után. Ezt inkább nem kellett volna odaadni.
/Egy budapesti asszony tette közre Facebookon az alábbi “jutalmat”, amit 35 éves jubileumi munkaviszony után kapott a postától\./
Hirdetés
A kommentelőknél is azonnal kiverte a biztosítékot: Érkeztek az ötletek, hogy mihez kezdjen ezzel a mesés jutalommal: “Hívd meg az igazgatót 1 kávéra.
Hirdetés
Csak nehogy kifuss az időből!!”
“És ezt oda merték adni! Szégyen komolyan. Ez nem ajándék hanem alamizsna. Inkább ne adnának semmit ha csak ennyire becsülik a dolgozóikat! Gratulálok a kitartásáért ismeretlenül is! Adja vissza a főnökének és mondja neki, köszönöm a megbecsülést de kávéra még van pénzem!”
Hirdetés
Neked mi a véleményed? Kíváncsiak vagyunk, Ti mihez kezdtetek volna ezzel a jutalommal! Írjátok meg kommentben!
♈ Kos (03.21.–04.19.)Ma a Kosok energiája szinte felrobban, de figyelj, hogy ne veszekedésben vezesd le, hanem...
Mindenegyben blog 2025. november 05. (szerda), 08:18
Bálint hazaért, és olyasmit látott, amit soha nem felejt el. A házvezetőnő a lebénult fiával táncolt – és amit ezután megtudott, az mindent megváltoztatott.
Noel valaha az élet öröme volt maga: futott, nevetett, mindenkit megfertőzött a derűjével. Aztán egy hirtelen baleset egyetlen pillanat alatt elvette tőle mindezt. Fél év telt el, és a kisfiú már csak csendben ült a kerekesszékében, üres tekintettel bámulta a falat.
Apja, Bálint, aki addig mindig mindent megoldott, most először érezte, hogy a pénz és a hatalom semmit sem ér. Próbált orvosokat, terápiákat, csodákat – de semmi sem mozdult meg Noelben. Csak a némaság maradt.
Egy nap megjelent a házban Sofia, a fiatal házvezetőnő, akit azért hívott, hogy segítsen gondoskodni a fiúról. A lány halk szavú volt, mosolya meleg, és minden mozdulatában ott volt valami megmagyarázhatatlan nyugalom.
Egy délután, miközben port törölt, zenét tett be a nappaliban. Nem volt szándékos, csak egy régi dallam szólt halkan. Amikor hátranézett, észrevette, hogy Noel ujjai finoman megmozdulnak a karfán – mintha a zene átjárná őt.
Sofia nem szólt semmit. Csak táncolni kezdett – lassan, könnyedén, mintha a levegővel együtt ringatózna. A kisfiú figyelte, majd a keze megint megmozdult.
– Látod? – mosolygott rá Sofia. – A tested nem felejtett el örülni. Csak hallgass a dallamra.
Noel szemében apró fény csillant. Hónapok óta először mosolygott.
Onnantól minden délután közösen hallgattak zenét. A fiú tanulta, hogyan mozgassa a karját a ritmusra, és Sofia türelmesen vezette. A ház újra élettel telt meg.
Egy délután, amikor Bálint a szokásosnál korábban ért haza, halk zene szűrődött ki a nappaliból. Megállt az ajtóban, és benézett.
A fia a kerekesszékében ült, és Sofia mellette táncolt. Noel nevetett, a karját a dallam ütemére mozgatta, és a szoba megtelt meleg fénnyel.
Bálint szó nélkül figyelte őket. A szeme megtelt könnyel.
Az, ami ezután történt… mindent megváltoztatott.
A folytatást az első kommentben találja. ??
