Szilveszter éjjelén halt meg a lányuk, de 40 perccel később furcsa dolog történt!

Hirdetés
Szilveszter éjjelén halt meg a lányuk, de 40 perccel később furcsa dolog történt!
Hirdetés

2013 szilveszterén történt, és nem véletlenül járta be az egész világot….

/Ruslan és Anastasia Odonec soha nem fogják elfelejteni ezt a szilveszteri bulit, amely egyben egy családi házavató ünnepség is volt\: kemény munkájának köszönhetően a házaspár egy szép nagy családi házba költözhetett két kis gyermekükkel, az 5 éves Radomirral és a 3 éves Alesyaval\./

Hirdetés

Rendkívül büszkék voltak, és úgy érezték, övék a világ! Ám sajnos a házavató hamarosan tragikus fordulatot vett..

Amíg a szülők a konyhában készülődtek pár családtaggal, a kicsik egy pár évvel idősebb unokatestvérükkel játszottak a házban.

Egyszer azonban a szülők arra lettek figyelmesek, hogy nem hallják többé a hároméves kislány gyöngyöző nevetését.

Hirdetés
Az apa gyanút fogott, és elkezdte keresni a gyerekeket. Végül Alesyát a medence alján mozdulatlanul fekve találta meg…

Ruslan érthetően rettenetesen megijedt, és miközben a nagyszülők kihívták a mentőket, – bár nem tanult soha elsősegélyt adni -, a tévében látott módon megkezdte a kislány újraélesztését.

A mentősök nagyon hamar kiértek, és folytatták az újraélesztést, az azonban hatástalannak bizonyult.

Hirdetés
Újabb 10 perc sem telt el, és már halottnak nyilvánították Alesyát, felvették a jegyzőkönyvet is.

Hiába könyörgött nekik az apa, ők pedig arra kérték, vegye tudomásul, hogy a kislánya halott. Ennek ellenére az apa nem tudta feladni, és folytatta az újraélesztést.

Újabb fél óra telt el, és csodák csodájára a kislány szíve enyhén verni kezdett. A mentősök alig akarták elhinni, hogy a kislány újra lélegzik, és késedelem nélkül beszállították őt a kórházba.

Hirdetés

Alesya kómába esett, és az orvosok napokig tartó küzdelme kellett ahhoz, hogy életben maradhasson. Azonban amikor két hét múlva magához tért, úgy tűnt, az orvosok félelme beigazolódott, és többféle súlyos károsodás jeleit látták rajta.

A kislány nem tudott beszélni, mozogni, és nem is látott.

Azonban hála annak, hogy Alesya még csak 3 éves volt, és annak, hogy eltökélten próbált jobban lenni, végül pár héten belül visszanyerte a látását, és megtette az első lépéseit is, ráadásul már beszélni is elkezdett.

Hirdetés

Egy idő után aztán a kislány végül teljesen felépült! Vannak még csodák! Neked mi a véleményed?

2022. június 06. (hétfő), 22:34

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. április 22. (kedd), 07:46
Hirdetés

Miután rendbe tettem egy teljesen elhagyott sírt a temetőben, másnap reggel olyat láttam az ablakomból, amitől szó szerint LEBÉÉÉNULTAM... ???

Miután rendbe tettem egy teljesen elhagyott sírt a temetőben, másnap reggel olyat láttam az ablakomból, amitől szó szerint LEBÉÉÉNULTAM... ???

Szia, anya! Ó, képzeld csak el, mi történt velem! – 1. rész– Szia, anya! Ó, képzeld csak el, mit fogok most mesélni...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. április 22. (kedd), 07:08

Két megfagyott farkas kaparta Márton ajtaját a Mátrában... Amikor kinyitotta, PERCEK MULVA ONEMÜLT AZTÓL, AMI TÖRTÉNT!

Két megfagyott farkas kaparta Márton ajtaját a Mátrában... Amikor kinyitotta, PERCEK MULVA ONEMÜLT AZTÓL, AMI TÖRTÉNT!

Egy hideg téli éjszakán, amikor a szél úgy süvített a Mátra hegycsúcsai között, mintha maga a természet üvöltene, egy...

Mindenegyben blog
2025. április 22. (kedd), 05:27

Egy lány megmentett egy sebesült hattyút – de amit azután tett, arra ő maga sem számított

Egy lány megmentett egy sebesült hattyút – de amit azután tett, arra ő maga sem számított

Egy lány megmentett egy sebesült hattyút – de amit azután tett, arra ő maga sem számított Kinga gyerekkora óta imádta a...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 21:24

Egykor elismert orvosnő volt, most takarítónőként dolgozik… de SENKI sem sejti, mihez vezet mindez!

Egykor elismert orvosnő volt, most takarítónőként dolgozik… de SENKI sem sejti, mihez vezet mindez!

Egy tapasztalt orvost a börtön után csak takarítónőként alkalmaztak. Senki sem sejthette, mivé fajul ez az...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő)

Éjszaka a sebész megmentette a cigányasszonyt és a kisbabáját… Reggel pedig, amikor belépett a fia szobájába, térdre rogyott a látottaktól!

Éjszaka a sebész megmentette a cigányasszonyt és a kisbabáját… Reggel pedig, amikor belépett a fia szobájába, térdre rogyott a látottaktól!

Éjszaka a sebész megmentette a cigányasszonyt és a kisbabáját… Reggel pedig, amikor belépett a fia szobájába, térdre...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 17:53

Feleség lebuktatta a férjét egy fiatal szőkével, de nem csinált botrányt... Amit 5 nappal később tett, attól mindenkinek leesett az álla!

Feleség lebuktatta a férjét egy fiatal szőkével, de nem csinált botrányt... Amit 5 nappal később tett, attól mindenkinek leesett az álla!

Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 15:48

A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ? Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben. Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte. – Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon. Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt. – Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket. Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó. – Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor. – Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem. – Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj. Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé. Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok. A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék. – Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében. Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele… Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom. A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos. Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete. A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja. Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte. Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne. És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ??? Folytatás a kép alatti első kommentben ??

A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ? Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben. Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte. – Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon. Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt. – Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket. Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó. – Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor. – Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem. – Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj. Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé. Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok. A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék. – Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében. Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele… Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom. A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos. Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete. A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja. Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte. Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne. És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ??? Folytatás a kép alatti első kommentben ??

A megtört öreg és a hó alatt szunnyadó reménySándor lassú léptekkel haladt végig az ismerős utcán. A hideg szél arcul...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 14:16

Az egész falu térdre borult a farkas előtt — a ragadozó olyasmit tett, amitől mindenki elnémult a döbbenettől…

Az egész falu térdre borult a farkas előtt — a ragadozó olyasmit tett, amitől mindenki elnémult a döbbenettől…

Tivadar, akit a faluban mindenki csak Tivadkának hívott, hajnalban ébredt, azzal az érzéssel, hogy a világ körülötte...

Hirdetés
Hirdetés