Szivember!Emberségből jeles!

Csak úgy eszembe jutott, nagy önsajnálat közepette.........

Fel hivott egy úr, hogy ellepték a méhek, tűzfalból repkednek ki, be!Vidéken laknak, tőllem 6 óra autóval.....

/Ilyenkor telefonban megbeszélem a tulajjal a részleteket, mennyibe fog kerülni a munkám, stb\./

Itt is igy történtt, a családot nem ismertem.

A megbeszéltek szerint megérkeztem a családhoz.Egy kis tanyán laktak, mély szegénységben, négy kb óvodás gyerek, apa, anya.Apuka fogadott, megmutatta hol talállhatók a méhek, tűzfalon volt egy körömnyi rés, amin közlekedtek a méhek.

Kipakoltam a kocsiból, és elkezdtem ki bőviteni eszt a rést.Két gyerek volt othon, a tesók anyával valahol....A két kicsi, le ültt tőllem távol egy egy kis sámlira, és nézték mit csinálok.Vésés közben a méhek tódultak ki a falból, a gyerekek tátott szájjal figyeltek, nem láttak még ilyent.Ahogy egyre nagyobb lett a juk, megjelentek a mézzel kitömött lépsorok.Lépek viaszból készülnek, igy sérülékenyek!Ilyenkor vésés bontás következtében sérülnek. Itt is igy történtt, elkezdett folyni a méz, végig a falon.Egy ilyen akciónál kb 20-25 kg lépes méz van a falban, ami fogyasztásra nem alkalmas, mivel tele megy téglaporral, kosszal piszokkal.Azért egy fél tenyérnyit sikerültt megmenteni, és odaadni a két kis ( segédemnek )Félbe vágtam, majd odaadtam nekik hogy egyék meg.

A kisebbik kislány rámnézett, kis kezébe fokta a lépet, majd igy szólt:Tibi bácsi, most nem esszük meg, estére haza jön Lilike, és Marcika, majd vacsora után elosszuk és megesszük.

Nem ettünk még ilyent soha.

Hát erre köpni nyelni nem tudtam, megsimogattam a fejét, és bevallom férfiasan elszorult a szivem.Kicsi gyerek szájából ilyent hallani, hát.....

A munkát befejeztem, méheket befoktam, kitakaritottam az üreget, majd elpakoltam.Apukának elmondtam mi a további teendő, majd ezek után jött az elszàmolás....Apa szó nélkül elővette a tárcáját, semmi alkudozás ahogy ez álltalában lenni szokott, pl többek között a második kerületben szó nélkül fizetett ( volna )Aszt gondolom az összeg amibe beleszámoltam a nem kevés utiköltségem, a vegyszerem, munkadíjam, olyan összeg volt hogy szerintem a havi fizetését súrolta a család főnek.

Megmondom őszintén nem volt az arcomon bőr elvenni, de ugye nem mondhatom hogy mivel szegények, igy nem kérek pénzt, mert megsérteném.Így abban maradtunk, hogy megeggyeztünk telefonon keresztül hogy mennyi lessz a munkadijjam, de mivel kb 25 kg mézet szedtem ki a falból ( ami ugye nem alkalmas fogyasztásra ) így nem kérek pénzt, letudjuk a kiszedett mézzel.Mivel a kocsimban mindég van pár üveg méz, így a kicsik kezébe adtam búcsúzásul két-két kg mézet, mondanom sem kell mekkora volt az öröm.

..Majd elköszöntem és haza menttem - 4 kg mézzel, pénz nélkül! De az érzés felbecsülhetetlen volt, hogy segitettem a családon.

Ilyen is van 2017 ben, ( ez tavaji történet ) hogy manapság vannak olyan gyerekek, akik nem ismerik többek között az 1500-2000ft os mézet, mert a család költségvetésébe nem fér bele ez a kiadás!

Szomorú, és egyben felháborító! 

2018. március 29. (csütörtök), 16:01