SZÍVSZORÍTÓ! A 10 éves kislányt lekapcsolták a gépekről.. Ekkor hirtelen felült, és Ezt mondta szüleinek! ❤ Szavai a fél világot megdöbbentették: A cikk a hozzászólásoknál olvasható el!
Ennek a kislánynak, Abby Furco-nak a története nem véletlenül járta be az egész világot. Amikor csupán négy éves volt, leukémiával diagnosztizálták, és az orvosok csupán 20 %-ot adtak neki, hogy túlélje a betegséget.
/A kislány egyáltalán nem adta föl, és a szülei is felvették a kesztyűt\: egy hosszú küzdelemnek néztek elébe, és Abby hat éven keresztül bátran helyt állt, pedig kemoterápián, sugárkezelésen, illetve csontátültetésen is átesett\./
Szülei mindenben támogatták, és ő rendre leküzdötte a nehézségeket. Úgy tűnt, legyőzte a betegséget, újra járhatott iskolába, sportolhatott, és még a cserkészekhez is belépett…
Ám a rákövetkező évben betegsége kiújult, és sajnos még a korábbinál is súlyosabb formában: beszélni és mozogni is alig tudott, ráadásul az újabb csontvelő transzplantáció sikertelen lett. Az egész szervezete fokozatosan elkezdett összeomlani, és már csak néhány éber órája volt minden nap.
.
Az orvosok azt mondták a szülőknek, búcsúzzanak el a kislányuktól. Testvéreit is felkészítették a legrosszabbra, és ők maguk is elkezdtek barátkozni a gondolattal, hogy most már vége a harcnak.
A kislány azonban rácáfolt várakozásaikra, amikor magához tért, és ezt mondta a szüleinek: még rengeteg dolgom van az életben…
Ez fordulópontot jelentett, és mindenki legnagyobb megdöbbenésére a lány elkezdett erősödni, képes volt lábra állni, és a következő hónapok során folyamatos javulást mutatott az állapota.
Nincs magyarázat, és bár az életkilátásai továbbra is bizonytalanok, a családja újra reménykedik!
Az akaraterő óriási hatalom! Csak a szeretet nagyobb nála! Neked mi a véleményed?
2024. június 19. (szerda), 07:06
Kapcsolódó cikkünk
Segítettem egy vajúdó nőnek megszülni az utcán… és fogalmam sem volt, hogy ezzel a saját életemet is darabokra szedem ??
Hazafelé tartottam, amikor megálltam bevásárolni. Fel akartam hívni Gergőt, de nem vette fel, így csak írtam neki, mit főzzek vacsorára. A válasza rövid volt, közönyös. Már akkor éreztem valami furcsa távolságot köztünk… de nem gondoltam semmi komolyra. ?
A bolt után átmentem a piacra húsért, majd hirtelen megkívántam egy főtt kukoricát, ezért odasétáltam egy árushoz. Ekkor vettem észre egy fiatal, terhes nőt. Alig tudott menni, az arcán fájdalom ült, a teste remegett. Azonnal odaléptem hozzá.
„Segítsen… azt hiszem, szülök…” – suttogta izzadtan.
Orvos vagyok, de nem szülész. Mégis tudtam, hogy nincs idő várni. Segítségért kiáltottam, de az emberek csak néztek… senki nem mozdult. ?
A nő hirtelen megragadta a karomat.
„Jön a baba…”
És akkor már nem volt visszaút.
Egy idegen férfi – később megtudtam, hogy Bálint – végül odalépett, és segített. Kartont hozott, lefektettük a nőt az út szélén… és ott, az aszfalt mellett, a semmi közepén kezdődött el a szülés.
A kezem remegett, a szívem a torkomban dobogott. Nem erre készültem. De nem volt választásom.
„Vegyen mély levegőt! Látom a fejét!” – mondtam, miközben próbáltam uralni a pánikot.
Egy utolsó sikoly… és a baba megszületett. ??
Bálint levette az ingét, abba burkoltuk a kicsit. Az anya sírt, a baba felsírt, én pedig alig hittem el, hogy tényleg megtörtént.
Gyorsan az autómhoz vittük őket, az emberek közben csak bámultak és suttogtak.
„Köszönöm…” – mondta a nő remegve.
Megkérdeztem, van-e valakije. Férj, család…
A válasza mindent megváltoztatott.
„Senki. Teljesen egyedül vagyok… csak egyszer történt… és most itt a baba.”
A szavai után megfagyott bennem valami.
A kórházba vittem őket, ott azonnal ellátták. Ekkor hívott Gergő.
„Hol vagy? Már itthon vagyok.”
„Vissza kellett jönnöm a kórházba. Segítettem egy nőnek.”
Csak ennyit mondott:
„Rendben.”
Semmi kérdés. Semmi érdeklődés.
És akkor még nem tudtam… hogy ez a nap nem csak egy életet hozott világra.
Hanem az enyémet is teljesen felforgatta. ???? A folytatás az első kommentben… ???
A fénykép
A parkolóban még mindig érezni lehetett a fertőtlenítő szúrós szagát, mintha a...
