A legendás riporter, Balogh Mária feladta mozgalmas, fővárosi életét, és minden energiáját beteg unokaöccse ápolására fordítja. Önkéntesként áll nem csak a fiú, hanem annak sorstársai mellett is.
/A világtól elvonulva él Balogh Mária, hazánk első riporternője\./
Hirdetés
Neve évtizedeken át fogalom volt nem csak a tévések, hanem a közönség számára is. Egyszerűen csak ő volt a „ Baloghmari”. A tévés legenda már a nyolcvanadik életévében jár, és egy súlyos, családi dráma miatt számolta fel korábbi életét, s költözött vidékre.
Évtizedek óta alig hallani róla, ezért is volt megdöbbentő, amikor a napokban felfedeztük Aradszky László Facebook-oldalán. Az énekes egy szociális intézményben lépett fel, a hallgatósága soraiban pedig ott mosolygott a rég nem látott arc.
Hirdetés
Először Aradszkynál érdeklődtünk:
04.És az IKON !!! BALOGHMARI !!!.A .MAGYAR TELEVÍZIÓ..HŐSKORÁBÓL....Fotók: Szabó Szeverin..
– Engem Mari hívott telefonon, hogy felkérjen erre a koncertre. Nekem ő egy valódi ikon, így egy perc tíz másodperc után igent mondtam. Azért ilyen későn, mert kerestem a naptáramat, hogy szabad vagyok-e a megadott napon.
Hirdetés
Minden egyben volt a fellépésen, olyan volt, mint a Rubik-kocka. Még Rubik Ernő sem tudta volna jobban összerakni azt az estét – mesélte elérzékenyülve Aradszky László, aki nem győzte hangsúlyozni, mennyire felnéz az egykori riporterre, amiért az az életét áldozza unokaöccse boldogságáért: – Marinak nincs könnyű élete. Csodálatos csaj, szavak sincsenek rá! Minden gondolata az unokaöccse körül forog, csak tiszteletet érdemel!
Egykor napi szinten láthatták a képernyőn, ma már szinte ki sem mozdul az otthonból
Balogh Mari karrierje az ötvenes évek közepén indult, amikor is az akkori Magyar Televízió konfliktusokat is vállaló riportere lett, miközben nemzetközi sztárok is interjút adtak neki, köztük például az űrhajós Gagarin. Jellegzetes érces hangja, dekoratív külseje, provokáló stílusa a képernyő elé szögezte a nézőket. Az 1980-as években egy vezetőségváltás miatt rövid időre parkolópályára került, majd a kereskedelmi televíziózás is alapjaiban rengette meg a karrierjét. Visszavonult.
Talán nem is bánta nyugdíjazását, mert így minden energiáját a speciális ellátást igénylő, mozgássérült Andris ápolására fordíthatta.
– Amíg én élek, ez a gyerek nem kerülhet állami gondozásba, majd én felnevelem – jelentette ki évekkel ezelőtt Balogh Mari. Nagy változás volt ez, hiszen korábban minden idejét a munkájának szentelte. Hajdani kollégái közül csupán néhánnyal tartja a kapcsolatot, rendezvényekre, tévés összejövetelekre nem jár, interjúkat nem ad.
Hirdetés
A fiú közben már a harmincadik évét is betöltötte.
– Orvostól orvosig jártak, küzdött a gyerekért, míg végül belátta, a neveléshez szükséges speciális körülmények, valamint az anyagi nehézségek miatt a legjobb az, ha egy szociális intézmény védőszárnyai alá helyezi a fiút – mesélte a Borsnak egy régi kollégája. – Elválni azonban nem akart és nem tudott tőle, így miután egy vidéki intézmény befogadta a fiút, ő, hogy a közelében lehessen, minden munkát elvállalt, mondhatni egyfajta segédápolónő, mindenes lett az intézményben. Nem kesereg a múlton, elfogadta a helyzetét.
Hirdetés
Ott szeretik, tisztelik, és adnak a szavára. Sokan azt sem tudják, egy híresség, egy legenda egyengeti az útjukat.
A költözés mindig egyfajta keveréke az izgatottságnak és enyhe aggodalomnak. Márk, hivatásos és szívből jövő fotós, ezt...
Mindenegyben blog 2025. április 24. (csütörtök), 07:49
❗Ez a kislány 5 év után ébredt fel a kómából... és amit először mondott, attól lefagyott mindenki!? „Menj innen, anya!” – kiáltotta. Aztán az orvosnak elárult valamit, amit senki sem akart elhinni…???
Amikor ez a kislány felébredt az öt évig tartó kómából, mindenki ujjongott a boldogságtól. De amint megpillantotta az...
Mindenegyben blog 2025. április 24. (csütörtök), 06:47
A kutya elkapott egy varjút, és bevonszolta a házikójába. Mindenki azt hitte, a madárnak annyi... de amikor belenéztek, ELSÁPADTAK attól, amit láttak...
— Bence! A kutyád megint a szemétdombon turkál! — kiáltott át a kerítésen a szomszéd, Ica néni, miközben a házából...
Mindenegyben blog 2025. április 24. (csütörtök), 06:32
Csak egy húsvéti meglepetésnek indult… de amit a nővérem tett a szüleinkkel, attól beleremegtem! ? Zsuzsa kidobta őket a saját házukból – és a garázsba száműzte őket!” Egész évben beszéltem anyuval – szinte naponta. Mindig ugyanazt mondta: „Jól vagyunk, drágám.” Ezért úgy döntöttem, hogy húsvétra meglepem őket. Nem szóltam előre. Csak virágokat és csokitojásokat pakoltam a csomagtartóba. De amit a szülői házban találtam, attól szószerint földbe gyökerezett a lábam… A ház idegen volt. Hideg. Sivár. Nincs húsvéti dekoráció. Nincs fahéjillat. Nincs család. Csak Zsuzsa hangja. Aztán a ház mögé mentem – és ott voltak a szüleim. A garázsban. Összecsukható ágy, kempingfőző, anyu télikabátban, apu úgy tett, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Zsuzsa a barátjával egyszerűen átvette a házat. A szüleinknek meg azt mondta: „Legyetek őszinték, a háznak friss energiára van szüksége. Ti addig maradhattok a garázsban. Csak egy kis időre.” És ők elhitték. A szeretet miatt. A bűntudat miatt. De én nem hagytam ennyiben. „Pakoljatok össze. Egy óra múlva jövök értetek” – ennyit mondtam. És nem, nem a rendőröket hívtam. Sokkal jobbat eszeltem ki. Olyat, amitől Zsuzsa megtanulta, hogy a vendégek nem parancsolnak a házban. ? Mit tettem, hogy megbánja minden tettét? A történet szóról szóra, magyarul, AZ ELSŐ KOMMENTBEN! ???
Azt hittem, örömet szerzek a szüleimnek húsvétra egy csokor virággal meg egy tábla csokival. De amit találtam, az szó...
Mindenegyben blog 2025. április 24. (csütörtök), 06:19
✍️? – Drága lányaim, pontosan egy hónapotok van, hogy elhagyjátok a házamat. Hogy hol találtok lakást, nem érdekel – csak tűnjetek el innen. Ezeket a szavakat mondtam nekik azon az estén, kemény hangon, amelyet még én sem ismertem magamtól. Talán most azt hiszitek, hogy egy szívtelen, önző anya vagyok… Hogy nincs bennem semmi együttérzés. De fogalmatok sincs, milyen „mesés kis életet” rendeztek be maguknak a lányaim az én hátamon. És épp miattuk érzem magam ilyen összetörtnek. Ha valamit megbántam az életben, az csak az, hogy nem mutattam meg nekik hamarabb az ajtót. Most elmondom nektek az egész történetet, hátha akad köztetek valaki, aki megért… vagy talán tanácsot tud adni. ? A folytatást az első hozzászólásban találod ??
