Szociális otthonban él a legendás televíziós

A legendás riporter, Balogh Mária feladta mozgalmas, fővárosi életét, és minden energiáját beteg unokaöccse ápolására fordítja. Önkéntesként áll nem csak a fiú, hanem annak sorstársai mellett is.

/A világtól elvonulva él Balogh Mária, hazánk első riporternője\./

Neve évtizedeken át fogalom volt nem csak a tévések, hanem a közönség számára is. Egyszerűen csak ő volt a „ Baloghmari”. A tévés legenda már a nyolcvanadik életévében jár, és egy súlyos, családi dráma miatt számolta fel korábbi életét, s költözött vidékre.

Évtizedek óta alig hallani róla, ezért is volt megdöbbentő, amikor a napokban felfedeztük Aradszky László Facebook-oldalán. Az énekes egy szociális intézményben lépett fel, a hallgatósága soraiban pedig ott mosolygott a rég nem látott arc.

Először Aradszkynál érdeklődtünk:

– Engem Mari hívott telefonon, hogy felkérjen erre a koncertre. Nekem ő egy valódi ikon, így egy perc tíz másodperc után igent mondtam. Azért ilyen későn, mert kerestem a naptáramat, hogy szabad vagyok-e a megadott napon.

Minden egyben volt a fellépésen, olyan volt, mint a Rubik-kocka. Még Rubik Ernő sem tudta volna jobban összerakni azt az estét – mesélte elérzékenyülve Aradszky László, aki nem győzte hangsúlyozni, mennyire felnéz az egykori riporterre, amiért az az életét áldozza unokaöccse boldogságáért: – Marinak nincs könnyű élete. Csodálatos csaj, szavak sincsenek rá! Minden gondolata az unokaöccse körül forog, csak tiszteletet érdemel!

Balogh Mari karrierje az ötvenes évek közepén indult, amikor is az akkori Magyar Televízió konfliktusokat is vállaló riportere lett, miközben nemzetközi sztárok is interjút adtak neki, köztük például az űrhajós Gagarin. Jellegzetes érces hangja, dekoratív külseje, provokáló stílusa a képernyő elé szögezte a nézőket. Az 1980-as években egy vezetőségváltás miatt rövid időre parkolópályára került, majd a kereskedelmi televíziózás is alapjaiban rengette meg a karrierjét. Visszavonult.

Talán nem is bánta nyugdíjazását, mert így minden energiáját a speciális ellátást igénylő, mozgássérült Andris ápolására fordíthatta.

Ötéves korától neveli a fiút.

– Amíg én élek, ez a gyerek nem kerülhet állami gondozásba, majd én felnevelem – jelentette ki évekkel ezelőtt Balogh Mari. Nagy változás volt ez, hiszen korábban minden idejét a munkájának szentelte. Hajdani kollégái közül csupán néhánnyal tartja a kapcsolatot, rendezvényekre, tévés összejövetelekre nem jár, interjúkat nem ad.

A fiú közben már a harmincadik évét is betöltötte.

– Orvostól orvosig jártak, küzdött a gyerekért, míg végül belátta, a neveléshez szükséges speciális körülmények, valamint az anyagi nehézségek miatt a legjobb az, ha egy szociális in­tézmény védőszárnyai alá he­lyezi a fiút – mesélte a Borsnak egy régi kollégája. – Elválni azonban nem akart és nem tudott tőle, így miután egy vidéki intézmény befogadta a fiút, ő, hogy a közelében lehes­sen, minden munkát elvállalt, mondhatni egyfajta segédápolónő, mindenes lett az intézményben. Nem kesereg a múlton, elfogadta a helyzetét.

Ott szeretik, tisztelik, és adnak a szavára. Sokan azt sem tudják, egy híresség, egy legenda egyengeti az útjukat.

Forrás: www.borsonline.hu

2015. november 21. (szombat), 16:15