"Szülünk a rendőrautóban, azonnal indítsatok el velem szembe egy mentőt!"
Hirdetés
Hirdetés
Török Balázs, a vajúdó kismamán segítő rendőr a Ripostnak mesélt az egész országot bejárt, megható történetről!.
Húsz éve szolgál, fel van készülve váratlan helyzetekre, sok intézkedésen túl van már. Ennek ellenére meglepődött, amikoraz autópálya-felhajtón, ahol a madár se jár, bekopogott egy hölgy a rendőrautó ablakán, hogy szül a sógornője.
/Két\-három másodperc gondolkodási idő után kiszállt a kocsiból, odarohant a másik autóhoz, s látva a helyzetet, cselekedett\./
Hirdetés
A siófoki és a marcali kórház is kb. 50 km távolságra van az öszödi kihajtótól, a mentőállomások is nagyon messze vannak, úgy éreztem, hogy itt most nincs idő mentőt hívni, itt menni kell.
Török Balázs, a hős rendőr (Fotó: Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság)
Átsegítette a vajúdó nőt a rendőrautóba, és elindultak Marcali irányába. Arra nem volt ideje, hogy az Irányítási Központ ügyeletesét értesítse, ezt menet közben kellett megtennie.
"A hölgy rendőrautóban, de mentőben sem ült még, ezért előre elmondtam neki, hogy a sziréna a kocsiban nagyon hangos, nagy sebességnél a menetszél is nagyon kellemetlen hangot ad, ne ijedjen meg.
Hirdetés
Hogy ne féljen, mindig elmondtam neki előre, mi fog éppen történni velünk.
Hívtam az irányítási központot és jeleztem nekik: szülünk a rendőrautóban."
Az ügyeletes először nem értette, miről beszél a kollégája, de Török Balázs elmagyarázta, mit történik az anyával és vele, és kérte, hogy azonnal értesítsék az Országos Mentőszolgálatot, indítsanak el vele szemben egy mentőautót.
Hirdetés
"A fonyódi kihajtónál várt ránk az orvosi team, átadtam a kismamát a mentőknek, tudtam, hogy most már baj nem lehet, megnyugodhattam."
Bár igazán ideges addig sem volt. Ezt a kismama is alátámasztotta, amikor a rendőr meglátogatta őt a kórházban. Zsuzsanna, az édesanya azt mondta a segítőkész rendőrnek, hogy ha a szülés megindult volna, ő akkor is nyugodt lett volna, mert Balázs annyira magabiztosnak és nyugodtnak tűnt.
Hál' istennek nem a rendőrautóban született meg a kisbaba, mert orvosi végzettségem nincs, de ha úgy lett volna, akkor is mindent megtettem volna a kicsiért és az anyukáért is.
Hirdetés
Ő az a szépség, aki biztonságos születését Török Balázsnak köszönheti (Fotó. Police.hu)
A hős zsaru tegnap reggel 7 óra óta talpon van. Éjszakás volt, de kapott egy üzenetet Zsuzsannától, hogy 3 kilós, 51 centis kislánya született, Szófia Léna a neve, ő pedig nem bírta ki, hogy ne látogassa meg őket a marcali kórházban.
Hirdetés
Ma már a kezében is tartotta a kicsit, akiről azt mondja, gyönyörű baba.
Magát nem tartja hősnek.
Egy egyszerű rendőr vagyok, aki tette a dolgát. Biztos vagyok benne, hogy a Magyarországon szolgálatot teljesítő összes kollégám ugyanazt tette volna, amit én.
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
