Tegnap a fiammal voltam bevásárolni, aki mentősként dolgozik. Amikor meglátta a kasszás, így szólt: "Jaj, azokat utálom! Azok parasztok!" -A fiam erre csak ennyit felelt:
Hirdetés
Hirdetés
Tudnotok kell,hogy a történet írásakor háborog a lelkem,sőt felfordult a gyomrom,milyen emberek között élünk!!!
/Vásárolni voltunk Peti fiammal a házunkhoz közel eső élelmiszer áruházban \(szándékosan nem írom az üzletlánc nevét\), mikor a pénztárnál valahogy szóba került Peti munkája a kasszás hölggyel\./
Hirdetés
Tudni kell, hogy nem szeretek nála fizetni, mert szinte személyes sértésnek veszi, hogy vagyunk mi, vevők. Nyugdíj mellett dolgozik a boltban, de van egy stílusa. Sosem voltam vele udvariatlan, mindig eltűrtem amiket kaptam tőle az elmúlt hónapokban.
Hirdetés
Olyan ember, aki kioszt mindenkit. A legrosszabb fajta.
A fiam épp egy éjszakai 12 órás szolgálata előtt jött vásárolni velem. Állunk a pénztárnál, a hölgy csipogja le a termékeket, Peti pakol, én igyekszem mosolyogni rá, mikor egyszer csak így szólt hozzánk:
Kasszás hölgy: “És mit dolgozik a fiatalember, hogy ennyire siet?”Én: (Büszkén) “Mentős'”Kasszás: “Jaj, azokat utálom! Azok parasztok!”Erre Peti is beleszólt, megkérdezve udvariasan, hogy miért is?Kasszás: ” Mert most olvastam, hogy nem értek ki egy kisgyerekhez valahol vidéken és a gyerek meghalt”
Hirdetés
Én köpni-nyelni nem tudtam hirtelen, de Peti azonnal átlátva a dolgokat így felelt:“Persze, mert mikor megkapjuk a központtól a riasztást még iszunk egy kávét, útközben beugrunk kék lámpával, szirénával a legközelebbi Mekibe, megvacsorázunk, csak aztán megyünk a címre”
Szánalmas volt az egész helyzet. Sajnos sokan látják így, pedig a mentős megy. Ezerrel, mint Peti, hogy segíthessen.
Hirdetés
Ahogy a riasztást megkapják, már indulnak is. Mindegy, hogy kihez. Legyen az teljesen normális család, vagy az úton fekvő részeg. Ők mennek. 100.000 Ft-ért. Napi 12 órát. Én meg, mint jó anyuka mosom a ruháját, az egyenruháját. Itthon. Amit teleköpött, hányt, vérzett valaki. De büszke vagyok rá.
Tán nem köpködni, meg utálkozni kéne, hanem megfizetni a mentősöket, rendes autókat adni alájuk és akkor tán odaérnének bárhova.
Hirdetés
Ők a lelküket teszik ki érted.
Becsüld meg őket, egyszer szükséged lehet rájuk!” Szerinted is fontos az üzenet? Akkor oszd meg, hogy minél több ember láthassa!
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
