Tegnap a kocsimmal a piros lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Hirdetés
Tegnap a kocsimmal a piros lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!
Hirdetés

/A tegnapi nap folyamán, körülbelül délelőtt 11 órakor a piros fényjelzésnél várakoztam, amikor hirtelen egy 65 körüli úriember beugrott mellém az autóba, majd pillanatokon belül olyan dolognak lettem részese, amit soha az életben nem fogok elfelejteni\./

Hirdetés

Tegnap délelőtt 11 óra magasságában a belvárosban várakoztam a piros fényjelzésnél az autómmal. Oldalra néztem és egy 65 év körüli idősebb ember az autóm felém lépett, próbálta kinyitni az anyósülés felőli ajtót…Természetesen hirtelen nagyon megijedtem, majd megkérdeztem tőle, hogy mégis miben segíthetek neki?!

Kinyitottam neki az ajtót, de mire időm lett volna kinyögni még egy mondatot, már be is pattant mellém az autóba és közölte velem, hogy legyek kedves vigyem haza, mert nagyon messze lakik innen a város másik részén.

Hirdetés
Továbbá közölte velem, hogy nagyon-nagyon rossz a látása és a soron következő járat csak délután megy arra. Plusz hozzátette, hogy biztosan én is arra megyek…..

Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek tűnt a bácsi, hogy nem akartam bevallani neki, hogy valójában én a következő sarkon már jobbra fordultam volna valójában….Úgy gondoltam, úgy sem rohanok most sehova, pár km-es kerülő beleférhet az életembe és végre én is teszek valakivel valami jót! Majd elindultunk!

Az úton elmondta, hogy régen virágokat termeltek a feleségével és ezt árulták a piacokon…Azonban néhány hónapja elhunyt a kedvese…és mindezt elég feltűnően pozitívan mesélte…nagyon különleges érzés volt hallgatni őt.

Hirdetés

Az út során még ellátott néhány hasznos gondolttal… Egy mondatára szó szerint emlékszem! Azt tanácsolta, hogy “éljem az életem, ne dolgozzak túl sokat, csak annyit amennyit nagyon muszáj, mert egy szép napon arra leszek figyelmes, hogy elrepültek az évek felettem, megöregedtem és akkor már késő lesz ahhoz, hogy mindent bepótoljak! “

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhettem ezt, nagyon-nagyon megérte ez a néhány km-es kerülő, mert egy óriási élménnyel gazdagodhattam.

Hirdetés
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad a történetem. Ha Te is úgy gondolod, hogy hasznos mondanivalót kaptam a bácsitól, akkor oszd meg az ismerőseiddel is!

Üdvözlettel:László Dorogi-Kovács

2020. július 30. (csütörtök), 13:19

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2026. február 17. (kedd), 15:39
Hirdetés

A kifőzde tulaját megfélemlítették – a következő nap érkező idegenek mindent megváltoztattak!

A kifőzde tulaját megfélemlítették – a következő nap érkező idegenek mindent megváltoztattak!

A hajnal előtti csendA pesti külvárosban, ahol a buszok már négykor is csattogva indultak a garázsból, a Fenyves...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2026. február 17. (kedd), 15:36

Nem volt csoda, nem volt pénz: csak két ember, akik hittek abban, amit senki más nem mert.

Nem volt csoda, nem volt pénz: csak két ember, akik hittek abban, amit senki más nem mert.

A CSEND SZÉLEA hajnali eső úgy verte a város háztetőit, mintha minden egyes csepp egy-egy elfojtott sóhaj lenne. A...

Mindenegyben blog
2026. február 17. (kedd), 15:28

A férfi már a tollért nyúlt – ekkor a pincérnő megszólalt, és leleplezte a titkos csapdát a szerződésben!

A férfi már a tollért nyúlt – ekkor a pincérnő megszólalt, és leleplezte a titkos csapdát a szerződésben!

A csend, amely mögött valami mocorogA Duna-parti Öreg Malom Étteremnek volt egy sajátos nyugalma: nem az a fajta,...

Mindenegyben blog
2026. február 17. (kedd), 15:24

Megdöbbentő jelenet egy kávézóban: így bántak egy ártatlan nagymamával és unokájával!

Megdöbbentő jelenet egy kávézóban: így bántak egy ártatlan nagymamával és unokájával!

A kávézó fénye mögöttAz eső már reggel óta egyenletes, tompa zajjal verte a gang korlátját, mintha valami makacs...

Mindenegyben blog
2026. február 17. (kedd), 15:21

Az utolsó fiók kinyílt — és vele együtt egy egész családi hazugság hálója

Az utolsó fiók kinyílt — és vele együtt egy egész családi hazugság hálója

A CSENDES APAAznap, amikor eltemettük Mikes Lacit, úgy éreztem, mintha valami régi, megszokott dallam szakadt volna...

Mindenegyben blog
2026. február 17. (kedd), 14:59

A fiam sosem táncolhatott… míg egy pincérnő oda nem lépett hozzá. A következő percekben minden vendég sírt.

A fiam sosem táncolhatott… míg egy pincérnő oda nem lépett hozzá. A következő percekben minden vendég sírt.

Az első lépés a csend feléAmikor beléptünk a Fénykert étterem üvegajtaján, még a kabátomon át is éreztem azt a különös...

Mindenegyben blog
2026. február 17. (kedd), 14:55

A kisfiú, akiről lemondtak: így kezdte el az első lépéseit egy konyhapadlón!

A kisfiú, akiről lemondtak: így kezdte el az első lépéseit egy konyhapadlón!

A gyanú árnyékábanA motor lassan elhalt a Komlós utcán, két sarokkal a ház előtt. Végre csend lett. Bálint Hajdú még...

Mindenegyben blog
2026. február 17. (kedd), 14:52

Egy idős nő betántorgott a hóviharban egy falusi presszóba – a tulajdonos pedig olyat tett, amitől megállt az ország szíve

Egy idős nő betántorgott a hóviharban egy falusi presszóba – a tulajdonos pedig olyat tett, amitől megállt az ország szíve

A Vihar ElőttA szél úgy kaparta végig a Fenyves presszó párás ablaküvegét, mintha be akarna törni, hogy maga alá...

Hirdetés
Hirdetés