Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Hirdetés
Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!
Hirdetés

/A tegnapi nap folyamán, körülbelül délelőtt 11 órakor a piros fényjelzésnél várakoztam, amikor hirtelen egy 65 körüli úriember beugrott mellém az autóba, majd pillanatokon belül olyan dolognak lettem részese, amit soha az életben nem fogok elfelejteni\./

Hirdetés

Tegnap délelőtt 11 óra magasságában a belvárosban várakoztam a piros fényjelzésnél az autómmal. Oldalra néztem és egy 65 év körüli idősebb ember az autóm felém lépett, próbálta kinyitni az anyósülés felőli ajtót…Természetesen hirtelen nagyon megijedtem, majd megkérdeztem tőle, hogy mégis miben segíthetek neki?!

Kinyitottam neki az ajtót, de mire időm lett volna kinyögni még egy mondatot, már be is pattant mellém az autóba és közölte velem, hogy legyek kedves vigyem haza, mert nagyon messze lakik innen a város másik részén.

Hirdetés
Továbbá közölte velem, hogy nagyon-nagyon rossz a látása és a soron következő járat csak délután megy arra. Plusz hozzátette, hogy biztosan én is arra megyek…..

Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek tűnt a bácsi, hogy nem akartam bevallani neki, hogy valójában én a következő sarkon már jobbra fordultam volna valójában….Úgy gondoltam, úgy sem rohanok most sehova, pár km-es kerülő beleférhet az életembe és végre én is teszek valakivel valami jót! Majd elindultunk!

Az úton elmondta, hogy régen virágokat termeltek a feleségével és ezt árulták a piacokon…Azonban néhány hónapja elhunyt a kedvese…és mindezt elég feltűnően pozitívan mesélte…nagyon különleges érzés volt hallgatni őt.

Hirdetés

Az út során még ellátott néhány hasznos gondolttal… Egy mondatára szó szerint emlékszem! Azt tanácsolta, hogy “éljem az életem, ne dolgozzak túl sokat, csak annyit amennyit nagyon muszáj, mert egy szép napon arra leszek figyelmes, hogy elrepültek az évek felettem, megöregedtem és akkor már késő lesz ahhoz, hogy mindent bepótoljak! “

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhettem ezt, nagyon-nagyon megérte ez a néhány km-es kerülő, mert egy óriási élménnyel gazdagodhattam.

Hirdetés
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad a történetem. Ha Te is úgy gondolod, hogy hasznos mondanivalót kaptam a bácsitól, akkor oszd meg az ismerőseiddel is!

Üdvözlettel:László Dorogi-Kovács

Forrás: budapest1873.net

2018. április 15. (vasárnap), 21:20

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2026. február 23. (hétfő), 11:15
Hirdetés

A kisbaba szíve már nem vert… aztán egy apró jel mindent felülírt. A nagyi összeomlott.

A kisbaba szíve már nem vert… aztán egy apró jel mindent felülírt. A nagyi összeomlott.

A szoba levegőjeA kórterem olyan csendben állt körülöttem, mintha a falak maguk is visszatartanák a lélegzetüket. A...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2026. február 23. (hétfő), 11:08

Esküvő helyett rémálom: a templomban hagyott ikrek miatt omlott össze a ceremónia

Esküvő helyett rémálom: a templomban hagyott ikrek miatt omlott össze a ceremónia

A LÉPCSŐN HAGYOTT KOSÁRA márciusi nap olyan furcsán tompa fénnyel verte vissza a Szent Katalin-templom fakó köveit,...

Mindenegyben blog
2026. február 23. (hétfő), 11:04

A nap, amikor egy vadállat volt az egyetlen, aki tudta, mit kell tenni

A nap, amikor egy vadállat volt az egyetlen, aki tudta, mit kell tenni

A repedés, amely mindent megváltoztatottA szombat délelőtt olyan volt, mint amilyet az ember kívánna magának: meleg, de...

Mindenegyben blog
2026. február 23. (hétfő), 10:59

Kiűzte feleségét és két kisgyerekét a mínuszba – egy motoros mégis megállította a borzalmat

Kiűzte feleségét és két kisgyerekét a mínuszba – egy motoros mégis megállította a borzalmat

A hideg útA februári szél úgy vágott végig az úton, mintha valaki láthatatlan pengékkel darabolná a levegőt. A hó nem...

Mindenegyben blog
2026. február 23. (hétfő), 10:56

A családi medencés buli pokollá vált, amikor a nagymama meglátta, mit rejteget az unokája

A családi medencés buli pokollá vált, amikor a nagymama meglátta, mit rejteget az unokája

A REPEDÉS A TÖKÉLETESNEK HITT NAPONA júniusi délután úgy terült szét a kertben, mint egy lassan kibomló, meleg takaró....

Mindenegyben blog
2026. február 23. (hétfő), 10:52

Az apám temetésén felbukkant egy nő esküvői ruhában – amit elmondott, darabokra szedte a családunkat!

Az apám temetésén felbukkant egy nő esküvői ruhában – amit elmondott, darabokra szedte a családunkat!

 A FEHÉR RUHÁS IDEGENA templom előtti kavicsos tér még mindig nedves volt az éjszakai esőtől, és ahogy kiléptünk a...

Mindenegyben blog
2026. február 23. (hétfő), 10:38

„A hajók beszélnek, ha bajuk van” – A mondat, ami egy teljes vagyon sorsát változtatta meg

„A hajók beszélnek, ha bajuk van” – A mondat, ami egy teljes vagyon sorsát változtatta meg

A KIKÖTŐ CSENDJEA hajnali párában finoman derengtek a Fonyódi-kikötő körvonalai. A víz felszíne alig rezdült, mintha a...

Mindenegyben blog
2026. február 23. (hétfő), 10:34

A nagymama a vízből mászott ki – és egyetlen telefonhívással véget vetett a családi terrornak!

A nagymama a vízből mászott ki – és egyetlen telefonhívással véget vetett a családi terrornak!

A STÉG CSENDJE ALATT A koraesti fény lassan csúszott végig a Kis-Balaton partján, mintha valami megfáradt kéz simítaná...

Hirdetés
Hirdetés