Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Hirdetés
Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!
Hirdetés

/A tegnapi nap folyamán, körülbelül délelőtt 11 órakor a piros fényjelzésnél várakoztam, amikor hirtelen egy 65 körüli úriember beugrott mellém az autóba, majd pillanatokon belül olyan dolognak lettem részese, amit soha az életben nem fogok elfelejteni\./

Hirdetés

Tegnap délelőtt 11 óra magasságában a belvárosban várakoztam a piros fényjelzésnél az autómmal. Oldalra néztem és egy 65 év körüli idősebb ember az autóm felém lépett, próbálta kinyitni az anyósülés felőli ajtót…Természetesen hirtelen nagyon megijedtem, majd megkérdeztem tőle, hogy mégis miben segíthetek neki?!

Kinyitottam neki az ajtót, de mire időm lett volna kinyögni még egy mondatot, már be is pattant mellém az autóba és közölte velem, hogy legyek kedves vigyem haza, mert nagyon messze lakik innen a város másik részén.

Hirdetés
Továbbá közölte velem, hogy nagyon-nagyon rossz a látása és a soron következő járat csak délután megy arra. Plusz hozzátette, hogy biztosan én is arra megyek…..

Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek tűnt a bácsi, hogy nem akartam bevallani neki, hogy valójában én a következő sarkon már jobbra fordultam volna valójában….Úgy gondoltam, úgy sem rohanok most sehova, pár km-es kerülő beleférhet az életembe és végre én is teszek valakivel valami jót! Majd elindultunk!

Az úton elmondta, hogy régen virágokat termeltek a feleségével és ezt árulták a piacokon…Azonban néhány hónapja elhunyt a kedvese…és mindezt elég feltűnően pozitívan mesélte…nagyon különleges érzés volt hallgatni őt.

Hirdetés

Az út során még ellátott néhány hasznos gondolttal… Egy mondatára szó szerint emlékszem! Azt tanácsolta, hogy “éljem az életem, ne dolgozzak túl sokat, csak annyit amennyit nagyon muszáj, mert egy szép napon arra leszek figyelmes, hogy elrepültek az évek felettem, megöregedtem és akkor már késő lesz ahhoz, hogy mindent bepótoljak! “

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhettem ezt, nagyon-nagyon megérte ez a néhány km-es kerülő, mert egy óriási élménnyel gazdagodhattam.

Hirdetés
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad a történetem. Ha Te is úgy gondolod, hogy hasznos mondanivalót kaptam a bácsitól, akkor oszd meg az ismerőseiddel is!

Üdvözlettel:László Dorogi-Kovács

Forrás: budapest1873.net

2018. április 15. (vasárnap), 21:20

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. december 13. (szombat), 18:53
Hirdetés

Egy egyedülálló anya az utolsó pénzét adta oda egy bajba jutott férfinak – amit másnap kapott, örökre megváltoztatta az életét

Egy egyedülálló anya az utolsó pénzét adta oda egy bajba jutott férfinak – amit másnap kapott, örökre megváltoztatta az életét

AZ UTOLSÓ EZRESEKA novemberi eső úgy verte a járdát Kőbányán, mintha valaki dühében vödrökkel öntené a várost. A lámpák...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. december 13. (szombat), 18:49

A város betiltotta a motorosokat egy kislány temetésén – ami ezután történt, attól az egész utca sírva hallgatott

A város betiltotta a motorosokat egy kislány temetésén – ami ezután történt, attól az egész utca sírva hallgatott

A kislány, aki figyelte a motorokatA novemberi köd már reggel óta ült a Dunán, mintha a város sem akarna igazán...

Mindenegyben blog
2025. december 13. (szombat), 18:45

Nem nézett félre: egy motoros kiállt a bántalmazott pincérlányért, és ezzel példát mutatott egy egész városnak

Nem nézett félre: egy motoros kiállt a bántalmazott pincérlányért, és ezzel példát mutatott egy egész városnak

A Sarki Kávézó reggeleA városnak nem volt neve a történetben, mert nem is kellett. Elég volt annyi, hogy magyar...

Mindenegyben blog
2025. december 13. (szombat), 18:41

Síró gyerek az ajtóban, egy idegen térdel előtte – percekkel később már senki sem volt ugyanaz

Síró gyerek az ajtóban, egy idegen térdel előtte – percekkel később már senki sem volt ugyanaz

A csend, ami felsikoltottA nyárvégi délután tompa fénnyel borította be a kisvárost. Nem volt benne semmi különös:...

Mindenegyben blog
2025. december 13. (szombat), 18:34

Egy mozgássérült kislányt állítottak pellengérre az osztályban – a tanterem ajtajában ekkor jelent meg az apja

Egy mozgássérült kislányt állítottak pellengérre az osztályban – a tanterem ajtajában ekkor jelent meg az apja

A csend, ami fájA Bükk hegyei fölött lassan oszlott a reggeli köd. A novemberi levegő csípős volt, de tiszta, olyan...

Mindenegyben blog
2025. december 13. (szombat), 18:27

Egy kisfiú rugdosta a nő ülését a repülőn – az anya megjegyzése után a teljes kabin ledermedt

Egy kisfiú rugdosta a nő ülését a repülőn – az anya megjegyzése után a teljes kabin ledermedt

A zaj, ami nem akart elhallgatniA Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér hajnali fényei tompán szűrődtek át a terminál...

Mindenegyben blog
2025. december 13. (szombat), 18:24

A rokonai lenézték és megalázták – majd belépett egy férfi, és egyetlen mondattal mindent megváltoztatott

A rokonai lenézték és megalázták – majd belépett egy férfi, és egyetlen mondattal mindent megváltoztatott

A terem, ahol mindenki tudta a helyétA bálterem mennyezete olyan magasan ívelt fölénk, mintha szándékosan akarta volna...

Mindenegyben blog
2025. december 13. (szombat), 18:19

Takarítóként dolgozott az iskolában – egyetlen délután alatt lett egy olyan történet főszereplője, amely ma is könnyeket csal a szemekbe

Takarítóként dolgozott az iskolában – egyetlen délután alatt lett egy olyan történet főszereplője, amely ma is könnyeket csal a szemekbe

A padló, amely mindent látottA tornaterem hajnalban mindig hideg volt.A fűtés csak később indult be, ilyenkor a levegő...

Hirdetés
Hirdetés