Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Hirdetés
Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!
Hirdetés

/A tegnapi nap folyamán, körülbelül délelőtt 11 órakor a piros fényjelzésnél várakoztam, amikor hirtelen egy 65 körüli úriember beugrott mellém az autóba, majd pillanatokon belül olyan dolognak lettem részese, amit soha az életben nem fogok elfelejteni\./

Hirdetés

Tegnap délelőtt 11 óra magasságában a belvárosban várakoztam a piros fényjelzésnél az autómmal. Oldalra néztem és egy 65 év körüli idősebb ember az autóm felém lépett, próbálta kinyitni az anyósülés felőli ajtót…Természetesen hirtelen nagyon megijedtem, majd megkérdeztem tőle, hogy mégis miben segíthetek neki?!

Kinyitottam neki az ajtót, de mire időm lett volna kinyögni még egy mondatot, már be is pattant mellém az autóba és közölte velem, hogy legyek kedves vigyem haza, mert nagyon messze lakik innen a város másik részén.

Hirdetés
Továbbá közölte velem, hogy nagyon-nagyon rossz a látása és a soron következő járat csak délután megy arra. Plusz hozzátette, hogy biztosan én is arra megyek…..

Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek tűnt a bácsi, hogy nem akartam bevallani neki, hogy valójában én a következő sarkon már jobbra fordultam volna valójában….Úgy gondoltam, úgy sem rohanok most sehova, pár km-es kerülő beleférhet az életembe és végre én is teszek valakivel valami jót! Majd elindultunk!

Az úton elmondta, hogy régen virágokat termeltek a feleségével és ezt árulták a piacokon…Azonban néhány hónapja elhunyt a kedvese…és mindezt elég feltűnően pozitívan mesélte…nagyon különleges érzés volt hallgatni őt.

Hirdetés

Az út során még ellátott néhány hasznos gondolttal… Egy mondatára szó szerint emlékszem! Azt tanácsolta, hogy “éljem az életem, ne dolgozzak túl sokat, csak annyit amennyit nagyon muszáj, mert egy szép napon arra leszek figyelmes, hogy elrepültek az évek felettem, megöregedtem és akkor már késő lesz ahhoz, hogy mindent bepótoljak! “

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhettem ezt, nagyon-nagyon megérte ez a néhány km-es kerülő, mert egy óriási élménnyel gazdagodhattam.

Hirdetés
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad a történetem. Ha Te is úgy gondolod, hogy hasznos mondanivalót kaptam a bácsitól, akkor oszd meg az ismerőseiddel is!

Üdvözlettel:László Dorogi-Kovács

Forrás: budapest1873.net

2018. április 15. (vasárnap), 21:20

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2026. január 14. (szerda), 20:26
Hirdetés

Elűzték, megbélyegezték, mégis diadalt aratott. A háború gyermeke volt, akit a világ sokáig nem akart elfogadni

Elűzték, megbélyegezték, mégis diadalt aratott. A háború gyermeke volt, akit a világ sokáig nem akart elfogadni

Elűzték, megbélyegezték, mégis diadalt aratott. A háború gyermeke volt, akit a világ sokáig nem akart elfogadni – aztán...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2026. január 14. (szerda), 16:27

Szétesett az élete, mégis segített egy idegenen – a sors különös módon hálálta meg

Szétesett az élete, mégis segített egy idegenen – a sors különös módon hálálta meg

A kabátAzon az éjjelen nem csak a hideg volt kegyetlen.Az volt az első alkalom, hogy komolyan felmerült bennem: talán...

Mindenegyben blog
2026. január 14. (szerda), 16:23

Család vagyunk, osztozni kell – mondták. Aztán megpróbáltak kilakoltatni a saját lakásomból. Most perben állnak velem.

Család vagyunk, osztozni kell – mondták. Aztán megpróbáltak kilakoltatni a saját lakásomból. Most perben állnak velem.

A lakás, amiért harcolni kellett A nyári eső csendben kopogott a budapesti tetőcserepeken, amikor Rebeka kulcsa...

Mindenegyben blog
2026. január 14. (szerda), 16:18

Évekig segítette a családját csendben – egyetlen üzenet mindent megváltoztatott!

Évekig segítette a családját csendben – egyetlen üzenet mindent megváltoztatott!

A borítékA novemberi szél csípte Henrietta arcát, miközben a fekete kabátját szorosabbra húzta magán. Az autóban ült...

Mindenegyben blog
2026. január 14. (szerda), 16:15

Átverés a saját fiától: szervdonorként használták fel, hogy pénzhez jussanak!

Átverés a saját fiától: szervdonorként használták fel, hogy pénzhez jussanak!

Egy ajtó a hóbanKét héttel karácsony előtt a régi veszprémi házam verandáján állt egy alak, aki majd’ belesimult a...

Mindenegyben blog
2026. január 14. (szerda), 16:10

A gyászoló férfi sírhelyhez ment, de egy kisfiút talált ott, aki a felesége fényképét szorongatta – az igazság szinte hihetetlen

A gyászoló férfi sírhelyhez ment, de egy kisfiút talált ott, aki a felesége fényképét szorongatta – az igazság szinte hihetetlen

Bocsáss meg, anyaMinden évben, ugyanazon a napon, ugyanabban az időpontban, ugyanaz a férfi átlépte a szolnoki...

Mindenegyben blog
2026. január 14. (szerda), 15:13

A recepciós kidobta volna, de a férfi a sarokból csak ennyit mondott: „Add ide a számlaszámot.”

A recepciós kidobta volna, de a férfi a sarokból csak ennyit mondott: „Add ide a számlaszámot.”

Itt nincs helye koldusnakA budai dombok alján, egy csendes mellékutcában, állt egy különleges magánklinika. A modern...

Mindenegyben blog
2026. január 14. (szerda), 15:07

Küszöbön állt a tragédia – az apa megérezte, mielőtt túl késő lett volna

Küszöbön állt a tragédia – az apa megérezte, mielőtt túl késő lett volna

A csendes házHűvös decemberi délután volt Gödöllőn, a kertvárosi utcákon már csak egy-egy korán hazatérő szomszéd...

Hirdetés
Hirdetés