Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Hirdetés
Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!
Hirdetés

/A tegnapi nap folyamán, körülbelül délelőtt 11 órakor a piros fényjelzésnél várakoztam, amikor hirtelen egy 65 körüli úriember beugrott mellém az autóba, majd pillanatokon belül olyan dolognak lettem részese, amit soha az életben nem fogok elfelejteni\./

Hirdetés

Tegnap délelőtt 11 óra magasságában a belvárosban várakoztam a piros fényjelzésnél az autómmal. Oldalra néztem és egy 65 év körüli idősebb ember az autóm felém lépett, próbálta kinyitni az anyósülés felőli ajtót…Természetesen hirtelen nagyon megijedtem, majd megkérdeztem tőle, hogy mégis miben segíthetek neki?!

Kinyitottam neki az ajtót, de mire időm lett volna kinyögni még egy mondatot, már be is pattant mellém az autóba és közölte velem, hogy legyek kedves vigyem haza, mert nagyon messze lakik innen a város másik részén.

Hirdetés
Továbbá közölte velem, hogy nagyon-nagyon rossz a látása és a soron következő járat csak délután megy arra. Plusz hozzátette, hogy biztosan én is arra megyek…..

Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek tűnt a bácsi, hogy nem akartam bevallani neki, hogy valójában én a következő sarkon már jobbra fordultam volna valójában….Úgy gondoltam, úgy sem rohanok most sehova, pár km-es kerülő beleférhet az életembe és végre én is teszek valakivel valami jót! Majd elindultunk!

Az úton elmondta, hogy régen virágokat termeltek a feleségével és ezt árulták a piacokon…Azonban néhány hónapja elhunyt a kedvese…és mindezt elég feltűnően pozitívan mesélte…nagyon különleges érzés volt hallgatni őt.

Hirdetés

Az út során még ellátott néhány hasznos gondolttal… Egy mondatára szó szerint emlékszem! Azt tanácsolta, hogy “éljem az életem, ne dolgozzak túl sokat, csak annyit amennyit nagyon muszáj, mert egy szép napon arra leszek figyelmes, hogy elrepültek az évek felettem, megöregedtem és akkor már késő lesz ahhoz, hogy mindent bepótoljak! “

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhettem ezt, nagyon-nagyon megérte ez a néhány km-es kerülő, mert egy óriási élménnyel gazdagodhattam.

Hirdetés
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad a történetem. Ha Te is úgy gondolod, hogy hasznos mondanivalót kaptam a bácsitól, akkor oszd meg az ismerőseiddel is!

Üdvözlettel:László Dorogi-Kovács

Forrás: budapest1873.net

2018. április 15. (vasárnap), 21:20

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. december 19. (péntek), 15:16
Hirdetés

Ezért veszélyes, amikor valaki „túlzottan óvni” akar

Ezért veszélyes, amikor valaki „túlzottan óvni” akar

A ház, amely mindig figyeltAdél sokáig azt hitte, hogy a csend a béke jele. A budai ikerház nappalijában, ahol a...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. december 19. (péntek), 15:11

Azt hittem, a testemet akarja… de az igazság sokkal ijesztőbb volt

Azt hittem, a testemet akarja… de az igazság sokkal ijesztőbb volt

A csend házasságaAmikor végleg elveszítettük a házat, nem volt nagy jelenet. Nem dőlt össze a fal, nem kiabált senki....

Mindenegyben blog
2025. december 19. (péntek), 15:07

Segíteni akartam egy medvebocson. Majd megjelent az anyja

Segíteni akartam egy medvebocson. Majd megjelent az anyja

A folyó, amely nem felejtA Tatros folyó felső szakaszán az ősz mindig hamarabb érkezik meg, mint máshol. A hegyek...

Mindenegyben blog
2025. december 19. (péntek), 14:40

Kidobták, mint a szemetet – egy férfi azonban lehajolt érte, és ezzel mindketten új esélyt kaptak

Kidobták, mint a szemetet – egy férfi azonban lehajolt érte, és ezzel mindketten új esélyt kaptak

A 11-es út ilyenkor, december végén mindig olyan volt, mintha két világ között húzódna. Az egyik oldalon a Duna fekete...

Mindenegyben blog
2025. december 19. (péntek), 14:37

Egy férfi, aki csak csendben ült a parkban – és egy gyerek, aki észrevette

Egy férfi, aki csak csendben ült a parkban – és egy gyerek, aki észrevette

A pad a befagyott tó mellettA Városliget télen mindig más volt. Nem szebb, nem barátságosabb – csak őszintébb. A fák...

Mindenegyben blog
2025. december 19. (péntek), 13:30

A család mindent meg akart oldani pénzzel – egy anya mást választott

A család mindent meg akart oldani pénzzel – egy anya mást választott

A novemberi temető csendjeA novemberi köd úgy ült meg a Farkasréti temető fái között, mintha a levegő is gyászolna. A...

Mindenegyben blog
2025. december 19. (péntek), 13:25

Amikor a világ elfordult, hét kutya maradt mellette – és ez mindent megváltoztatott

Amikor a világ elfordult, hét kutya maradt mellette – és ez mindent megváltoztatott

A kerekek hangja a macskakövönA Kálvária tér mögötti utcák hajnalban mindig hidegebbek voltak, mint máshol a városban....

Mindenegyben blog
2025. december 19. (péntek), 13:21

Nem kérdezett, csak adott: egy parkolói találkozás, ami mindent megváltoztatott

Nem kérdezett, csak adott: egy parkolói találkozás, ami mindent megváltoztatott

A kabát súlyaA tél nem úgy jött, hogy egyszer csak leesett a hó, és kész. A tél lassan szivárgott be a házba, mint a...

Hirdetés
Hirdetés