Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Hirdetés
Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!
Hirdetés

/A tegnapi nap folyamán, körülbelül délelőtt 11 órakor a piros fényjelzésnél várakoztam, amikor hirtelen egy 65 körüli úriember beugrott mellém az autóba, majd pillanatokon belül olyan dolognak lettem részese, amit soha az életben nem fogok elfelejteni\./

Hirdetés

Tegnap délelőtt 11 óra magasságában a belvárosban várakoztam a piros fényjelzésnél az autómmal. Oldalra néztem és egy 65 év körüli idősebb ember az autóm felém lépett, próbálta kinyitni az anyósülés felőli ajtót…Természetesen hirtelen nagyon megijedtem, majd megkérdeztem tőle, hogy mégis miben segíthetek neki?!

Kinyitottam neki az ajtót, de mire időm lett volna kinyögni még egy mondatot, már be is pattant mellém az autóba és közölte velem, hogy legyek kedves vigyem haza, mert nagyon messze lakik innen a város másik részén.

Hirdetés
Továbbá közölte velem, hogy nagyon-nagyon rossz a látása és a soron következő járat csak délután megy arra. Plusz hozzátette, hogy biztosan én is arra megyek…..

Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek tűnt a bácsi, hogy nem akartam bevallani neki, hogy valójában én a következő sarkon már jobbra fordultam volna valójában….Úgy gondoltam, úgy sem rohanok most sehova, pár km-es kerülő beleférhet az életembe és végre én is teszek valakivel valami jót! Majd elindultunk!

Az úton elmondta, hogy régen virágokat termeltek a feleségével és ezt árulták a piacokon…Azonban néhány hónapja elhunyt a kedvese…és mindezt elég feltűnően pozitívan mesélte…nagyon különleges érzés volt hallgatni őt.

Hirdetés

Az út során még ellátott néhány hasznos gondolttal… Egy mondatára szó szerint emlékszem! Azt tanácsolta, hogy “éljem az életem, ne dolgozzak túl sokat, csak annyit amennyit nagyon muszáj, mert egy szép napon arra leszek figyelmes, hogy elrepültek az évek felettem, megöregedtem és akkor már késő lesz ahhoz, hogy mindent bepótoljak! “

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhettem ezt, nagyon-nagyon megérte ez a néhány km-es kerülő, mert egy óriási élménnyel gazdagodhattam.

Hirdetés
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad a történetem. Ha Te is úgy gondolod, hogy hasznos mondanivalót kaptam a bácsitól, akkor oszd meg az ismerőseiddel is!

Üdvözlettel:László Dorogi-Kovács

Forrás: budapest1873.net

2018. április 15. (vasárnap), 21:20

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2026. január 10. (szombat), 15:23
Hirdetés

A többiek ajándékot bontottak, az én fiam vizes zokniban súrolta a padlót – ez volt a fordulópont

A többiek ajándékot bontottak, az én fiam vizes zokniban súrolta a padlót – ez volt a fordulópont

Ármin karácsonyaDecember 24-én este nyolc órakor már teljesen kihűlt a kávé a billentyűzetem mögött. A vágóprogram...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2026. január 10. (szombat), 15:18

A férjem megvetéssel dobott felém egy régi párnát – amit benne találtam, örökre megváltoztatta az életem!

A férjem megvetéssel dobott felém egy régi párnát – amit benne találtam, örökre megváltoztatta az életem!

A párna titkaBarta Bianka már öt éve élt házasságban, de ha valaki megkérdezte volna tőle, mit jelent feleségnek lenni,...

Mindenegyben blog
2026. január 10. (szombat), 15:11

A szolgálati kutya nem engedelmeskedett – az oka mögött egy tragédia rejlett

A szolgálati kutya nem engedelmeskedett – az oka mögött egy tragédia rejlett

Zeusz nem felejt – egy játszótéri igaz történetA park csendjeKedd délután volt, a napsugarak áttörtek a győri Bisinger...

Mindenegyben blog
2026. január 10. (szombat), 15:06

Nem engedték be a kutyát a kórházba – de amikor megtették, valami csoda történt

Nem engedték be a kutyát a kórházba – de amikor megtették, valami csoda történt

A csend árnyéka  Gyula, 1998. január 23.Aznap reggel minden úgy kezdődött, mint bármely más téli reggel a dél-alföldi...

Mindenegyben blog
2026. január 10. (szombat), 15:02

Az éjszaka, amikor egy kutya lett a hős – és egy gyerek új esélyt kapott az életre

Az éjszaka, amikor egy kutya lett a hős – és egy gyerek új esélyt kapott az életre

A hó, ami nem felejtA hó nem egyszerre jött. Először csak apró, bizonytalan pelyhek keringtek Szombathely felett,...

Mindenegyben blog
2026. január 10. (szombat), 13:47

Nem volt egyedül” – a mondat, ami egy egész temetőt sírásra késztetett

Nem volt egyedül” – a mondat, ami egy egész temetőt sírásra késztetett

A csendes kápolnaA januári hideg tompán ült meg a város szélén álló temető fölött. Nem esett a hó, csak az a fajta...

Mindenegyben blog
2026. január 10. (szombat), 13:43

Megaláztak, mert etettem a gyermekemet – egy év kellett, hogy feldolgozzam, ami ott történt

Megaláztak, mert etettem a gyermekemet – egy év kellett, hogy feldolgozzam, ami ott történt

Egy anya története a pesti plázából A Westend alsó szintjén ültem, egy boltíves kis pihenősarokban, ahol egy pár növény...

Mindenegyben blog
2026. január 10. (szombat), 13:39

A ló nem félt, hanem segíteni akart – A turisták csak később értették meg

A ló nem félt, hanem segíteni akart – A turisták csak később értették meg

RÉMÜLET AZ ŐRSÉGI ERDŐBEN A Kőszegi-hegység északi oldalán, az Őrség sűrű fenyvesei között egy tiszta szeptemberi...

Hirdetés
Hirdetés