Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Hirdetés
Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!
Hirdetés

/A tegnapi nap folyamán, körülbelül délelőtt 11 órakor a piros fényjelzésnél várakoztam, amikor hirtelen egy 65 körüli úriember beugrott mellém az autóba, majd pillanatokon belül olyan dolognak lettem részese, amit soha az életben nem fogok elfelejteni\./

Hirdetés

Tegnap délelőtt 11 óra magasságában a belvárosban várakoztam a piros fényjelzésnél az autómmal. Oldalra néztem és egy 65 év körüli idősebb ember az autóm felém lépett, próbálta kinyitni az anyósülés felőli ajtót…Természetesen hirtelen nagyon megijedtem, majd megkérdeztem tőle, hogy mégis miben segíthetek neki?!

Kinyitottam neki az ajtót, de mire időm lett volna kinyögni még egy mondatot, már be is pattant mellém az autóba és közölte velem, hogy legyek kedves vigyem haza, mert nagyon messze lakik innen a város másik részén.

Hirdetés
Továbbá közölte velem, hogy nagyon-nagyon rossz a látása és a soron következő járat csak délután megy arra. Plusz hozzátette, hogy biztosan én is arra megyek…..

Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek tűnt a bácsi, hogy nem akartam bevallani neki, hogy valójában én a következő sarkon már jobbra fordultam volna valójában….Úgy gondoltam, úgy sem rohanok most sehova, pár km-es kerülő beleférhet az életembe és végre én is teszek valakivel valami jót! Majd elindultunk!

Az úton elmondta, hogy régen virágokat termeltek a feleségével és ezt árulták a piacokon…Azonban néhány hónapja elhunyt a kedvese…és mindezt elég feltűnően pozitívan mesélte…nagyon különleges érzés volt hallgatni őt.

Hirdetés

Az út során még ellátott néhány hasznos gondolttal… Egy mondatára szó szerint emlékszem! Azt tanácsolta, hogy “éljem az életem, ne dolgozzak túl sokat, csak annyit amennyit nagyon muszáj, mert egy szép napon arra leszek figyelmes, hogy elrepültek az évek felettem, megöregedtem és akkor már késő lesz ahhoz, hogy mindent bepótoljak! “

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhettem ezt, nagyon-nagyon megérte ez a néhány km-es kerülő, mert egy óriási élménnyel gazdagodhattam.

Hirdetés
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad a történetem. Ha Te is úgy gondolod, hogy hasznos mondanivalót kaptam a bácsitól, akkor oszd meg az ismerőseiddel is!

Üdvözlettel:László Dorogi-Kovács

Forrás: budapest1873.net

2018. április 15. (vasárnap), 21:20

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. december 29. (hétfő), 20:07
Hirdetés

Ez a nő csak egy hajvágásra ült le, de fogalma sem volt, mi következik utána…

Ez a nő csak egy hajvágásra ült le, de fogalma sem volt, mi következik utána…

Ez a nő csak egy hajvágásra ült le, de fogalma sem volt, mi következik utána… A fiatal nő bizonytalanul simult bele a...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. december 29. (hétfő), 16:12

Ez a kutya nem hősködött – csak szeretett. És ezzel visszahozott egy fiút az életbe

Ez a kutya nem hősködött – csak szeretett. És ezzel visszahozott egy fiút az életbe

Csend a monitoronA debreceni klinika intenzív osztályának 217-es kórtermében két hete csak a gépek halk zümmögése törte...

Mindenegyben blog
2025. december 29. (hétfő), 16:07

A gazdag férfi azt hitte, jó ember – amíg rá nem jött, hogyan bánik az alkalmazottaival

A gazdag férfi azt hitte, jó ember – amíg rá nem jött, hogyan bánik az alkalmazottaival

Amikor megláttam az esőben ebédelni, megszűntem csak főnök lenni – és először lettem emberA decemberi reggel úgy...

Mindenegyben blog
2025. december 29. (hétfő), 16:02

Te egy senki vagy! – Ezt ordította a férje, nem tudta, hogy másnap térdre esik előtte

Te egy senki vagy! – Ezt ordította a férje, nem tudta, hogy másnap térdre esik előtte

Senki vagy!— Semmit nem ér a munkád, Vera! — csattant fel Gergő, miközben a nappali sarkában állva szinte izzott az...

Mindenegyben blog
2025. december 29. (hétfő), 15:58

Elvették a tervemet, a ruhámat, az otthonomat – de én nyertem meg a legnagyobb csatát

Elvették a tervemet, a ruhámat, az otthonomat – de én nyertem meg a legnagyobb csatát

A hajszálrepedésA hálószobánk egyik sarkában állt, a ruhazsákot simogatva. Nem hallott meg azonnal, csak amikor...

Mindenegyben blog
2025. december 29. (hétfő), 15:53

Sokkot kapott a férj, amikor meglátta a feleségét a banketten – pedig ő szégyellte levinni!

Sokkot kapott a férj, amikor meglátta a feleségét a banketten – pedig ő szégyellte levinni!

A csend előtti életA késő őszi eső finoman dobolt az ablakpárkányon, miközben Brigitta a reggeli kávéját kavargatta. A...

Mindenegyben blog
2025. december 29. (hétfő), 15:49

A néni csak egy kenyeret akart venni – Amit a boltvezető mondott neki, arra nincsenek szavak!

A néni csak egy kenyeret akart venni – Amit a boltvezető mondott neki, arra nincsenek szavak!

Az utolsó szatyorA novemberi eső apró kopogással verte az ablakot, amikor beléptem a Szív Utca sarkán álló kisboltba....

Mindenegyben blog
2025. december 29. (hétfő), 15:42

A katonák kinevették a kisfiút a laktanya előtt – Amit az ezredes tett, attól mindegyikük elsápadt!

A katonák kinevették a kisfiút a laktanya előtt – Amit az ezredes tett, attól mindegyikük elsápadt!

A kabát alatt ott dobogott a becsület A hajnali köd vastagon ült rá a honvédségi laktanya előtti macskaköves útra....

Hirdetés
Hirdetés