Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Hirdetés
Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!
Hirdetés

/A tegnapi nap folyamán, körülbelül délelőtt 11 órakor a piros fényjelzésnél várakoztam, amikor hirtelen egy 65 körüli úriember beugrott mellém az autóba, majd pillanatokon belül olyan dolognak lettem részese, amit soha az életben nem fogok elfelejteni\./

Hirdetés

Tegnap délelőtt 11 óra magasságában a belvárosban várakoztam a piros fényjelzésnél az autómmal. Oldalra néztem és egy 65 év körüli idősebb ember az autóm felém lépett, próbálta kinyitni az anyósülés felőli ajtót…Természetesen hirtelen nagyon megijedtem, majd megkérdeztem tőle, hogy mégis miben segíthetek neki?!

Kinyitottam neki az ajtót, de mire időm lett volna kinyögni még egy mondatot, már be is pattant mellém az autóba és közölte velem, hogy legyek kedves vigyem haza, mert nagyon messze lakik innen a város másik részén.

Hirdetés
Továbbá közölte velem, hogy nagyon-nagyon rossz a látása és a soron következő járat csak délután megy arra. Plusz hozzátette, hogy biztosan én is arra megyek…..

Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek tűnt a bácsi, hogy nem akartam bevallani neki, hogy valójában én a következő sarkon már jobbra fordultam volna valójában….Úgy gondoltam, úgy sem rohanok most sehova, pár km-es kerülő beleférhet az életembe és végre én is teszek valakivel valami jót! Majd elindultunk!

Az úton elmondta, hogy régen virágokat termeltek a feleségével és ezt árulták a piacokon…Azonban néhány hónapja elhunyt a kedvese…és mindezt elég feltűnően pozitívan mesélte…nagyon különleges érzés volt hallgatni őt.

Hirdetés

Az út során még ellátott néhány hasznos gondolttal… Egy mondatára szó szerint emlékszem! Azt tanácsolta, hogy “éljem az életem, ne dolgozzak túl sokat, csak annyit amennyit nagyon muszáj, mert egy szép napon arra leszek figyelmes, hogy elrepültek az évek felettem, megöregedtem és akkor már késő lesz ahhoz, hogy mindent bepótoljak! “

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhettem ezt, nagyon-nagyon megérte ez a néhány km-es kerülő, mert egy óriási élménnyel gazdagodhattam.

Hirdetés
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad a történetem. Ha Te is úgy gondolod, hogy hasznos mondanivalót kaptam a bácsitól, akkor oszd meg az ismerőseiddel is!

Üdvözlettel:László Dorogi-Kovács

Forrás: budapest1873.net

2018. április 15. (vasárnap), 21:20

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2026. január 13. (kedd), 16:03
Hirdetés

Csak én voltam a szobában, mikor az anyósom meghalt – De a nővér egy titkos levelet nyomott a kezembe

Csak én voltam a szobában, mikor az anyósom meghalt – De a nővér egy titkos levelet nyomott a kezembe

Délután 15:42-kor meghalt az anyósom, Zsóka. A nővér csak egyetlen halk kattanással igazolta az időt, mintha lecsukna...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2026. január 13. (kedd), 15:49

Egyetlen mozdulat a konyhában – és összeomlott egy sikeres üzletember élete

Egyetlen mozdulat a konyhában – és összeomlott egy sikeres üzletember élete

A csend döntéseA lakás túl nagy volt a csendhez.Vanda a konyhában állt, a pultnak támaszkodva, és azt figyelte, ahogy a...

Mindenegyben blog
2026. január 13. (kedd), 15:44

A kislány sírva aludt el minden este – amit a fogorvos talált a szájában, az nyomozáshoz vezetett

A kislány sírva aludt el minden este – amit a fogorvos talált a szájában, az nyomozáshoz vezetett

A csend mélyén Minden este ugyanaz a jelenet ismétlődött. A kis szobában sötét volt, csak az utcalámpa narancssárga...

Mindenegyben blog
2026. január 13. (kedd), 15:39

A fiam felesége lelökött a lépcsőn – de karácsonykor én vittem el a rendőrt vacsorára

A fiam felesége lelökött a lépcsőn – de karácsonykor én vittem el a rendőrt vacsorára

A bal lábam hófehér gipszbe zárva, sántikálva léptem be a nappaliba. A szobában éppen akkor gyúltak fel a karácsonyi...

Mindenegyben blog
2026. január 13. (kedd), 15:35

Csak egy tegnapi tortát akart a kislányának… az, amit végül kapott, egy új élet kezdete lett

Csak egy tegnapi tortát akart a kislányának… az, amit végül kapott, egy új élet kezdete lett

A harang az ajtó felett gyengén kondult meg, ahogy kinyílt a pékség ajtaja. Máskor barátságos hangja volt, most inkább...

Mindenegyben blog
2026. január 13. (kedd), 15:30

A férje és annak anyja kilökték a fagyba – nem tudták, kit árultak el

A férje és annak anyja kilökték a fagyba – nem tudták, kit árultak el

A hó alatt nem fagyott meg minden A decemberi égbolt sötét volt, mint egy bezárt pince. A szél süvítve tépte végig a...

Mindenegyben blog
2026. január 13. (kedd), 15:22

A fiam éveken át lopta a pénzem. Egy nap azt mondtam: 'Elég volt'. És akkor jött a lavina

A fiam éveken át lopta a pénzem. Egy nap azt mondtam: 'Elég volt'. És akkor jött a lavina

Mostantól a fizetésed az én számlámra megyKovácsné Gál Ilona mindig is a csend embere volt. A Baranya megyei Kölked...

Mindenegyben blog
2026. január 13. (kedd), 15:18

Benzinkútnál látta meg a lányát egy furgonban – amit ezután tett, könnyekig hatotta az országot

Benzinkútnál látta meg a lányát egy furgonban – amit ezután tett, könnyekig hatotta az országot

Egy apa harca a lánya igazáért A kora esti szürkületben álltam meg a kiskunhalasi Shell kútnál, ahol mindig meg szoktam...

Hirdetés
Hirdetés