Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Hirdetés
Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!
Hirdetés

/A tegnapi nap folyamán, körülbelül délelőtt 11 órakor a piros fényjelzésnél várakoztam, amikor hirtelen egy 65 körüli úriember beugrott mellém az autóba, majd pillanatokon belül olyan dolognak lettem részese, amit soha az életben nem fogok elfelejteni\./

Hirdetés

Tegnap délelőtt 11 óra magasságában a belvárosban várakoztam a piros fényjelzésnél az autómmal. Oldalra néztem és egy 65 év körüli idősebb ember az autóm felém lépett, próbálta kinyitni az anyósülés felőli ajtót…Természetesen hirtelen nagyon megijedtem, majd megkérdeztem tőle, hogy mégis miben segíthetek neki?!

Kinyitottam neki az ajtót, de mire időm lett volna kinyögni még egy mondatot, már be is pattant mellém az autóba és közölte velem, hogy legyek kedves vigyem haza, mert nagyon messze lakik innen a város másik részén.

Hirdetés
Továbbá közölte velem, hogy nagyon-nagyon rossz a látása és a soron következő járat csak délután megy arra. Plusz hozzátette, hogy biztosan én is arra megyek…..

Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek tűnt a bácsi, hogy nem akartam bevallani neki, hogy valójában én a következő sarkon már jobbra fordultam volna valójában….Úgy gondoltam, úgy sem rohanok most sehova, pár km-es kerülő beleférhet az életembe és végre én is teszek valakivel valami jót! Majd elindultunk!

Az úton elmondta, hogy régen virágokat termeltek a feleségével és ezt árulták a piacokon…Azonban néhány hónapja elhunyt a kedvese…és mindezt elég feltűnően pozitívan mesélte…nagyon különleges érzés volt hallgatni őt.

Hirdetés

Az út során még ellátott néhány hasznos gondolttal… Egy mondatára szó szerint emlékszem! Azt tanácsolta, hogy “éljem az életem, ne dolgozzak túl sokat, csak annyit amennyit nagyon muszáj, mert egy szép napon arra leszek figyelmes, hogy elrepültek az évek felettem, megöregedtem és akkor már késő lesz ahhoz, hogy mindent bepótoljak! “

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhettem ezt, nagyon-nagyon megérte ez a néhány km-es kerülő, mert egy óriási élménnyel gazdagodhattam.

Hirdetés
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad a történetem. Ha Te is úgy gondolod, hogy hasznos mondanivalót kaptam a bácsitól, akkor oszd meg az ismerőseiddel is!

Üdvözlettel:László Dorogi-Kovács

Forrás: budapest1873.net

2018. április 15. (vasárnap), 21:20

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2026. február 16. (hétfő), 13:20
Hirdetés

Amikor megszültem a kislányom, az orvos csak ennyit mondott: Sajnálom… És minden megváltozott

Amikor megszültem a kislányom, az orvos csak ennyit mondott: Sajnálom… És minden megváltozott

A VÁRAKOZÁS CSENDJEA terhesség első napjaitól kezdve úgy éltem, mintha egy lassan táguló, puha burokban lebegnék....

Hirdetés
Mindenegyben blog
2026. február 16. (hétfő), 13:13

A nő csak annyit mondott: ‘Higgyék el, a test emlékszik.’ A fiúk bizonyították, hogy igaza van.

A nő csak annyit mondott: ‘Higgyék el, a test emlékszik.’ A fiúk bizonyították, hogy igaza van.

A csend súlyaA budai hegyoldal egyik újépítésű társasházának legfelső szintjén lakott Farkas Bálint, egy országos hírű...

Mindenegyben blog
2026. február 16. (hétfő), 13:08

Dráma a bíróságon: négyéves lány vallomása buktatta le a milliárdos új feleségét

Dráma a bíróságon: négyéves lány vallomása buktatta le a milliárdos új feleségét

A TEREM CSENDJEA tárgyalóterem ajtaja éles, fémes csattanással vágódott ki, mintha valaki belülről rugta volna ki. A...

Mindenegyben blog
2026. február 16. (hétfő)

A szüleim nem fizették ki a műtétemet, mert hajót vettek – ma én vagyok a házuk tulajdonosa

A szüleim nem fizették ki a műtétemet, mert hajót vettek – ma én vagyok a házuk tulajdonosa

A KÜSZÖB, AMIN ÁTLÉPTEMA novemberi szél hidegen vágott bele a ruhámba, amikor kiléptem a Honvédkórház oldalajtaján, a...

Mindenegyben blog
2026. február 16. (hétfő), 12:50

Nem a sztárügyvéd, nem a polgármester, hanem egy 12 éves lány mentette meg a Tölgyfa utcát – így csinálta

Nem a sztárügyvéd, nem a polgármester, hanem egy 12 éves lány mentette meg a Tölgyfa utcát – így csinálta

A papírok súlyaA művelődési ház kis termében dohos volt a levegő, mintha a falak is régóta visszatartanák a sóhajokat....

Mindenegyben blog
2026. február 16. (hétfő), 12:44

Senki sem érti, miért járt minden nap a temetőbe a kislány – míg egyszer meg nem jelent két férfi és az igazság…

Senki sem érti, miért járt minden nap a temetőbe a kislány – míg egyszer meg nem jelent két férfi és az igazság…

A Lány és az AsszonyA februári szél végigsöpört a pesti bérházak között, hidegen, türelmetlenül, mintha csak siettetni...

Mindenegyben blog
2026. február 16. (hétfő), 12:35

Éjjel falnak ütötte a karját… Azt hittük, hiszti. A valóság sokkal félelmetesebb volt

Éjjel falnak ütötte a karját… Azt hittük, hiszti. A valóság sokkal félelmetesebb volt

A GIPSZ CSENDJEA szeptemberi estéknek külön sajátossága van. A ház már hűvös, de még nem fűtünk; a sötét korábban...

Mindenegyben blog
2026. február 16. (hétfő), 12:02

Azt hitték, egy védtelen öregemberhez mennek… kiderült, hogy rossz ajtón kopogtak

Azt hitték, egy védtelen öregemberhez mennek… kiderült, hogy rossz ajtón kopogtak

Az este, amikor megérkeztekA késő októberi szél lassan végigsöpört a Fenyő utca elhagyatott házsora között. A nap már...

Hirdetés
Hirdetés