Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Hirdetés
Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!
Hirdetés

/A tegnapi nap folyamán, körülbelül délelőtt 11 órakor a piros fényjelzésnél várakoztam, amikor hirtelen egy 65 körüli úriember beugrott mellém az autóba, majd pillanatokon belül olyan dolognak lettem részese, amit soha az életben nem fogok elfelejteni\./

Hirdetés

Tegnap délelőtt 11 óra magasságában a belvárosban várakoztam a piros fényjelzésnél az autómmal. Oldalra néztem és egy 65 év körüli idősebb ember az autóm felém lépett, próbálta kinyitni az anyósülés felőli ajtót…Természetesen hirtelen nagyon megijedtem, majd megkérdeztem tőle, hogy mégis miben segíthetek neki?!

Kinyitottam neki az ajtót, de mire időm lett volna kinyögni még egy mondatot, már be is pattant mellém az autóba és közölte velem, hogy legyek kedves vigyem haza, mert nagyon messze lakik innen a város másik részén.

Hirdetés
Továbbá közölte velem, hogy nagyon-nagyon rossz a látása és a soron következő járat csak délután megy arra. Plusz hozzátette, hogy biztosan én is arra megyek…..

Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek tűnt a bácsi, hogy nem akartam bevallani neki, hogy valójában én a következő sarkon már jobbra fordultam volna valójában….Úgy gondoltam, úgy sem rohanok most sehova, pár km-es kerülő beleférhet az életembe és végre én is teszek valakivel valami jót! Majd elindultunk!

Az úton elmondta, hogy régen virágokat termeltek a feleségével és ezt árulták a piacokon…Azonban néhány hónapja elhunyt a kedvese…és mindezt elég feltűnően pozitívan mesélte…nagyon különleges érzés volt hallgatni őt.

Hirdetés

Az út során még ellátott néhány hasznos gondolttal… Egy mondatára szó szerint emlékszem! Azt tanácsolta, hogy “éljem az életem, ne dolgozzak túl sokat, csak annyit amennyit nagyon muszáj, mert egy szép napon arra leszek figyelmes, hogy elrepültek az évek felettem, megöregedtem és akkor már késő lesz ahhoz, hogy mindent bepótoljak! “

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhettem ezt, nagyon-nagyon megérte ez a néhány km-es kerülő, mert egy óriási élménnyel gazdagodhattam.

Hirdetés
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad a történetem. Ha Te is úgy gondolod, hogy hasznos mondanivalót kaptam a bácsitól, akkor oszd meg az ismerőseiddel is!

Üdvözlettel:László Dorogi-Kovács

Forrás: budapest1873.net

2018. április 15. (vasárnap), 21:20

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2026. június 13. (szombat), 16:57
Hirdetés

Évekig élt a férjével ugyanabban a lakásban, de fogalma sem volt, mit rejt a vécé mögötti csempe

Évekig élt a férjével ugyanabban a lakásban, de fogalma sem volt, mit rejt a vécé mögötti csempe

A fuga mögöttRéka a mosogató fölé hajolt, és próbálta nem észrevenni, hogy a víz már rég kihűlt. A tányérokon...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2026. június 13. (szombat), 10:29

Egy magyar önkéntes az életét kockáztatta egy oroszlánkölyökért – de a nőstényoroszlán mindent félreértett

Egy magyar önkéntes az életét kockáztatta egy oroszlánkölyökért – de a nőstényoroszlán mindent félreértett

 A szakadék pereménDóra harmadik hete dolgozott a rezervátumban, de még mindig voltak reggelek, amikor úgy érezte,...

Mindenegyben blog
2026. június 13. (szombat), 10:26

A felújított kanapé hibátlannak tűnt, amíg a kutya el nem kezdte kaparni ugyanazt a pontot

A felújított kanapé hibátlannak tűnt, amíg a kutya el nem kezdte kaparni ugyanazt a pontot

A karfa szagaAmikor Nóra behúzta maga mögött a lakás ajtaját, úgy érezte, mintha egy rosszul sikerült napot zárt volna...

Mindenegyben blog
2026. június 13. (szombat), 10:23

A fiú a nagymamáját kérte fel az első táncra, a terem nevetésben tört ki – percekkel később mindenki szégyenkezve hallgatott

A fiú a nagymamáját kérte fel az első táncra, a terem nevetésben tört ki – percekkel később mindenki szégyenkezve hallgatott

 A sötétkék ruhaA ballagási bál estéjén a folyosón már hat óra előtt gyűlni kezdtek az emberek. Lányok álltak a mosdó...

Mindenegyben blog
2026. június 12. (péntek), 18:09

Pár órája a Mályi tóhoz mentünk fürdeni…amit ott éltem át, az SOHA nem fogom tudni elfelejteni….szeretném ha elolvasnád!

Pár órája a Mályi tóhoz mentünk fürdeni…amit ott éltem át, az SOHA nem fogom tudni elfelejteni….szeretném ha elolvasnád!

SZERETNÉM MEGOSZTANI VELED, AMIT PÁR ÓRÁVAL EZELŐTT ÉLTEM ÁT – ELMENTÜNK A MÁLYI TÓRA FÜRDENI, ÁM AMI OTT TÖRTÉNT AZT...

Mindenegyben blog
2026. június 12. (péntek), 11:12

Azt hitték, a fiatal férfi soha többé nem fog megmozdulni – aztán fürdetés közben történt valami egészen váratlan

Azt hitték, a fiatal férfi soha többé nem fog megmozdulni – aztán fürdetés közben történt valami egészen váratlan

A délelőtti műszakMire Eszter beért az osztályra, a telefonja már harmadszor rezgett a zsebében. Nem merte rögtön...

Mindenegyben blog
2026. június 12. (péntek), 10:46

A rabruhás rendőr megjelent volt társa temetésén – amit az elhunyt édesanyja tett, attól mindenki sírni kezdett

A rabruhás rendőr megjelent volt társa temetésén – amit az elhunyt édesanyja tett, attól mindenki sírni kezdett

 Az utolsó kérésA tárgyalóterem ablakán túl szürke, nedves délután állt, olyan, amilyenkor az embernek még a kabátja...

Mindenegyben blog
2026. június 12. (péntek), 10:44

A nővérek egymás után jelentették be a terhességüket – a közös pont egyetlen kórterem volt

A nővérek egymás után jelentették be a terhességüket – a közös pont egyetlen kórterem volt

 A hetes szoba csendjeA krónikus osztályon a reggelek mindig ugyanúgy kezdődtek: langyos teaillat, gumitalpú cipők...

Hirdetés
Hirdetés