Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Hirdetés
Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!
Hirdetés

/A tegnapi nap folyamán, körülbelül délelőtt 11 órakor a piros fényjelzésnél várakoztam, amikor hirtelen egy 65 körüli úriember beugrott mellém az autóba, majd pillanatokon belül olyan dolognak lettem részese, amit soha az életben nem fogok elfelejteni\./

Hirdetés

Tegnap délelőtt 11 óra magasságában a belvárosban várakoztam a piros fényjelzésnél az autómmal. Oldalra néztem és egy 65 év körüli idősebb ember az autóm felém lépett, próbálta kinyitni az anyósülés felőli ajtót…Természetesen hirtelen nagyon megijedtem, majd megkérdeztem tőle, hogy mégis miben segíthetek neki?!

Kinyitottam neki az ajtót, de mire időm lett volna kinyögni még egy mondatot, már be is pattant mellém az autóba és közölte velem, hogy legyek kedves vigyem haza, mert nagyon messze lakik innen a város másik részén.

Hirdetés
Továbbá közölte velem, hogy nagyon-nagyon rossz a látása és a soron következő járat csak délután megy arra. Plusz hozzátette, hogy biztosan én is arra megyek…..

Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek tűnt a bácsi, hogy nem akartam bevallani neki, hogy valójában én a következő sarkon már jobbra fordultam volna valójában….Úgy gondoltam, úgy sem rohanok most sehova, pár km-es kerülő beleférhet az életembe és végre én is teszek valakivel valami jót! Majd elindultunk!

Az úton elmondta, hogy régen virágokat termeltek a feleségével és ezt árulták a piacokon…Azonban néhány hónapja elhunyt a kedvese…és mindezt elég feltűnően pozitívan mesélte…nagyon különleges érzés volt hallgatni őt.

Hirdetés

Az út során még ellátott néhány hasznos gondolttal… Egy mondatára szó szerint emlékszem! Azt tanácsolta, hogy “éljem az életem, ne dolgozzak túl sokat, csak annyit amennyit nagyon muszáj, mert egy szép napon arra leszek figyelmes, hogy elrepültek az évek felettem, megöregedtem és akkor már késő lesz ahhoz, hogy mindent bepótoljak! “

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhettem ezt, nagyon-nagyon megérte ez a néhány km-es kerülő, mert egy óriási élménnyel gazdagodhattam.

Hirdetés
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad a történetem. Ha Te is úgy gondolod, hogy hasznos mondanivalót kaptam a bácsitól, akkor oszd meg az ismerőseiddel is!

Üdvözlettel:László Dorogi-Kovács

Forrás: budapest1873.net

2018. április 15. (vasárnap), 21:20

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. november 16. (vasárnap), 20:02
Hirdetés

A családom levegőnek nézett a születésnapomon… de térdre estek, amikor megtudták, kire hagyom a vagyonomat!

A családom levegőnek nézett a születésnapomon… de térdre estek, amikor megtudták, kire hagyom a vagyonomat!

Azt hittem, hatvanöt éves korára az ember már hozzászokik ahhoz, hogy néha csend van körülötte. De nem ehhez a fajta...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. november 16. (vasárnap), 14:18

A padon hagyott élet: hogyan lett egy hajnali találkozásból új kezdet

A padon hagyott élet: hogyan lett egy hajnali találkozásból új kezdet

A HAJNALI TALÁLATAzt mondják, az idő mindent begyógyít. Csakhogy én négy hónapja egy olyan napot éltem túl, amit...

Mindenegyben blog
2025. november 16. (vasárnap), 14:12

A sógoromék kidobtak az újszülöttemmel – de arra, ami ezután történt, ők sem voltak felkészülve

A sógoromék kidobtak az újszülöttemmel – de arra, ami ezután történt, ők sem voltak felkészülve

A repedezett békeA történet Szeged mellett, egy kis alföldi faluban kezdődik, ahol a tágas, régi parasztházak szorosan...

Mindenegyben blog
2025. november 16. (vasárnap), 14:06

A nő felém tört dühösen – a főorvos válasza pedig mindenkit ledöbbentett.

A nő felém tört dühösen – a főorvos válasza pedig mindenkit ledöbbentett.

A nevem Farkas Eszter. Negyvenhat éves vagyok, és több mint másfél évtizede dolgozom ápolóként a Pécsi Klinikai...

Mindenegyben blog
2025. november 16. (vasárnap), 13:58

Meglepetés helyett sokkoló jelenet: nem azok jöttek, akiket vártunk

Meglepetés helyett sokkoló jelenet: nem azok jöttek, akiket vártunk

A váratlan vendégek éjszakája A férjem, Laci negyvenedik születésnapja idén valahogy más súllyal nehezedett rám, mint...

Mindenegyben blog
2025. november 16. (vasárnap), 13:46

A szeretet súlya könnyebb, mint hinnénk

A szeretet súlya könnyebb, mint hinnénk

Az út a csillagok alatt A tél már második hónapja szorongatta a vidéket, s a befagyott föld felett olyan csend...

Mindenegyben blog
2025. november 16. (vasárnap), 13:33

A Feleségem Szíve Másban Dobog – és Rátaláltam

A Feleségem Szíve Másban Dobog – és Rátaláltam

A CSÖNDBE FULLADT ÉVEKVerőce tele volt köddel azon a télen. A Duna felett nap mint nap ott lebegett valami sűrű, hideg...

Mindenegyben blog
2025. november 16. (vasárnap), 12:56

Amikor a kártyám nem, de egy ismeretlen szíve működött

Amikor a kártyám nem, de egy ismeretlen szíve működött

Amikor a pénztáros harmadszor mondta ki, hogy „Elutasítva”, mintha kalapáccsal sújtottak volna a mellkasomra. A monitor...

Hirdetés
Hirdetés