Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Hirdetés
Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!
Hirdetés

/A tegnapi nap folyamán, körülbelül délelőtt 11 órakor a piros fényjelzésnél várakoztam, amikor hirtelen egy 65 körüli úriember beugrott mellém az autóba, majd pillanatokon belül olyan dolognak lettem részese, amit soha az életben nem fogok elfelejteni\./

Hirdetés

Tegnap délelőtt 11 óra magasságában a belvárosban várakoztam a piros fényjelzésnél az autómmal. Oldalra néztem és egy 65 év körüli idősebb ember az autóm felém lépett, próbálta kinyitni az anyósülés felőli ajtót…Természetesen hirtelen nagyon megijedtem, majd megkérdeztem tőle, hogy mégis miben segíthetek neki?!

Kinyitottam neki az ajtót, de mire időm lett volna kinyögni még egy mondatot, már be is pattant mellém az autóba és közölte velem, hogy legyek kedves vigyem haza, mert nagyon messze lakik innen a város másik részén.

Hirdetés
Továbbá közölte velem, hogy nagyon-nagyon rossz a látása és a soron következő járat csak délután megy arra. Plusz hozzátette, hogy biztosan én is arra megyek…..

Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek tűnt a bácsi, hogy nem akartam bevallani neki, hogy valójában én a következő sarkon már jobbra fordultam volna valójában….Úgy gondoltam, úgy sem rohanok most sehova, pár km-es kerülő beleférhet az életembe és végre én is teszek valakivel valami jót! Majd elindultunk!

Az úton elmondta, hogy régen virágokat termeltek a feleségével és ezt árulták a piacokon…Azonban néhány hónapja elhunyt a kedvese…és mindezt elég feltűnően pozitívan mesélte…nagyon különleges érzés volt hallgatni őt.

Hirdetés

Az út során még ellátott néhány hasznos gondolttal… Egy mondatára szó szerint emlékszem! Azt tanácsolta, hogy “éljem az életem, ne dolgozzak túl sokat, csak annyit amennyit nagyon muszáj, mert egy szép napon arra leszek figyelmes, hogy elrepültek az évek felettem, megöregedtem és akkor már késő lesz ahhoz, hogy mindent bepótoljak! “

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhettem ezt, nagyon-nagyon megérte ez a néhány km-es kerülő, mert egy óriási élménnyel gazdagodhattam.

Hirdetés
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad a történetem. Ha Te is úgy gondolod, hogy hasznos mondanivalót kaptam a bácsitól, akkor oszd meg az ismerőseiddel is!

Üdvözlettel:László Dorogi-Kovács

Forrás: budapest1873.net

2018. április 15. (vasárnap), 21:20

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2026. március 11. (szerda), 14:42
Hirdetés

Weisz Erik útja: a magyar fiúból világhírű Houdini

Weisz Erik útja: a magyar fiúból világhírű Houdini

1874 tavaszán, amikor Budapest utcáin még lovaskocsik csattogtak a macskaköveken, egy kisfiú született egy szerény...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2026. március 11. (szerda), 11:23

A testvérek gúnyolódtak az anyagi helyzetén – azonnal elsápadtak, amikor meglátták a helikopterét

A testvérek gúnyolódtak az anyagi helyzetén – azonnal elsápadtak, amikor meglátták a helikopterét

Hazatérés egy régi szerepbeAmikor megérkeztem a szülővárosomba, olyan érzés fogadott, mintha valaki óvatosan...

Mindenegyben blog
2026. március 11. (szerda), 11:19

Hat évig kapott értéktelen vázákat az anyósától – amit az egyikben talált, mindent megváltoztatott!

Hat évig kapott értéktelen vázákat az anyósától – amit az egyikben talált, mindent megváltoztatott!

A polc hat árnyékaA tavasz eleji fény úgy simult végig Luca nappaliján, mintha valami régi sebet próbálna begyógyítani....

Mindenegyben blog
2026. március 11. (szerda), 11:14

Egy idegen kislány odasúgta neki: A te fiad nálunk lakik

Egy idegen kislány odasúgta neki: A te fiad nálunk lakik

A dér alatt elnémult városA hajnal hideg, üvegszerű fényben született meg Budapesten, mintha valaki végighúzta volna a...

Mindenegyben blog
2026. március 11. (szerda), 11:11

Eladta az otthonát, hogy fiai tanulhassanak – nem hitte el, hová vitték őt vissza húsz év után”

Eladta az otthonát, hogy fiai tanulhassanak – nem hitte el, hová vitték őt vissza húsz év után”

A ház, amely megtartotta őketA hajnali félhomály még ráült a kisváros szélére, amikor Hajnal Ilona megmozdult az...

Mindenegyben blog
2026. március 11. (szerda), 11:04

Elvették az autóját, hogy hálás legyen – de nem számoltak az apjával, aki este megjelent az ajtóban…

Elvették az autóját, hogy hálás legyen – de nem számoltak az apjával, aki este megjelent az ajtóban…

Az út a járdaszegélyigA délutáni nap úgy nehezedett rám, mintha valaki lassan rántott volna egy vastag, fullasztó...

Mindenegyben blog
2026. március 11. (szerda), 10:59

Az anyós titokban valamit a meny poharába csempészett – de a terv visszafelé sült el

Az anyós titokban valamit a meny poharába csempészett – de a terv visszafelé sült el

A PILLANAT, AMIKOR MINDEN MEGRENDÜLTA násznép zsongása úgy lengte be a termet, mintha valami meleg, puha köd ülte volna...

Mindenegyben blog
2026. március 11. (szerda), 10:55

Elveszett mindene, egyedül maradt… mégis egy medve hozta vissza az életkedvét.

Elveszett mindene, egyedül maradt… mégis egy medve hozta vissza az életkedvét.

A kopogás előtti csendA hajnali köd sűrű függönyként ült a fenyves fölött, és úgy terjengett tovább a tó irányába,...

Hirdetés
Hirdetés