Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Hirdetés
Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!
Hirdetés

/A tegnapi nap folyamán, körülbelül délelőtt 11 órakor a piros fényjelzésnél várakoztam, amikor hirtelen egy 65 körüli úriember beugrott mellém az autóba, majd pillanatokon belül olyan dolognak lettem részese, amit soha az életben nem fogok elfelejteni\./

Hirdetés

Tegnap délelőtt 11 óra magasságában a belvárosban várakoztam a piros fényjelzésnél az autómmal. Oldalra néztem és egy 65 év körüli idősebb ember az autóm felém lépett, próbálta kinyitni az anyósülés felőli ajtót…Természetesen hirtelen nagyon megijedtem, majd megkérdeztem tőle, hogy mégis miben segíthetek neki?!

Kinyitottam neki az ajtót, de mire időm lett volna kinyögni még egy mondatot, már be is pattant mellém az autóba és közölte velem, hogy legyek kedves vigyem haza, mert nagyon messze lakik innen a város másik részén.

Hirdetés
Továbbá közölte velem, hogy nagyon-nagyon rossz a látása és a soron következő járat csak délután megy arra. Plusz hozzátette, hogy biztosan én is arra megyek…..

Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek tűnt a bácsi, hogy nem akartam bevallani neki, hogy valójában én a következő sarkon már jobbra fordultam volna valójában….Úgy gondoltam, úgy sem rohanok most sehova, pár km-es kerülő beleférhet az életembe és végre én is teszek valakivel valami jót! Majd elindultunk!

Az úton elmondta, hogy régen virágokat termeltek a feleségével és ezt árulták a piacokon…Azonban néhány hónapja elhunyt a kedvese…és mindezt elég feltűnően pozitívan mesélte…nagyon különleges érzés volt hallgatni őt.

Hirdetés

Az út során még ellátott néhány hasznos gondolttal… Egy mondatára szó szerint emlékszem! Azt tanácsolta, hogy “éljem az életem, ne dolgozzak túl sokat, csak annyit amennyit nagyon muszáj, mert egy szép napon arra leszek figyelmes, hogy elrepültek az évek felettem, megöregedtem és akkor már késő lesz ahhoz, hogy mindent bepótoljak! “

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhettem ezt, nagyon-nagyon megérte ez a néhány km-es kerülő, mert egy óriási élménnyel gazdagodhattam.

Hirdetés
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad a történetem. Ha Te is úgy gondolod, hogy hasznos mondanivalót kaptam a bácsitól, akkor oszd meg az ismerőseiddel is!

Üdvözlettel:László Dorogi-Kovács

Forrás: budapest1873.net

2018. április 15. (vasárnap), 21:20

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2026. március 19. (csütörtök), 17:46
Hirdetés

Amikor kijött a vízből, nem kiabált… hanem olyat tett, ami örökre megváltoztatta a család életét

Amikor kijött a vízből, nem kiabált… hanem olyat tett, ami örökre megváltoztatta a család életét

A ponton szélénA stég deszkái forrók voltak a késő délutáni naptól, a víz mégis sötéten, idegenül hullámzott alattuk,...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2026. március 19. (csütörtök), 17:40

„A nő öt évig dolgozott helyette – aztán egy pillanat alatt kiderült az igazság

„A nő öt évig dolgozott helyette – aztán egy pillanat alatt kiderült az igazság

A csend súlyaAmikor beléptem a lakásba, a kilincs hideg volt, mintha egész nap senki sem érintette volna. A sötét...

Mindenegyben blog
2026. március 19. (csütörtök), 17:37

Szándékosan okoztak balesetet egy ‘gyenge’ öregnek… aztán megérkezett a fordulat, amire nem számítottak

Szándékosan okoztak balesetet egy ‘gyenge’ öregnek… aztán megérkezett a fordulat, amire nem számítottak

A fékezés pillanataA szombat reggel tompa, szürkés fényben úszott az M7-es kivezető szakaszán, mintha az ég sem tudná...

Mindenegyben blog
2026. március 19. (csütörtök), 17:33

Mindenki ritka betegségre gyanakodott… de a fiú szobája lassan megmérgezte őt

Mindenki ritka betegségre gyanakodott… de a fiú szobája lassan megmérgezte őt

A ház, ami nem akart lélegezniA budai hegyoldal egyik csendes utcájában állt a ház, olyan rideg eleganciával, amitől az...

Mindenegyben blog
2026. március 19. (csütörtök), 17:29

Nem a betegség törte meg, hanem amit a férje mondott neki

Nem a betegség törte meg, hanem amit a férje mondott neki

A kórterem csendjeA kórteremben már tompán szürkültek a falak, az esti fény lassan lecsúszott az ablakpárkányról, és a...

Mindenegyben blog
2026. március 19. (csütörtök), 17:24

Otthagyta a vendégeket és elutazott – a visszatérés mindent felborított

Otthagyta a vendégeket és elutazott – a visszatérés mindent felborított

Váratlan bejelentésA hagyma csípte a szemem, mégis inkább az zavart, hogy mennyire csendes volt a lakás. A rádió halkan...

Mindenegyben blog
2026. március 19. (csütörtök), 17:19

A főnök eljátszotta, hogy rosszul lett – a titkárnő reakciója örökre megváltoztatta őt

A főnök eljátszotta, hogy rosszul lett – a titkárnő reakciója örökre megváltoztatta őt

A próbaA Váci úti irodaház nyolcadik emeletén már csak néhány lámpa égett, amikor Barta Ádám hátradőlt a székében, és...

Mindenegyben blog
2026. március 19. (csütörtök), 17:16

A baba nem sírt fel. És ez mindent megváltoztatott

A baba nem sírt fel. És ez mindent megváltoztatott

A csend súlyaA szülőszoba túl világos volt, mintha valaki túl magasra állította volna a fényt, és nem törődött volna...

Hirdetés
Hirdetés