Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Hirdetés
Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!
Hirdetés

/A tegnapi nap folyamán, körülbelül délelőtt 11 órakor a piros fényjelzésnél várakoztam, amikor hirtelen egy 65 körüli úriember beugrott mellém az autóba, majd pillanatokon belül olyan dolognak lettem részese, amit soha az életben nem fogok elfelejteni\./

Hirdetés

Tegnap délelőtt 11 óra magasságában a belvárosban várakoztam a piros fényjelzésnél az autómmal. Oldalra néztem és egy 65 év körüli idősebb ember az autóm felém lépett, próbálta kinyitni az anyósülés felőli ajtót…Természetesen hirtelen nagyon megijedtem, majd megkérdeztem tőle, hogy mégis miben segíthetek neki?!

Kinyitottam neki az ajtót, de mire időm lett volna kinyögni még egy mondatot, már be is pattant mellém az autóba és közölte velem, hogy legyek kedves vigyem haza, mert nagyon messze lakik innen a város másik részén.

Hirdetés
Továbbá közölte velem, hogy nagyon-nagyon rossz a látása és a soron következő járat csak délután megy arra. Plusz hozzátette, hogy biztosan én is arra megyek…..

Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek tűnt a bácsi, hogy nem akartam bevallani neki, hogy valójában én a következő sarkon már jobbra fordultam volna valójában….Úgy gondoltam, úgy sem rohanok most sehova, pár km-es kerülő beleférhet az életembe és végre én is teszek valakivel valami jót! Majd elindultunk!

Az úton elmondta, hogy régen virágokat termeltek a feleségével és ezt árulták a piacokon…Azonban néhány hónapja elhunyt a kedvese…és mindezt elég feltűnően pozitívan mesélte…nagyon különleges érzés volt hallgatni őt.

Hirdetés

Az út során még ellátott néhány hasznos gondolttal… Egy mondatára szó szerint emlékszem! Azt tanácsolta, hogy “éljem az életem, ne dolgozzak túl sokat, csak annyit amennyit nagyon muszáj, mert egy szép napon arra leszek figyelmes, hogy elrepültek az évek felettem, megöregedtem és akkor már késő lesz ahhoz, hogy mindent bepótoljak! “

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhettem ezt, nagyon-nagyon megérte ez a néhány km-es kerülő, mert egy óriási élménnyel gazdagodhattam.

Hirdetés
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad a történetem. Ha Te is úgy gondolod, hogy hasznos mondanivalót kaptam a bácsitól, akkor oszd meg az ismerőseiddel is!

Üdvözlettel:László Dorogi-Kovács

Forrás: budapest1873.net

2018. április 15. (vasárnap), 21:20

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. december 17. (szerda), 14:11
Hirdetés

Egyetlen mozdulat, ami többet ért minden terápiánál

Egyetlen mozdulat, ami többet ért minden terápiánál

Amikor a ház már nem válaszolA temetés után a ház nem lett csendes.A csend ugyanis feltételez valami megnyugvást,...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. december 17. (szerda), 14:07

Nem menekült, csak hazament – és ott találta meg önmagát

Nem menekült, csak hazament – és ott találta meg önmagát

A kapu nyikorgásaA busz úgy tett ki Rékát a falu szélén, mintha szégyellné magát, hogy egyáltalán megállt. Egyetlen...

Mindenegyben blog
2025. december 17. (szerda), 14:02

Ez a történet emlékeztet rá, hogy a legnagyobb változás néha csendben történik

Ez a történet emlékeztet rá, hogy a legnagyobb változás néha csendben történik

A kert csendjeA nyár végi reggelnek különös illata volt a Balaton-felvidék egyik eldugott falujában. A nap még csak...

Mindenegyben blog
2025. december 17. (szerda), 13:58

Sérült lábbal ment vissza a vízbe – nem magáért tette

Sérült lábbal ment vissza a vízbe – nem magáért tette

A víz szagaA Tisza azon az estén más volt.Nem a megszokott, lassú, barnás víztükör, amelyhez a környékbeliek...

Mindenegyben blog
2025. december 17. (szerda), 13:50

A temetőnél találták meg – amit később felfedeztek, mindenkit megdöbbentett

A temetőnél találták meg – amit később felfedeztek, mindenkit megdöbbentett

A kapunálA temető kapuja mindig csikorgott, ha a szél megmozdította. Olyan hangja volt, mintha valaki sóhajtana –...

Mindenegyben blog
2025. december 17. (szerda), 13:43

Megígérte, hogy az első padban ül majd – évekkel később ez az ígéret könnyeket csalt az egész iskola szemébe

Megígérte, hogy az első padban ül majd – évekkel később ez az ígéret könnyeket csalt az egész iskola szemébe

Amit megígérünkA kisváros sosem volt hangos hely. Nem volt benne semmi különös, mégis mindenki tudta, hol lakik a...

Mindenegyben blog
2025. december 17. (szerda), 13:39

Azt hitte, újraházasodása árulás lenne – egy temetői találkozás mindent átírt benne

Azt hitte, újraházasodása árulás lenne – egy temetői találkozás mindent átírt benne

A csend, amit magammal vittemAzt mondják, az idő mindent begyógyít.Én sokáig azt hittem, hazudnak.Négy év telt el...

Mindenegyben blog
2025. december 16. (kedd), 14:02

Éhesen ült az iskolai ebédlőben a 7 éves kislány – az apja belépett, és amit meglátott, örökre megváltoztatott mindent

Éhesen ült az iskolai ebédlőben a 7 éves kislány – az apja belépett, és amit meglátott, örökre megváltoztatott mindent

Az emberek szeretnek úgy beszélni a pénzről, mintha az mindent elintézne. Mintha a gondoknak lenne egy vastag ajtaja,...

Hirdetés
Hirdetés