Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Hirdetés
Tegnap a lámpánál várakoztam, amikor egy idős bácsi hirtelen beszállt az autómba és olyan dolgot mondott, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!
Hirdetés

/A tegnapi nap folyamán, körülbelül délelőtt 11 órakor a piros fényjelzésnél várakoztam, amikor hirtelen egy 65 körüli úriember beugrott mellém az autóba, majd pillanatokon belül olyan dolognak lettem részese, amit soha az életben nem fogok elfelejteni\./

Hirdetés

Tegnap délelőtt 11 óra magasságában a belvárosban várakoztam a piros fényjelzésnél az autómmal. Oldalra néztem és egy 65 év körüli idősebb ember az autóm felém lépett, próbálta kinyitni az anyósülés felőli ajtót…Természetesen hirtelen nagyon megijedtem, majd megkérdeztem tőle, hogy mégis miben segíthetek neki?!

Kinyitottam neki az ajtót, de mire időm lett volna kinyögni még egy mondatot, már be is pattant mellém az autóba és közölte velem, hogy legyek kedves vigyem haza, mert nagyon messze lakik innen a város másik részén.

Hirdetés
Továbbá közölte velem, hogy nagyon-nagyon rossz a látása és a soron következő járat csak délután megy arra. Plusz hozzátette, hogy biztosan én is arra megyek…..

Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek tűnt a bácsi, hogy nem akartam bevallani neki, hogy valójában én a következő sarkon már jobbra fordultam volna valójában….Úgy gondoltam, úgy sem rohanok most sehova, pár km-es kerülő beleférhet az életembe és végre én is teszek valakivel valami jót! Majd elindultunk!

Az úton elmondta, hogy régen virágokat termeltek a feleségével és ezt árulták a piacokon…Azonban néhány hónapja elhunyt a kedvese…és mindezt elég feltűnően pozitívan mesélte…nagyon különleges érzés volt hallgatni őt.

Hirdetés

Az út során még ellátott néhány hasznos gondolttal… Egy mondatára szó szerint emlékszem! Azt tanácsolta, hogy “éljem az életem, ne dolgozzak túl sokat, csak annyit amennyit nagyon muszáj, mert egy szép napon arra leszek figyelmes, hogy elrepültek az évek felettem, megöregedtem és akkor már késő lesz ahhoz, hogy mindent bepótoljak! “

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhettem ezt, nagyon-nagyon megérte ez a néhány km-es kerülő, mert egy óriási élménnyel gazdagodhattam.

Hirdetés
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad a történetem. Ha Te is úgy gondolod, hogy hasznos mondanivalót kaptam a bácsitól, akkor oszd meg az ismerőseiddel is!

Üdvözlettel:László Dorogi-Kovács

Forrás: budapest1873.net

2018. április 15. (vasárnap), 21:20

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2026. január 11. (vasárnap), 13:44
Hirdetés

A menye elvette tőle a fiát és az unokáját – 12 évvel később bőröndökkel álltak az ajtóban

A menye elvette tőle a fiát és az unokáját – 12 évvel később bőröndökkel álltak az ajtóban

A csend éveiEdina sokáig azt hitte, hogy a csend a legrosszabb dolog, ami történhet egy emberrel.Aztán megtanulta, hogy...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2026. január 11. (vasárnap), 13:38

14 rendőrkutyából álló egység váratlanul körbevette a kislányt a reptéren – az okától lefagyott a biztonsági szolgálat

14 rendőrkutyából álló egység váratlanul körbevette a kislányt a reptéren – az okától lefagyott a biztonsági szolgálat

Senki nem bánthatja őt A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér B terminálja zsúfolt volt egy szerdai reggelen. A kerekes...

Mindenegyben blog
2026. január 11. (vasárnap), 13:34

Ez a kisfiú három évig minden nap ugyanazt kérdezte. A válasz végül mindent megváltoztatott

Ez a kisfiú három évig minden nap ugyanazt kérdezte. A válasz végül mindent megváltoztatott

Amíg meg nem kérdezed A kisváros szélén álló, hófehérre meszelt, régi vályogházban január végi fagy dermesztette meg a...

Mindenegyben blog
2026. január 11. (vasárnap), 13:30

Csak 500 forintja volt, hogy tortát vegyen anyukájának – amit utána a sors tett, az egész várost megríkatta

Csak 500 forintja volt, hogy tortát vegyen anyukájának – amit utána a sors tett, az egész várost megríkatta

Tortapartnerek A Klára Cukrászda már régóta ott állt a város szívében, a Vár utcán, ahol a macskakövek közé rég...

Mindenegyben blog
2026. január 11. (vasárnap), 13:26

Úgy tettek, mintha csak kirándulnánk – A szakadék szélén ért véget a bizalmam a szüleimben

Úgy tettek, mintha csak kirándulnánk – A szakadék szélén ért véget a bizalmam a szüleimben

A hegy, ahol elnémult a múltA Pilis mindig is különös hely volt számomra. Gyerekkoromban kirándulások, termoszban...

Mindenegyben blog
2026. január 11. (vasárnap), 13:23

A férfi csak virágot akart vinni a sírhoz… de a felesége múltja egy kisfiú képében tért vissza

A férfi csak virágot akart vinni a sírhoz… de a felesége múltja egy kisfiú képében tért vissza

„Bocsáss meg, Anya…” Minden évben ugyanazon a napon, ugyanabban az órában ment ki a temetőbe. Már hat esztendeje, mióta...

Mindenegyben blog
2026. január 11. (vasárnap), 13:19

A fiam azt mondta, anya még él… Egy órával a temetés után kiástuk a sírt. Amit találtunk, felfoghatatlan volt

A fiam azt mondta, anya még él… Egy órával a temetés után kiástuk a sírt. Amit találtunk, felfoghatatlan volt

A hang a föld alólA temetés csendje nyomasztóbban nehezedett a dombtetőre, mint a januári fagy. A békéscsabai temetőben...

Mindenegyben blog
2026. január 11. (vasárnap), 13:06

A végrendelet utolsó sora úgy robbant, mint egy bomba – a szülők szóhoz sem jutottak

A végrendelet utolsó sora úgy robbant, mint egy bomba – a szülők szóhoz sem jutottak

A végrendelet napja Az öreg Bognár László végrendeletének felolvasására egy hideg januári délelőttön került sor Szeged...

Hirdetés
Hirdetés