TEGNAP A PIACRA MENET HIRTELEN ROSSZUL LETTEM ÉS ÖSSZEESTEM! KÖZEL 20 PERCIG FEKÜDTEM A FÖLDÖN, DE AKKOR JÖTT EZ A FÉRFI ÉS EZT TETTE VELEM! SZERETNÉM HA ELJUTNA HOZZÁ AZ ÜZENETEM, HOGY TUDJA NEM FELEJTETTEM EL! TERJESSZÉTEK!
Tegnap a piac felé sétáltam… összeestem! Húsz percen át feküdtem magatehetetlenül, míg jött egy férfi – és megmentette az életem. Nem tudom ki volt, de szeretném, ha eljutna hozzá az üzenetem: nem felejtettem el. Kérlek, segítsetek, hogy megtaláljam!
Mária szívszorító üzenetét tolmácsoljuk – a kórházi ágyból küldi Nektek, remélve, hogy a „névtelen hős” is olvassa majd…
/A kezeim remegnek, miközben ezeket a sorokat írom\./
Szombat reggel volt. Nem akartam nagy dolgot – csak a szokásos szombati piacozást. Gondoltam, sétálok egyet, hisz nincs messze a házunktól. A levegő friss volt, a nap bágyadtan sütött – nem sejtettem, hogy épp ez a nap fordítja ki a világomat.
A piac bejáratához közeledtem, amikor hirtelen mindent elsötétített bennem valami. A mellkasomat szorítani kezdte egy ismerős, mégis rémisztő érzés – levegőért kapkodtam, szédültem, a lábaim megadták magukat alattam. Összeestem. Nem tudtam mozdulni. Hallottam a zajokat, az emberek lépteit… és azt is, ahogy elmennek mellettem. Egyesek azt hitték, részeg vagyok. Mások csak elsiettek, félrenéztek. Senki sem állt meg.
Ott feküdtem, kiszolgáltatva, remegve, fájdalommal a mellkasomban, és egyre jobban éreztem: elfogy az időm. Talán húsz perc is eltelt – lehet több is. Akkor jelent meg Ő.
Egy férfi, akinek nem tudom a nevét, sem azt, honnan jött. Csak azt tudom, hogy megállt. Odalépett hozzám. Lehajolt, megérintett, és halkan megkérdezte:– Asszonyom, mi történt? Rosszul van?
A hangja olyan volt, mint egy mentőöv.
Szó nélkül beültetett az autójába, és hazavitt. A párom rögtön felismerte a baj súlyosságát, és nem is késlekedett: egyenesen a sürgősségire vitt.
Most itt vagyok. Holnap reggel katéterezés vár rám. De élek. És ez az egyetlen dolog, ami most igazán számít.
Amit szeretnék, az ennyi: hogy ez az ismeretlen férfi – ez az önzetlen idegen – megtudja, mit tett értem. Hogy volt valaki, aki nem ment tovább, aki nem ítélkezett, nem félrenézett. Helyette lehajolt. Segített. És életet mentett.
Szeretném, ha tudná: nem felejtettem el. Sosem fogom elfelejteni.Ha egyszer olvassa ezeket a sorokat – kérem, tudja meg: hálás vagyok. Végtelenül. És ha egyszer újra találkozunk, meghívom egy kávéra. Egy ölelésre. Egy köszönetre.
Kérek mindenkit, aki ezt olvassa – osszátok meg, hogy elérhesse őt az üzenetem!Víghné Haller Mária– Egy asszony, aki épp most tanulta meg, hogy az emberség még mindig létezik. Csak néha idő kell, hogy rátaláljunk.
VÉGE.
Videóajánló:
Most tértem vissza Horvátországból ??✈️ – készítettem drónvideót a tengerpartról ?✨. Nektek melyik város vagy partszakasz a kedvencetek Horvátországban? ?”
….
2025. május 30. (péntek), 14:36
