TEGNAP A PIACRA MENET HIRTELEN ROSSZUL LETTEM ÉS ÖSSZEESTEM! KÖZEL 20 PERCIG FEKÜDTEM A FÖLDÖN, DE AKKOR JÖTT EZ A FÉRFI ÉS EZT TETTE VELEM! SZERETNÉM HA ELJUTNA HOZZÁ AZ ÜZENETEM, HOGY TUDJA NEM FELEJTETTEM EL! TERJESSZÉTEK!
Tegnap a piac felé sétáltam… összeestem! Húsz percen át feküdtem magatehetetlenül, míg jött egy férfi – és megmentette az életem. Nem tudom ki volt, de szeretném, ha eljutna hozzá az üzenetem: nem felejtettem el. Kérlek, segítsetek, hogy megtaláljam!
Mária szívszorító üzenetét tolmácsoljuk – a kórházi ágyból küldi Nektek, remélve, hogy a „névtelen hős” is olvassa majd…
/A kezeim remegnek, miközben ezeket a sorokat írom\./
Szombat reggel volt. Nem akartam nagy dolgot – csak a szokásos szombati piacozást. Gondoltam, sétálok egyet, hisz nincs messze a házunktól. A levegő friss volt, a nap bágyadtan sütött – nem sejtettem, hogy épp ez a nap fordítja ki a világomat.
A piac bejáratához közeledtem, amikor hirtelen mindent elsötétített bennem valami. A mellkasomat szorítani kezdte egy ismerős, mégis rémisztő érzés – levegőért kapkodtam, szédültem, a lábaim megadták magukat alattam. Összeestem. Nem tudtam mozdulni. Hallottam a zajokat, az emberek lépteit… és azt is, ahogy elmennek mellettem. Egyesek azt hitték, részeg vagyok. Mások csak elsiettek, félrenéztek. Senki sem állt meg.
Ott feküdtem, kiszolgáltatva, remegve, fájdalommal a mellkasomban, és egyre jobban éreztem: elfogy az időm. Talán húsz perc is eltelt – lehet több is. Akkor jelent meg Ő.
Egy férfi, akinek nem tudom a nevét, sem azt, honnan jött. Csak azt tudom, hogy megállt. Odalépett hozzám. Lehajolt, megérintett, és halkan megkérdezte:– Asszonyom, mi történt? Rosszul van?
A hangja olyan volt, mint egy mentőöv.
Szó nélkül beültetett az autójába, és hazavitt. A párom rögtön felismerte a baj súlyosságát, és nem is késlekedett: egyenesen a sürgősségire vitt.
Most itt vagyok. Holnap reggel katéterezés vár rám. De élek. És ez az egyetlen dolog, ami most igazán számít.
Amit szeretnék, az ennyi: hogy ez az ismeretlen férfi – ez az önzetlen idegen – megtudja, mit tett értem. Hogy volt valaki, aki nem ment tovább, aki nem ítélkezett, nem félrenézett. Helyette lehajolt. Segített. És életet mentett.
Szeretném, ha tudná: nem felejtettem el. Sosem fogom elfelejteni.Ha egyszer olvassa ezeket a sorokat – kérem, tudja meg: hálás vagyok. Végtelenül. És ha egyszer újra találkozunk, meghívom egy kávéra. Egy ölelésre. Egy köszönetre.
Kérek mindenkit, aki ezt olvassa – osszátok meg, hogy elérhesse őt az üzenetem!Víghné Haller Mária– Egy asszony, aki épp most tanulta meg, hogy az emberség még mindig létezik. Csak néha idő kell, hogy rátaláljunk.
2025. május 30. (péntek), 14:36
