Tegnap az erkélyen teregetve, egy idős bácsit pillantottam meg a járdán, aki a földön feküdt mozdulatlanul! Döbbenet ami ezután történt a szemem láttára! Milyen világban élünk?
Hirdetés
Hirdetés
Tegnap az erkélyen teregetve, egy idős bácsit pillantottam meg a járdán, aki a földön feküdt mozdulatlanul! Döbbenet ami ezután történt a szemem láttára! Milyen világban élünk?.
/Tegnap délután kihasználva a jó időt kimostam az ágyneműket, majd kitettem őket száradni az erkélyre\./
Hirdetés
Miközben pakoltam fel a mosott holmikat, az erkélyről letekintve, egy idősebb férfit pillantottam meg, amint a járdán feküdt mozdulatlanul.
Hirdetés
A férjem kiabáltam, hogy rohanjon le az utcára és nézze meg, mi baja lehet neki! Addig amíg a párom felöltözött és leért, legalább hatan mentek el mellette anélkül, hogy bárki is odament volna hozzá.
Hirdetés
Mire odaért, pont akkor állt meg egy másik úriember is. Mint kiderült, az onkológiáról tartott hazafele, mert rosszindulatú daganattal műtötték nemrégiben és jelenleg kemót és sugárkezelést kap de mivel nem lakik messze, ezért bejár a kezelésekre. Hazafele igyekezett amikor a nagy melegben hirtelen rosszul érezte magát, szédülni kezdett, erőtlenné vált és összeesett. Elmesélte, hogy a kezelések hatására, néha rosszullét szokott rátörni, ami azután nem sokra rá el is múlik.
Hirdetés
A párom kérdezte, hogy ki az akit esetleg értesíteni tudna?
[adSulvo]
Azt mondta egyedül él, a felesége 4 évvel ezelőtt elhunyt, a fia Németországban él, a lánya pedig 200 km-re vidéken, úgyhogy igazándiból nem nagyon van kit értesíteni. Azt mondta, ha segítenek hazakísérni, akkor azt megköszönné, majd otthon lepihen egy kicsit és utána már jobb lesz.
Hirdetés
Természetesen a férjem és a másik úriember (aki mint aztán kiderült Gábor), hazakísérték! A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy amíg az idős férfi a földön feküdt, senki meg nem állt és kérdezte meg, hogy mi a baja! Azt hitték a mellette elsétálók, hogy részeg! Hallotta is a bácsi, ahogy megjegyzést tesznek rá! Micsoda egy eltorzult világ ez? Abszolút nem figyelünk már oda a másikra, ha látunk egy földön fekvő embert, akkor az egyből részeg......fel sem merül az emberekben, hogy talán segítségre lehet szüksége! Elszomorító, hogy idáig jutottunk.
Hirdetés
... Kérek oszd meg ezt a cikket, hogy minél több emberhez eljuthasson ez a történet! Köszönettel: Ági
2019. szeptember 29. (vasárnap), 15:17
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
