Tegnap az erkélyen teregetve, egy idős bácsit pillantottam meg a járdán, aki a földön feküdt mozdulatlanul! Döbbenet ami ezután történt a szemem láttára! Milyen világban élünk?
Hirdetés
Hirdetés
Tegnap az erkélyen teregetve, egy idős bácsit pillantottam meg a járdán, aki a földön feküdt mozdulatlanul! Döbbenet ami ezután történt a szemem láttára! Milyen világban élünk?.
Tegnap az erkélyen teregetve, egy idős bácsit pillantottam meg a járdán, aki a földön feküdt mozdulatlanul! Döbbenet ami ezután történt a szemem láttára! Milyen világban élünk?
/Tegnap délután kihasználva a jó időt kimostam az ágyneműket, majd kitettem őket száradni az erkélyre\./
Hirdetés
Miközben pakoltam fel a mosott holmikat, az erkélyről letekintve, egy idősebb férfit pillantottam meg, amint a járdán feküdt mozdulatlanul.
Hirdetés
A férjem kiabáltam, hogy rohanjon le az utcára és nézze meg, mi baja lehet neki! Addig amíg a párom felöltözött és leért, legalább hatan mentek el mellette anélkül, hogy bárki is odament volna hozzá.
Hirdetés
Mire odaért, pont akkor állt meg egy másik úriember is. Mint kiderült, az onkológiáról tartott hazafele, mert rosszindulatú daganattal műtötték nemrégiben és jelenleg kemót és sugárkezelést kap de mivel nem lakik messze, ezért bejár a kezelésekre. Hazafele igyekezett amikor a nagy melegben hirtelen rosszul érezte magát, szédülni kezdett, erőtlenné vált és összeesett.
Hirdetés
Elmesélte, hogy a kezelések hatására, néha rosszullét szokott rátörni, ami azután nem sokra rá el is múlik. A párom kérdezte, hogy ki az akit esetleg értesíteni tudna?
Azt mondta egyedül él, a felesége 4 évvel ezelőtt elhunyt, a fia Németországban él, a lánya pedig 200 km-re vidéken, úgyhogy igazándiból nem nagyon van kit értesíteni. Azt mondta, ha segítenek hazakísérni, akkor azt megköszönné, majd otthon lepihen egy kicsit és utána már jobb lesz.
Hirdetés
Természetesen a férjem és a másik úriember (aki mint aztán kiderült Gábor), hazakísérték! A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy amíg az idős férfi a földön feküdt, senki meg nem állt és kérdezte meg, hogy mi a baja! Azt hitték a mellette elsétálók, hogy részeg! Hallotta is a bácsi, ahogy megjegyzést tesznek rá! Micsoda egy eltorzult világ ez? Abszolút nem figyelünk már oda a másikra, ha látunk egy földön fekvő embert, akkor az egyből részeg.
Hirdetés
.....fel sem merül az emberekben, hogy talán segítségre lehet szüksége! Elszomorító, hogy idáig jutottunk.... Kérek oszd meg ezt a cikket, hogy minél több emberhez eljuthasson ez a történet! Köszönettel: Ági
2022. május 16. (hétfő), 17:46
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
A férj diliházba záratta a feleségét, közben pedig beköltöztette a fiatal szeretőjét. De amit a feleség tett, attól mindenki elállt a szava... ???
Gábor leült a kanapéra a felesége mellé, aki némán bámulta a plafont.
Ránézett, és elgondolkodott. Az elmúlt két évben annyit változott… Sovány lett, megtört. Mindig meg is mondta neki ezt – szégyenérzet nélkül.
Gábor sikeres üzletember volt, míg a felesége, ahogy ő mondta a barátainak, csak „ült a nyakán és lógatta a lábát.”
Már rég megszokottá vált, hogy Gábor nem jön haza éjszakára. Kata csak csendben nézett utána, valahányszor este elment otthonról, szó nélkül.
Már egyáltalán nem érdekelte, hol tölti az éjszakáit.
Eleinte a barátnői próbálták visszahozni Katát az életbe. Jöttek hozzá, beszélgetni próbáltak vele. De idővel ők is eltűntek. Kata nem akart senkivel beszélni, és főleg nem akart megosztani semmit abból, amit érzett.
Magába zárta a fájdalmát, mintha ez az ő magántragédiája lenne, amiről még a férjének sem volt joga beszélni.
A nő a kanapén ült, és a kisfia fotóját simogatta.
Gábor még egyszer ránézett, aztán felkapta az autókulcsot, és elment.
Kata utána nézett, és csendben sírt.
Természetesen mindig is azt kívánta, hogy a férje másként bánjon vele. Álmodott róla, hogy egyszer csak megöleli, és azt mondja: „Minden rendben lesz.”
De ez sosem történt meg. Ugyanabban a házban éltek, de teljesen külön világban.
– Elegem van ebből – mondta Gábor. – Nekem úgy tűnik, teljesen elment az eszed. Nézz csak magadra!
Egy öregedő, unalmas nő vagy. Elegem van belőled. Be kellene záratni téged egy pszichiátriára. Tele van olyan bolondokkal, mint te – ott legalább befogadnak, mint egy rég nem látott rokont.
– Te miről beszélsz? – Kata megdermedt a döbbenettől.
Gábor veszekedett vele, majd dühösen elviharzott. A szeretőjéhez ment – már nem bírta elviselni a feleségét.
Amikor megérkezett a fiatal barátnőhöz, még mindig tajtékzott a dühtől. A lány egy csinos köntösben, mosolyogva nyitott ajtót.
A szeretője húsz évvel volt fiatalabb nála. Egy egyszerű vidéki egyetemista, aki hozzászokott, hogy mások fizetik mindenét.
Éva egy éve került a céghez dolgozni, ott ismerkedett meg Gáborral. Rögtön viszony kezdődött köztük. A lány gyorsan rájött, hogy a férfi gazdag, és onnantól nem hagyta békén.
Gábornak is tetszett a szőke lány, és nem sokáig ellenállt.
Már el is képzelte, milyen lesz az élete Évával a saját házában, és hogy mi lesz Katával, az őt már egyáltalán nem érdekelte.
Rengeteg pénzt fizetett, hogy Katát elvigyék a pszichiátriára, és jó hosszan kezeljék. Azt mondta, nem baj, ha sokáig tart – csak „gyógyítsák meg”.
De amit a felesége ezután tett... attól mindenki megdöbbent. ?? A folytatás az első kommentben a kép alatt!???
