Tegnap hazafele a vonaton egy fülkében utaztam egy 83 éves bácsival, amikor hirtelen a fülkénkbe bejött két fiú és beleharapott a bácsi szendvicsébe, majd...
Hirdetés
Hirdetés
Tegnap hazafele a vonaton egy fülkében utaztam egy 83 éves bácsival, amikor hirtelen a fülkénkbe bejött két fiú és beleharapott a bácsi szendvicsébe, majd...
/Tegnap délután a szokásos utamat tettem meg Kecskemétről Pestre, délután négy körül\./
Hirdetés
Kabinos vonat, nem volt szabad hely, ebben az időtájban ez nem is meglepő, egy idős úrral ültünk ketten egy fülkében.
Hirdetés
Beszélgetésbe elegyedtünk, megtudtam, hogy 83 éves, a fiához igyekszik, Zuglóban fog leszállni. Mesélt az életéről, a gyerekkoráról, kellemesen eltöltöttük az időnket. Cegléden megálltunk, amikor felszállt a vonatra két nem napon barnult, 15-16 éves fiatal és szerencsétlenségünkre pont a mi kabinunkat választották ki.
Hirdetés
Már amikor elhelyezkedtek, elkezdték a kötekedést. Ránk parancsoltak, hogy üljünk arrébb. Nem akartam bajt, meg is tettem, de a bácsi nem is hallotta a kérést, a hallókészüléke ellenére sem. Ült tovább egy helyben. Odahajoltam hozzá és megkértem, hogy jöjjön egy picit közelebb az ablakhoz. Nem értette miért, de megtette.
Ami innentől következett... nehezemre esik káromkodások nélkül leírnom.
Hirdetés
.. Az egyik fiatal közénk lépett, felmarkolta a bácsi szendvicsét, először elkezdte enni, majd fujjogások közepette kiköpdöste, a maradékot pedig galacsinokra csipkedve a bácsit kezdte dobálni. A társa jót nevetett, majd ő is felállt. Kérleltem őket, hogy fejezzék be, de észre sem vettek. Levették a bácsi kalapját, kihajították az ablakon. A pulóverét a földre dobták az akasztóról, rátapostak, rágót nyomkodtak bele.
Hirdetés
A bácsit leöntötték valami alkoholos itallal, ami náluk volt. A bácsi nem szólt semmit csak sírt. Talán megértette a helyzetet. Cegléden leszálltam vele, holott az utam nem ért volna véget. Segítettem neki megnyugodni és én szégyelltem magam a társadalom helyett.
Nőként nem vehettem fel a harcot, pedig ha férfi lettem volna és nem féltem volna annyira, amennyire nőként, biztosan levágtam volna őket a vonatról. Hová fajul a világ? Hát senki nem képes móresre tanítani ezeket a kis t*knyos senkiháziakat???!!!
2021. május 13. (csütörtök), 11:58
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
