Tegnapi nap a 14 éves kisfiam fuldokolni kezdett, majd 1 perccel később már a szája is kékült - Ekkor megérkezett két rendőr és döbbenetes dolgot tettek velünk! Nekik szeretnék most üzenni, kérlek titeket osszátok!
Hirdetés
Hirdetés
Tegnap a 14 éves kisfiam fuldokolni kezdett, majd 1 perccel később már a szája is kékült - Ekkor megérkezett két rendőr és döbbenetes dolgot tettek velünk! Nekik szeretnék most üzenni, kérlek titeket osszátok!
.
/Hősiesen helytálltak a budapesti rendőrök, akiket egy édesanya intett le kétségbeesetten az Üllői úton\./
Hirdetés
A 11 éves kisfiú ugyanis hirtelen rosszul lett: nem kapott levegőt, elkékült az arca.
Hirdetés
Egy budapesti anyuka május 14-én 19 óra körül 11 éves fiával a X. kerületi Üllői úton sétált, amikor a gyermek hirtelen rosszul lett.
Hirdetés
A fiú nem kapott levegőt, ezért az édesanyja leintette az éppen arra járőröző rendőröket – írja a Police.hu. A zsaruk látták, hogy a kisfiú nem kap levegőt, az arca is elkékült, ezért azonnal a rendőrautóba ültették őt és az anyukáját, majd szirénázva a legközelebbi kórházba szállították. A fiú ott megkapta a szükséges, gyors ellátást. ForrásAz alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
2018. szeptember 29. (szombat), 15:10
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Amikor elhagyott egy fiatalabb nőért, a gyerekeim az ő oldalára álltak – de most, hogy meghalt, hirtelen újra anyának szólítanak…” Tizenöt év csend. Tizenöt év magány. Ennyi ideje nem hívtak fel sem névnapon, sem karácsonykor. Amikor a férjem, Tamás otthagyott engem Eszterért – egy nála húsz évvel fiatalabb nőért –, a gyerekeink gondolkodás nélkül mellé álltak. Végül is Tamás egy nagyvállalat igazgatója volt, befolyással, pénzzel, kapcsolatokkal. És én? Én csak egy „megkeseredett” elvált nő lettem számukra, akit jobb elfelejteni. Sokáig azt hittem, tényleg nincs rám szükségük többé. Aztán Tamás szíve megállt. A temetés után pedig olyan üzenetek kezdtek záporozni tőlük, amilyeneket már rég nem kaptam: – Anya, hogy vagy? – Anyu, nem találkoznánk valamikor? Először nem értettem, mi ez a hirtelen fordulat. Aztán megtudták: Tamás mindenét a fiatal feleségére hagyta. És ekkor... eszükbe jutott, hogy van egy édesanyjuk is, akinek még van valamije. Azóta gyakrabban jönnek. Cukorkával, kedves szavakkal, kis mosolyokkal. De a lányom a minap egyenesen kimondta: – Mama, gondoltál már arra, hogy ideje lenne végrendeletet írni? Csak mosolyogtam. Egyikük sem tudja, hogy a végrendeletem már rég elkészült. És nem nekik szól. Hogy mit terveztem?
