Teljesen kiborult Rita a nászéjszaka után - fájó vallomás követte a két vadidegen esküvőjét
Hirdetés
Hirdetés
Az RTL Klub legújabb valóságshow-jában igazi dráma bontakozott ki. A Házasság első látásra című műsorban az egyik szereplő, Rita arra jött rá, hogy nem tetszik neki igazán a férfi, akinek kimondta a „boldogító” igent.
[ad1]
/Nem tudtam úgy táncolni veled, hogy azt érezd, hogy ez működik\./
Hirdetés
.. Nem tudok kertelni, én nem tudok így csinálni. Lehet, hogy csúnyán viselkedtem, de nem ment úgy, hogy ezt érezd... Azért vagyok szomorú, mert mindenki azt mondta, hogy milyen aranyos vagy, és hogy mennyire illesz hozzám. Mindenki leszúrt, hogy nem adom meg neked az esélyt.
Hirdetés
De kell, hogy külsőre is vonzódjak hozzád – vallotta könnyek közt Rita, aki bár elismerte, hogy tökéletesen passzolnak egymáshoz, fizikailag nem vonzódik a férjéhez, Zolihoz.
2017. május 05. (péntek), 10:20
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
A férj az anyjával tervelte ki, hogyan vegye el a lakást a feleségétől – nem tudta, hogy a nő kint van a balkonon, és mindent hall!Péter azt hitte, hogy egyedül van otthon. Nyugodtan megbeszélte az anyjával, hogyan zárják ki Krisztinát a közös lakásból. De nem tudta, hogy Krisztina éppen tereget — és hallott MINDENT. Amit ezek ketten egymás közt mondtak, az még a legkeményebb anyós-meny drámát is felülmúlja…Nem sejtve, hogy felesége épp a nedves ruhát teregeti a balkonon, Péter hangosan hencegett az anyjának a tervükről, hogyan vegyék el tőle a lakásjogot.— Figyelj rám rendesen: ezt a lakást csak a MI nevünkre kell íratni! Érted, te naplopó?! Csak így tudod majd irányítani azt a makacs nőt, és megakadályozni, hogy kicsússzon a kezeid közül! — zsörtölődött ingerülten az anyós.Nem sokkal korábban…— Jaj, de hideg van! Úgy látszik, már tényleg közeleg a tél — húzta össze magát Krisztina.„Fel kellett volna vennem legalább egy dzsekit, de mindegy, gyorsan kiteregetem a ruhát, aztán vissza a melegbe” — gondolta.De amikor befejezte és kinyitotta az erkélyajtót, hogy visszamenjen, megállította valami. A férje hangját hallotta. Péter, aki elvileg dolgozni volt, mégis otthon volt.Az ő otthonléte is véletlen volt. Krisztina épp indulni készült, amikor hívta Natália:— Végre rászánták magukat! Elegünk van abból, hogy az iroda tele van bogarakkal. Ma mindenkinek szabadnap. Maradj otthon.Krisztina örült a hírnek. Rengeteg elmaradt dolga volt, amit hétvégén sem tudott befejezni. Szerette volna ezt a napot végre magára fordítani, nem csak főzésre és takarításra.Amikor meghallotta Péter hangját, meglepődött.„Lehet, hogy náluk is rovarirtás van?” — villant át az agyán.— Komolyan beszélsz, anyu? Hogy képzeled ezt? Krisztina nem olyan hülye, hogy ebbe belemenjen! — mondta hangosan Péter.„Na ez érdekes… Miről sutyorog az anyjával? Várok még egy kicsit… hallgatom” — döntötte el Krisztina, és résnyire behúzta az ajtót.— Ez egy szuper ötlet! — folytatta Péter. — Én is teljesen támogatom. Ha bejön, szuper lesz!Levette a zakóját, gondosan beakasztotta a szekrénybe, majd elindult a konyhába. Krisztina a résnyire nyitott ajtón és a függönyön keresztül figyelte.„Alig hallani valamit… Lassan bemegyek és közelebb megyek. Ha tényleg éhes, sokáig ott marad” — gondolta.Krisztina óvatosan, mint egy egér, kisurrant a balkonról, hangtalanul becsukta az ajtót, és csendben odalopakodott a konyhához.Szerencséjére Péter kihangosította a telefont — a kezei tele voltak...?? ? Folytatás az első kommentben a kép alatt! ???
