Terhes nőnek a hasa teli volt zúzódásokkal. Aztán az ultrahangra néztek, és kiderült mi történt
Hirdetés
Hirdetés
8 orvos, egy aneszteziológus és nővérek hada kellett…
Amikor a terhes nő hasán meglátták a zúzódásokat és gyanús foltokat, semmi jóra nem számítottak. /Gyorsan meg is vizsgálták ultrahanggal, és kiderült, hogy összesen 5 gyereket hord a pocakjában\./
Hirdetés
De még korán volt megnyugodni. A terhesség 7 héttel rövidebb volt, mint normál esetben egy gyerekkel, viszont 3 héttel hosszabb, mint a legtöbb hasonló esetben.
Hirdetés
Így is, amikor eljött a császármetszés ideje, 8 orvos, egy altatóorvos, és több ápoló is volt a szülőszobában. Gondolhatnánk, hogy nagy volt a zűrzavar, de mindenki összhangban dolgozott, és a babák valójában a legnagyobb nyugalomban születtek meg.
Hirdetés
2019. augusztus 19. (hétfő), 08:43
Hirdetés
Kapcsolódó cikkünk
Utolsó útjára menyasszonyi ruhába öltöztették a szerény vidéki lányt. Amit a búcsúszertartáson tett a róka, attól az egész falu lélegzete elakadt!
Márta mindig is átlagos lánynak számított, sosem emelkedett ki különösebben a társai közül. A tanulásban és a játékokban egy szinten volt a többiekkel. Az álmai az idő múlásával változtak: óvodásként egy csodaszép babára vágyott, az alsó tagozatban egy olyan csinos ruhára, mint a barátnőjének volt, a középiskolában pedig egy daliás hercegről álmodozott, és egy igaz szerelemről.
A kis Márti álmainak megvalósításában két ember játszott kulcsszerepet: szeretett nagyapja, Pista bácsi, és édesanyja, Olga. Ez a két ember volt számára a világ közepe, ők álltak hozzá a legközelebb. A nagyapát az egész megyében ismerték és tisztelték, mint egyenes, feddhetetlen hírű erdészt.
Több évtizedes szolgálata alatt soha nem kötött alkut orvvadászokkal, ezért kivívta a megyei vezetők megbecsülését is. Az édesanyja fejőnőként dolgozott egy helyi gazdaságban, visszavonultan élt, és kerülte a kapcsolatot a falubeliekkel.
Olga zárkózottsága már gyermekkorában kialakult – élete tele volt nehézségekkel és mások elutasító hozzáállásával, még jóval Márta születése előtt. Visszahúzódó, halk szavú gyermek volt, bár külső megjelenésére nem lehetett panasz – finom arcvonások, karcsú testalkat és hosszú haj jellemezte. Az emberek mégis sokszor csak a járásán csámcsogtak: Olga ugyanis születése óta sántított az egyik lábára.
A középiskola után Olga a városba ment munkát keresni. Egy kis élelmiszerboltban kapott állást, ahol szerény fizetése épphogy elég volt a közös fürdős szoba bérlésére és egy visszafogott életre – még egy kis megtakarítása is maradt. Azt hitte, a városban senkit nem érdekel majd a sántikálása.
Hat hónappal később megismerkedett Zolival, aki gyakran tért be a boltba. A csendesebb időszakokban hosszasan beszélgettek különféle témákról. Olgát vonzotta a fiú, de nem remélt semmit. Éppen ezért lepődött meg, amikor Zoli randira hívta. A kapcsolatuk gyorsan elmélyült, Olga boldognak érezte magát.
Pár hónap múlva azonban egyre gyakrabban lett rosszul. Az orvos hamar kiderítette az okot: terhesség. Olga sokáig nem merte elmondani Zolinak, de amikor összeszedte a bátorságát, a fiú reakciója megrázó volt:
– „Megőrültél? Gyereket akarsz tőlem? El tudod képzelni, hogy hogy mutatnék egy sánta nő mellett? Azt hiszed, megfogsz ezzel? Ha tényleg az enyém – szabadulj meg tőle.”
A fiú becsapta az ajtót, és örökre eltűnt. Aznap éjjel Olga nem aludt – zokogott. De az abortuszhoz már késő volt. Az orvos is azt mondta: szülni kell. Olga dolgozott még egy darabig, amíg a főnök észre nem vette az állapotát. Akkor összepakolt, és hazaköltözött Pista bácsihoz.
Hogy ne fogadta volna vissza az apja? Az a férfi, akinek a felesége a szüléskor halt meg, amikor az orvosok a kislány életét mentették – de a nő ízülete megsérült. Azóta is magát hibáztatta.
Pista bácsi eldöntötte, hogy felneveli az unokáját, bármi történjék is. A falusiak persze suttogtak.
– „Olga béna, aztán most meg gyerekkel jött vissza.” – „Miért ment a városba? Talán pénzt keresni műtétre?”
Olga ilyenkor legszívesebben elfutott volna a világból. De hova ment volna, ha nem az apjához? A szülés után a helyi gazdaságban vállalt munkát fejőnőként, a gyerek felügyeletében pedig az apja segített.
A kislány – Márta – gyorsan cseperedett. Nagypapája boldogan vitte magával az erdőbe, és tanította a természet szeretetére. Egy nap, amikor Márta középiskolás volt, furcsa, jajgató hangot hallottak a mocsár felől.
– „Valaki bajban van” – mondta Pista bácsi. – „Gyerünk, gyorsan!”
A mocsaras részen találtak egy apró rókakölyköt, aki egy tuskón kuporgott, reszketve. Az öreg gyorsan kiszabadította, Márta pedig a kabátjába csavarta.
– „Rozsdásnak fogom hívni!” – jelentette ki. „Olyan, mint a rozsdás őszi falevél.”
Így kezdődött a különös barátság kettejük közt. A róka Mártához nőtt – úgy viselkedett, mint egy kutya: ha a lány elment, nyüszített; ha hazatért, azonnal odafutott hozzá. És az idegenekkel szemben is védte – harciasan.
De hogy hogyan lett Rozsdásból a hős, aki egy temetésen élve mentette meg Mártát, azt olvasd el a teljes történetben!
Olvasd tovább a történetet az első hozzászólásban! ????
Menyasszonyi ruhába öltöztették a szerény lányt az utolsó útjára – amit a búcsúztatón történt, attól...
Hirdetés
