Tudom, hogy nem hallasz, de szeretlek – ezek voltak a férfi utolsó szavai, amit elhunyt feleségének mondott
Sajnálatos módon az öregedés egy olyan folyamat, amit képtelenek vagyunk elkerülni. A legrosszabb, mikor párunkkal együtt öregszünk meg és egy nap el kell őt engedni. /Évtizedekig tartó házasság után egy korszak lezárul, ami után semmi más nem marad hátra csak a gyász és a fájdalom\./
“Ma szemtanúja lehettem egy gyönyörű szerelmi történetnek, ami egyáltalán nem olyan, mint amilyen a mostani fiatalok között van.
Egy olyan világban ahol az ígéretek már nem érnek semmit sem, nehéz elképzelni, hogy még mindig van olyan ember, aki betartja a fogadalmait.
Láttam egy megtört szívű és lelkű embert, aki egy koporsó mellett ült a halovány fényekben. Arca tele volt szomorúsággal, ahogy a felnyitott koporsó mellett szeretett feleségét nézte, akivel oly sok éven át kitartottak egymás mellett jóban és rosszban.
A férfi felállt, majd lassan megközelítette nejét és egy meleg csókot lehelt arcára, közben teste remegett a lelki fájdalomtól.
Szelíden és lágyan odasúgta neki – “Tudom, hogy nem hallasz engem, de szeretlek.” – és hatalmas könnyek potyogtak a szemeiből. Ezeket a szavakat nagy valószínűséggel rengetegszer elmondta szeretett nejének az évek során.
Annak ellenére, hogy 60 éve éltek házasságban, még mindig nem tudott betelni vele.
A férfi körülbelül egy órán át ült a felesége teste mellett, közben néha-néha megsimogatta a karját, ami már teljesen ki volt hűlve és merev volt, de ez szemmel láthatóan nem zavarta a férfit. Ezzel is próbálta nyugtatni vagyis hozzászoktatni magát ahhoz, hogy felesége végleg elment. Szörnyű lehetett ezzel a tudattal hazamenni a közös otthonukba, ahol megannyi emlék fűzte őt a nőhöz.
A ravatal után az emberek elindultak haza, de ő még mindig ott ült mellette és kezét fogva hullottak a könnyei.
Egyik gyermeke a háta mögé állt és azt kérdezte tőle:
“Szép, ugye?
Mindig gyönyörű volt, még most is az – válaszolta a férfi”
Ez az ember hatalmas odaadásáról és szeretetéről adott tanúbizonyságot, aki hűségesen őrizte elhunyt felesége testét. Életemben nem láttam olyan embert, aki így szerette volna a kedvesét.
Fájdalmas napok elé fog nézni, mert mindene ott lesz a személyes tárgyaitól kezdve a képeiig, és a ruháin is érezhető lesz az illata. Hogyan lesz képes arra, hogy 60 évnyi házasság után egyedül aludjon abban a házban, amiben együtt éltek? El sem tudom képzelni mennyire nehéz lehet most neki.
2021. szeptember 24. (péntek), 08:14
