Végül megtettem a szerelmemért. Elvetettem a babánkat, és most nagyon fáj
Hirdetés
Hirdetés
Csak a húgom, Eszter barátnőm és a barátom, Tamás tudnak a dologról. Nekik sem tudom igazán elmondani: mit érzek most. Inkább leírom.
Megcsináltam a tesztet és örültem a kisbabának. Ez éppen hat hete volt. /Tamás azt mondta, bárhogy döntök, mellettem áll, bár ő \(még\) nem szeretne babát\./
Hirdetés
Azt gondoltam, fél a felelősségtől. Pár napig azt hittem, elmúlik és egyszer még majd együtt nevetünk azon: valaha saját külön bejáratú Nyúl Bélámnak hívtam.
Hirdetés
Azt is elhittem, kapcsolatunkat komolyan gondolja.
A babát most még nem szeretné, mondta, inkább egy év múlva. Saját cége van, lakása, autója. Egy év múlva mije lesz még? – kérdeztem magamban. Gyerekes kifogásnak véltem, nem vettem komolyan.
A második héten kezdtem komolyabban átgondolni Tomi aggályosságát.
Valami lelkiifurdalást kezdett érezni. Juditkám, kérsz valamit? Mit tehetek érted? Csak azt nem tette hozzá: „Ne haragudj rám azért, mert nem szeretlek, de olyan kényelmes, hogy főzöl nekem, kimosod a ruháimat és elszórakoztatsz esténként.
Hirdetés
” Legalábbis így gondolkodtam akkor Tamás felől. Ideges lettem, nem bírtam cigi nélkül. Láncban szívtam el az első dobozt. Eszternek ekkor tűnt fel, hogy elgyengültem.
Volt már abortuszom 8 éve. Akkor huszonkettő voltam. Most harminc évesen a barátom azt szeretné, hogy megkockáztassam az örök gyerektelenséget?! Pszichológushoz fordultam, Tamás is jött velem. Miután a doktornő sem változtatta meg Tomi véleményét, egyre inkább úgy tűnt nekem: magamra maradnék a babával.
Hirdetés
Tamás udvariassága nem ismert határt, de ha a baba szóba került, csend ült volna a szobára, ha nem töltöm be egyoldalú veszekedésemmel.
A negyedik héten eldöntöttem: nem tarthatok meg egy olyan babát, aki élete első pár hetét cigifüstös kiabálások közepette töltötte. Végül együtt döntöttünk Tomival. Az elején ellentétes póluson voltunk, és én szépen lassan átvándoroltam az övére. A szerelmemért.
Remélem elmondhatom pár év múlva majdani gyerekünknek, hogy a miénk igazi szerelem.
Hirdetés
Mert tiszteletben tartjuk egymás szándékait, és megbocsátjuk, ha fájdalmat okoz a másik. Van az abortusznál is nagyobb fájdalom, ugye?
2022. május 05. (csütörtök), 19:35
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
