VISSZAVITTEM A FOGÓT A SZOMSZÉDNAK – AMIKOR KINYITOTTA AZ AJTÓT, SOKKAL ÖSSZEROGYTAM A férjem, Benedek, szinte mindig üzleti úton volt. A harmadik napon, hogy távol volt, egy cső szivárogni kezdett a fürdőszobában. A sötétzöld csövön víz csordogált lefelé, én pedig mindent kipróbáltam, még egy régi lepedőt is köré tekertem – egy YouTube-videó tanácsára. Csak rosszabb lett. Már éjfél volt, és csak arra tudtam gondolni, hogy Benedek ezt pillanatok alatt megjavította volna. Hívtam, de semmi – csak a végtelen csengések. Kétségbeesetten írtam a ház csoportjába, és pár percen belül Jakab, az a magas, széles vállú férfi, akit néha láttam a lépcsőházban, felajánlotta, hogy segít. Eljött, és másnapra a szivárgásnak nyoma sem maradt, hála a bilincseknek, amiket felszerelt. De a fogóját ott hagyta. Gondoltam, visszaviszem, és átnyújtom neki. Amikor Jakab végül kinyitotta az ajtót, SOKKAL ÖSSZEROGYTAM, mert... ⬇️⬇️?⬇️A teljes történet a kommentek között található.

Visszavittem a szomszédnak a fogót – Amikor kinyitotta az ajtót, összeomlottam a döbbenettől.

Egy egyszerű este váratlan fordulatot vett, amikor kiderült, hogy szivárog a fürdőszobai cső. /Amit azonban a hiba kijavítása közben felfedeztem, alapjaiban rengette meg az életemet és mindent, amit a házasságomról hittem\./

Aznap este minden átlagosnak indult. A férjem, Benedek, ismét egy hosszú üzleti útra ment, ahogyan az utóbbi időben egyre gyakrabban. Már-már kezdtem megszokni, hogy sok dolgot egyedül kell megoldanom, de sosem szerettem ezt az érzést.

Ahogy telt az idő, a kis házimunkák, mint egy csavar meghúzása vagy a mosogató kitisztítása, már könnyen mentek. De ezen az estén valami nagyobb kihívással néztem szembe.

A harmadik napon, hogy Benedek távol volt, és a kislányunk, Anna is az édesanyjánál töltötte az estét, végre megpróbáltam egy kis időt magamra fordítani. Egy hosszú, nyugodt fürdőt terveztem. Dél körül azonban észrevettem, hogy a mosogató mögötti zöld csőből lassan szivárog a víz. Mire este lett, a szivárgásból állandó csorgás lett, és a víz már a padlón gyűlt össze.

A csőprobléma és a szomszéd segítsége

– "Ez nem lehet igaz!" – motyogtam magam elé, miközben egy régi lepedőt próbáltam a cső köré tekerni, hátha megállítja a vizet. Persze a víz gyorsabban szivárgott át rajta, mint ahogy vártam.

Kétségbeesetten néztem az órára. Éjfél volt. Felkaptam a telefonom, és Benedeket hívtam.

– "Gyere már, vedd fel!" – suttogtam, miközben a folyosón járkáltam. A telefon csak kicsöngött, de nem vette fel. – "Természetesen..." – sóhajtottam lemondóan, és bontottam a hívást.

Mivel nem maradt más választásom, írtam a lakóház csoportjába: „Van valaki ébren? Szivárog egy cső, és fogalmam sincs, mit tegyek.”

Hirdetés

Pár másodperc múlva érkezett a válasz:– „Itt Jakab. Nemrég volt nálam hasonló gond, ránézek, ha gondolod.”

Jakab? Tudtam, ki ő, de nem sokat beszéltünk. Pár emelettel lejjebb lakott, magas, széles vállú férfi, aki mindig udvariasan biccentett, amikor összefutottunk.

– "Nagyon köszönöm! A fürdőben szivárog, itthon vagyok."

Néhány perccel később kopogás hallatszott az ajtón. Jakab állt ott, szerszámosládával a kezében, és nyugodt mosollyal az arcán.

– "Elég csúnya helyzet" – jegyezte meg, amikor meglátta a csövet.

– "Nem értek az ilyesmihez" – vallottam be zavartan.

– "Semmi gond. Hagyja csak rám."

Jakab térdre ereszkedett, megvizsgálta a csövet, majd gyorsan nekilátott. Pár perc múlva már le is fogta a szivárgást.

– "Köszönöm, nem tudom, mit csináltam volna nélküled" – mondtam őszinte megkönnyebbüléssel.

Jakab csak mosolygott. – "Nem nagy ügy, velem is megtörtént már."

A következő nap felfedezése

Másnap reggel észrevettem, hogy Jakab véletlenül nálam hagyta a fogóját. Felkaptam a kabátomat, és úgy döntöttem, visszaviszem neki.

Mikor kopogtam az ajtaján, az ajtó hirtelen kinyílt. Az, amit ott láttam, minden képzeletemet felülmúlta.

Nemcsak Jakab állt ott. Ott volt Benedek is.

A férjem. Az én Benedekem.

Az arcom elfehéredett, a szívem hevesen vert.

– "Mi... mit keresel itt?" – kérdeztem remegő hangon.

Benedek meglepetten nézett rám. Félmeztelen volt, az arca rémült, mintha lebukott volna. Jakab közben kényelmetlenül dörzsölte a tarkóját.

– "Cleo, várj, meg tudom magyarázni..." – kezdte Benedek, de a szavai elakadtak.

A fájdalmas felismerés

Nem kellett több bizonyíték. Az üres borospoharak az éjjeli szekrényen, a rendetlen ágy, a levegőben érezhető parfümillat – minden egyértelmű volt.

– "Meddig tart már ez?" – kérdeztem, a könnyeimmel küzdve.

– "Cleo, kérlek, hallgass meg..." – próbálkozott újra Benedek, de én közbevágtam:

– "Hallgassalak meg? Miért? Minden nyilvánvaló! Annyiszor hazudtál nekem! Mennyi volt ebből igaz?"

Jakab végre megszólalt: – "Cleo, tényleg nem akartunk fájdalmat okozni..."

– "Nem akartatok?" – nevettem fel keserűen.

– "Akkor miért csináltátok?"

A döntés

Nem akartam tovább hallgatni a magyarázkodásokat. Kezembe vettem a fogót, amit vissza akartam adni, és az ágyra dobtam.

– "Szükségetek lesz rá" – mondtam hidegen, majd a telefonomat elővettem. Lefotóztam mindent: az ágyat, az italokat, Benedeket.

– "Most mindent elmondok a világnak. A családnak, a barátoknak, mindenkinek. Ne számítsatok rá, hogy hallgatok!"

Benedek kétségbeesetten próbált meggyőzni, de már eldöntöttem. Elhagytam a lakást, és hazaérve azonnal hívtam az ügyvédemet.

– "Szeretnék válni" – mondtam határozottan.

A jövő

A fájdalom égetett, de tudtam, hogy most rajtam a sor, hogy új életet kezdjek. A gyerekemért, magamért. És soha többé nem engedem, hogy valaki ilyen mélyre taszítson.

Néha a legnehezebb döntések vezetnek a legjobb újrakezdésekhez.

2025. január 08. (szerda), 15:57