Volt egyszer egy sziget nagyon régen,ahol emberi érzések éltek...

Volt egyszer egy sziget nagyon régen,ahol emberi érzések éltek:a Vidámság,a Bánat,a Tudás és még sok más így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott,hogy a sziget süllyed./Ezért valamennyien előkészítették a hajóikat és elhagyták a szigetet\./

Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.Mielőtt a sziget elsüllyedt a Szeretet segítségért imádkozott.a Gazdagság egy luxus hajón úszott el mellette. Ő megkérdezte tőle:
-Gazdagság el tudnál vinni magaddal?
-Nem nem tudlak elvinni magammal,sok aranyat,ezüstöt viszek magammal,itt nincs már hely számodra.Így hát a Szeretet megkérdezte a Büszkeséget,aki egy csoda szép hajón közlekedett:-Büszkeség kérlek,eltudnál vinni magaddal?
-Nem Szeretet nem tudlak elvinni,itt minden tökéletes és te esetleg árthatnál a hajómnak.
-Bánat kérlek vigyél el magaddal!
-Oh Szeretet!Én olyan szomorú vagyok,de egyedül kell maradnom a hajómon.
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett,olyan vidám és boldog volt,hogy meg sem hallotta a Szeretet kérését!
hirtelen megszólalt egy hang:
-Gyere Szeretet én elviszlek Téged!
Aki megszólalt egy öregember volt.
A Szeretet olyan hálás és olyan boldog volt,hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.Amikor földet értek az öreg elhúzott.A Szeretet úgy érezte sokkal tartozik neki,így megkérdezte a Tudást:
-Tudás megtudod mondani ,hogy ki segített nekem?
-Az IDŐ volt.-felelte a Tudás.
-AZ IDŐ?-kérdezte a Szeretet.-Miért segített Nekem?
A Tudás válaszolt:
-Mert csak az Idő érti meg milyen fontos a Szeretet az életben.

2014. március 18. (kedd), 23:43