Vonaton ültünk egy öreg bácsival, amikor belépett egy cicababa.Az idős bácsi 2 mondattal elintézte a nagyképű csitrit
Hirdetés
Hirdetés
Vonaton ülök. Mellettem egy öreg bácsika, aki tizenöt perc alatt már elmesélte a fél életét nekem, azt, hogy tíz unokája és két gyereke van, milyen okosak és jólneveltek. /Ja meg azt is, hogy a postán dolgozott, de már csak a kertben munkálkodik\./
Hirdetés
Igaz hogy tanulnom kellett volna, de inkább figyeltem rá és hallgattam az élettörténetét.
Az egyik megállóban felszállt egy NŐ. Csupa nagybetűvel. Fehér cicanadrág, fekete magassarkú, fehér mellény, festett szőke haj, menő kistáska.
Hirdetés
Az ötvenes éveiben járhatott. Kirántja az ajtót, leteszi a táskáját. Nem köszön.Szemét ráncolva körülnéz, majd egy sóhajjal elővesz egy nedves törlőkendőt, és kecses mozdulatokkal elkezdi letörölni az ülést. A bácsival csak nézünk. Nagyobb gonddal törörlgette az ülést, mint anyukám karácsony előtt az étkezőasztalt.
Az ajtót nyitva hagyta maga után, hát becsuktam.-Büdös van!
Felnézek. A nő engem néz, szeme szikrát az szór.
Hirdetés
-Tényleg? Nem érzem. -válaszoltam kimért hangon.-Büdös van, hagyd nyitva!-Vonaton előfordul hogy nincs parfüm illat- válaszoltam, majd elszámoltam tízig magamban, és kinyitottam az ajtót.
A nő végzett a napi nagytakarítással, odalibegett a kukához, és így szólt:-Uram, legyen kedves dobja ki nekem ezt a törlőkendőt!A bácsi igen illedelmes volt, majd megtette amit a nő kért.
Hirdetés
A díva maga alá rakott egy kendőt és leült. Kaján vigyorral az arcomon konstantáltam, hogy a háttámlát nem sikerült letakarítani, na nem mintha annyira piszkos lett volna, de ha a cicababa rájön, azonnal agyvérzést kap.
Fintorogva simítgatta a haját újdonsült utastársunk, puffogott és nagyokat sóhajtozott, magában szitkozódott.
A bácsi ránéz, majd így szól:-Hölgyem, láttam milyen nagy elánnal végezte szent hivatását.
Hirdetés
Megüresedett a fiam munkahelyén egy állás. Takarítót keresnek. Lenne kedve csatlakozni?
Úgy éreztem, a testem leáll” – A pajzsmirigyrákos nő elárulta, mi volt az első tünet, amit minden orvos...
Mindenegyben blog 2025. június 30. (hétfő), 07:51
Amikor elhagyott egy fiatalabb nőért, a gyerekeim az ő oldalára álltak – de most, hogy meghalt, hirtelen újra anyának szólítanak…” Tizenöt év csend. Tizenöt év magány. Ennyi ideje nem hívtak fel sem névnapon, sem karácsonykor. Amikor a férjem, Tamás otthagyott engem Eszterért – egy nála húsz évvel fiatalabb nőért –, a gyerekeink gondolkodás nélkül mellé álltak. Végül is Tamás egy nagyvállalat igazgatója volt, befolyással, pénzzel, kapcsolatokkal. És én? Én csak egy „megkeseredett” elvált nő lettem számukra, akit jobb elfelejteni. Sokáig azt hittem, tényleg nincs rám szükségük többé. Aztán Tamás szíve megállt. A temetés után pedig olyan üzenetek kezdtek záporozni tőlük, amilyeneket már rég nem kaptam: – Anya, hogy vagy? – Anyu, nem találkoznánk valamikor? Először nem értettem, mi ez a hirtelen fordulat. Aztán megtudták: Tamás mindenét a fiatal feleségére hagyta. És ekkor... eszükbe jutott, hogy van egy édesanyjuk is, akinek még van valamije. Azóta gyakrabban jönnek. Cukorkával, kedves szavakkal, kis mosolyokkal. De a lányom a minap egyenesen kimondta: – Mama, gondoltál már arra, hogy ideje lenne végrendeletet írni? Csak mosolyogtam. Egyikük sem tudja, hogy a végrendeletem már rég elkészült. És nem nekik szól. Hogy mit terveztem?
Révész Ilona vagyok, 72 éves. Egykoron háromgyerekes családanya, ma már „csak egy néni” a lakótelepen, akinek a...
Mindenegyben blog 2025. június 28. (szombat), 14:36
Semmi képeslap. Semmi hívás. Csak egy szelet torta, egy szám a gyertyán – és a teljes csend. Egészen addig, míg valaki kopogott az ajtón. De amikor kinyitotta, olyasvalaki állt ott, akinek a létezéséről sem tudott… A 97 éves Géza bácsi története egész Magyarországot megrázta.
