Idős néni jött oda hozzám az üzlet parkolójában. – Ne haragudjon kedves, úgy szégyenlem…ha megteheti…adna pár forintot? WC papírt szeretnék venni. /– mondta szipogva, szemét törölgetve\./
Hirdetés
Nem voltam biztos abban, hogy jól értettem, ezért visszakérdeztem.
Hirdetés
– WC papírt? – Igen. Tegnap a maradék pénzemen mosóport vettem, wc papírra nem maradt. Nem érdekel, ha nem tudok enni, csak tisztálkodni tudjak. – suttogta sírva. – Jöjjön, visszamegyünk a boltba! – invitáltam, közben megkérdeztem. – Ennivalója van? . Nincs. Az a fonott kalács nagyon finom.- bökött állával a mini kalácsok felé. – Akkor veszünk! – válaszoltam és beletettem kettőt egy tacskóba. – Jaj, egy elég lett volna! – tiltakozott. – Holnap nincsenek nyitva a boltok.
Hirdetés
– nyugtatgattam. – Jó, akkor az egyiket megeszem ma, a másikat holnap. – mondta a néni hangjában hálával. – Na még egy liter tejet is, jó? – kérdeztem. – Ne vegyen ennyi mindent kedves, mert nem fogadom el. – No de wc papír még kell. – mondtam, miközben egy 100-as papírzsebkendőt is a kosárba tettem. – Azt nem kellett volna, a wc papírba is ki tudom fújni… A pénztárhoz érve szemlesütve várta, hogy fizessek. Nem volt 1000 Ft..
