/Az interneten láttam sok képet a hordók kreatív újrahasznosításáról, tulajdonképp innen az ötlet a teknő újraélesztésére\./
Sok tervezést nem igényelt. Dekopír fűrésszel kettévágtam, az egyik feléből kivágtam a teknőre felrajzolt formát, amit a másikra átrajzoltam a kivágott darabokat sablonnak használva. Csiszolás, reszelés. Felületkezelésnek kipróbáltam az égetést (stílusosan disznó pörkölővel), ami kicsit védi a fát és szebb színt ad az öreg anyagnak. A kamrából lenyúltam két liter napraforgóolajat - költségkímélés címen- ez egyszeri átkenésre elég volt, utána jött a két liter lenolaj, másnap a felesleget letöröltem.
A függesztést láncokkal oldottam meg. Miért? Ez adott volt régebbről, ingyen és bérmentve, ill. így könnyen állítható a szék magassága és a dőlésszöge. A láncokat a rozsdától letisztítottam, majd bekentem egy kis maradék rozsdagátló festékkel. A láncok puhafa távtartó-rúdjait egy korábbi lomtalanításkor dobta ki valaki. Ebből két darab kilencven centis rúd kitellett. Mivel a vastagsága ellenére elég gyengének találtam, ezért a tehermentesítése miatt a végeitől hat centire megfúrtam, és egy- egy tízes kapupántcsavart tettem bele, aminek a fejére egy saját készítésű kampót hegesztettem.
Ezután már csak a helyükre, a terasz alá kellett akasztani az előre kialakított kampókra egy-egy rugó segítségével (egy régi hintaágy rugóit használtam fel, ami a komfortot fokozza.
A költségekben a "legnagyobb" tétel a két liter lenolaj kettőezer forintért, két liter napraforgó olaj hatszáz forint, 12 db kapupántcsavar alátéttel, anyával, 8 db.
Rasch László
