Hatalmas bajban a nyíregyházi család: Egyedül neveli 3 kislányát József, de el kell hagyniuk az otthonukat…

Nyíregyháza – A három lányát egyedül nevelő édesapa legnagyobb félelme, hogy ki kell költözniük onnan, ahol élnek.

/Elnézést, egy picit késünk, mert Mikulás\-ünnepség volt az iskolában – mondja a telefonban Vadászi József, és valóban\: néhány perc múlva feltűnnek a járdán\./

Az édesapa tolja a biciklit, a kormányon nagy táska, két lány ugrándozik előtte, egy pedig mögötte: a család lassan hazaér. A Simai út egyik irodaépületében élnek. Amint belépünk, Réka, Zsanett és Bogi elkezdik bontogatni a csomagokat. Hiába szól rájuk az apukájuk, hogy vacsora előtt ne egyenek túl sok édességet, a lányok elmerülnek a csokimikulások világában.

Vidáman mutatják egymásnak, kinek mit hozott a télapó, és nagy az öröm, amikor kiderül, hogy mindenki mást kapott, és meg tudják egymással osztani a táblás csokikat, cukorkákat, nápolyikat.

[ad1]

Nem maradhatnak ott.

Hirdetés

Nagyon ritka náluk ez a fajta kánaán: alig százezer forintból élnek négyen, de ami még a nélkülözésnél is jobban sújtja őket, az az anyuka hiánya. – Két éve elhagyott bennünket és egyik pillanatról a másikra egyedül maradtunk – meséli József.

– Rám szakadt minden, azóta mosok, takarítok, főzök, tanulok a gyerekekkel, viszem-hozom őket, egyszerre kell lennem az anyukájuknak és az apukájuknak, négy órában pedig dolgozom a Startnál. – Papa nagyon jól főz – szól közbe Zsanett és a másik két lány is bólogat. – Ez az egyik legnehezebb, hogy mindig legyen étel az asztalon – folytatja az apuka.

[ad2]

– Próbálom úgy beosztani a pénzünket, hogy mindenre jusson, de nagyon nehéz! Néha előfordul, hogy felhívom az egyik szülőt az iskolából, és kérek egy kiló kenyeret, de a legszörnyűbb az, amikor valamelyik lány szeretne vetetni velem valamit és azt kell mondanom, hogy nem lehet. Sokszor sírok útközben a biciklin és azon gondolkodom, mit tehetnék. Laktunk már több helyen, anyaotthonban is voltunk, de januárban kiégett a szoba, ahol éltünk és mindenünk odalett.

– Az egyik lány osztálytársának az édesapja ajánlotta fel, hogy lakjunk itt, de ez csak ideiglenes megoldás. Amikor meglátom itt az autóját, görcsbe rándul a gyomrom, mert attól félek, hogy azért jön, mert költöznünk kell. Nyíregyházán mindenütt telt ház van, így Nagykállóba kellene mennünk, de ahhoz, hogy a lányok beérjenek az iskolába (a Bembe járnak), öt órakor kellene őket kelteni.

Bérletre nincs pénzünk, így reggel és este is majdnem egy órát gyalogolunk, de legalább ezen tudunk spórolni. – Józsefnek sokat segítenek az osztálytársak szülei és az iskola igazgatója. – Sokszor kapunk ruhákat, most is azt cipeltem a táskákban – mondja. Másra viszont nem számíthat.

[ad3]

Elza és telefonok.

– Állami gondozott voltam, senkim sincs, a volt párom testvéréhez szoktunk nyaranta elmenni, de itt helyben nagyon egyedül vagyunk.

Pedig jó lenne néha beszélgetni, szólni valakihez – ezért is szeretem a munkámat: olyan örömmel megyek dolgozni, hogy füstöl alattam a bicikli. Egy munkahelyi baleset miatt az egyik kezem sorvad, le is vagyok százalékolva, ezért dolgozom négy órában, de nem is tudnék többet.

– Tárcsás mosógépünk van, legalább egy fél nap, amíg kimosok, és ha van rá lehetőség, megfőzöm a vacsorát, mire elindulok a lányokért a suliba, és persze takarítok, pakolok – mindent elvégzek, amit itthon kell.

– Papa, hová tetted a nagy csomagomat? – kérdezi Bogi, apukája pedig máris keres, kutat a táskák között. A három lány nagyon nehezen viselte, amikor az anyukájuk elhagyta őket, egy időre pszichiátriára is kerültek. Sokat javult a helyzet, de egy valami nem változott: hiányzik nekik az édesanyjuk. – Egyszer volt itt, de a szülinapjukra sem jön el soha, nem is találkoznak. Amikor átölel valamelyikük és azt mondja, hiányzik neki az anyukája, mit mondjak?! Bogi úgy alszik el, hogy a párnája alá teszi az anyukája fényképeit, reggelente szedegetem össze a fotókat. Nagyon nehéz – mondja az apuka, a cserfes szépségek pedig lassan már velünk is foglalkoznak a csokis finomságok után.
Szeretik az iskolát, a tesi mind a hármuk nagy kedvence – rögtön meg is mutatják, milyen ügyesen mennek le hídba, Zsanett pedig úgy teszi a lábát a nyakába, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Réka imádja a Jégvarázs című mese Elzáját – karácsonyra egy ilyen babát szeretne, a nővérei pedig telefont kérnének a Jézuskától. Hisznek abban, hogy létezik. De a beszélgetés végén mind a hárman kibökik: szeretnének egy otthont. Egyikük már le is rajzolta, kitették a falra. Rajta a felirat: a szeretet adja az otthon melegét.
Arra kérjük olvasóinkat, hogy aki tud, segítsen szebbé tenni a család karácsonyát. Leginkább tartós élelmiszerre és ruhára, cipőre lenne szükségük – adományaikat a szerkesztőségünkben gyűjtjük, hogy december 24. előtt eljuttassuk Vadásziékhoz. Köszönjük!