A dohányzás megvéd a tüdőráktól és valószínűleg sokakat az Alzheimer-kórtól is
Én húsz év dohányzás után láttam először belülről a tüdőmet. A hajlékony bronchoscopos vizsgálatot egy amúgy dohányos orvos végezte altatás nélkül. Felkészültem a legrondább látványra, ami megjelent lelki szemeim előtt. A fekete üszök alól itt-ott kibukkanó hörgők sikoltozását előre hallottam.
A jó minőségű monitoron hamarosan feltűnt a tüdőm belseje. A jól megvilágított belső felületen nyoma sem volt a kátránynak, az egész felület szép rózsaszínben pompázott, csak a hörgők felületét borító habos váladék nem illett a képbe. Mivel én nem a National Geograpich magán mindent kipróbáló öngyilkosjelölt sztárjaihoz hasonlóan kerültem a székbe, hanem betegként, informálódásom nem csak a kíváncsiságom kielégítését, vagy a hatásvadász filmkészítői vágyat szolgálta. Azóta 16 év telt el.
Az igazság az, hogy a koszorúér-és érrendszeri betegségekre, előnyös hatása lehet a nikotinnak. Ezzel a tájékoztató írással arra akarok rámutatni, hogy a dohányzás nem csak a tüdőrák, de az Alzheimer-kór ellen is hatásos védekezés. A világ NATO által gyakran permetezett területein riasztóan megnövekedett az utóbbi megbetegedések száma, miközben sorra halnak meg körülöttünk olyan emberek tüdőrákban, akik életükben sohasem dohányoztak.
Az egyre nagyobb arányú Alzheimeres megbetegedések nem a véletlen műveként alakulnak ki. A vegyi-permetezések során nem csak mérhető bárium-szulfát, hanem alumínium nanorészecskék és kerülnek nagy mennyiségben a légkörbe. A vastag hurkák szétterülnek az égen, majd lassan lefelé lebegve, egy részük eléri az alsó légrétegeket is. Az eső sohasem "magától" keletkezik! Egy mikroszkópikus kondenzmag kell, hogy a cseppek, a mag felületén kicsapódva "meghízzanak", majd lehulljanak. A leszálló port pedig belélegezzük, ráhullik a növényzetre. A szél újra és újra felkavarja.
A bárium-szulfát nedvességgel érintkezve savasítja a környezetet, széntartalmű vegyületekkel, például szénsavval, BaCO3-at alkot, amit "patkányméregként" a háztartási -és gazdaboltokban is megvásárolhatunk. Amíg az alumínium nanorészecskék növelik a légkör elektromos vezetési képességét, elősegítve a mesterséges elektromos viharok kialakítását, valamint belélegezve, a véráramon keresztül az agytörzsbe jutva és felhalmozódva, az Alzheimer-kórra hasonlító tünetek produkálnak, illetve okoznak. A bárium-karbonát fehér színű, íztelen por. Vízben gyakorlatilag oldhatatlan. A gyomorsav viszont feloldja, emiatt mérgező hatású. Gyomor- és bélpanaszokat, görcsöket és izombénulást okozhat.
Chemtrail-t permetező repülőgép
Ha nukleáris háborús fenyegetést nem is, de az NWO népességcsökkentési projektjeit feltétlenül meg kell említeni. A mérgező oltásokon, az élelmiszerekbe, és ivóvízbe kevert vegyi anyagokon kívül gyakran naponta lehet látni a tiszta égbolton, a felségjelzés nélküli fehér repülőgépeket, amint fehér csíkokat hagyva maguk mögött, ki tudja mit szórnak a fejünkre. Szerencsére azért jónéhányan veszik a fáradtságot, és elemeztetik a vízmintákat Európa-szerte, így tudjuk, hogy a kipermetezett anyagok cseppképzők, és nehézfémek az alumínium kivételével, ami könnyűfém, ugyan, de mivel szervezetidegen anyag, szintén az agytörzsben landol.
Kevés szó esik a Jugoszláv háborúban, Irakban, vagy a palesztinok ellen használt uránnal nehezített lövedékek, vagy a kísérleti atomrobbantásokkal légkörbe került rádióaktív felhők okozta sugárzó anyagokról. A dohányipar régóta diverzifikál. Például a Marlboro és a Philip Morris, a Kraft Jacobs, Milka Suchard - mind része az angol-amerikai cégnek, az Altria -nak, de a gyógyszeriparhoz is kapcsolódik, hogy a Nicorette nikotin tapaszt el tudja adni, mert a "dohányzás okozta tüdőrák" elleni, jövedelmező a kemoterápia.
Az alábbi, azt hiszem ismerős kép:
A minden évben több milliárd dollárt felemésztő dohányzásellenes orvosi konferenciákat, a sikeres társadalmi csalás érdekében, a nyugati kormányok támogatják. Az orwelli lobbisták nagyjából olyan sikeresen lépnek fel a dohányzás ellen, mint az 1919-1933 közötti szesztilalom alatt, az alkoholfogyasztás ellen.
Bizonyos kormányok tisztában vannak azzal, hogy nukleáris tevékenységeik közvetlen összefüggést mutatnak a tüdő -és bőrrák kialakulásával. Elbújni, és elbújtatni a dohányzás mögé, a légkörbe juttatott rádióaktív szennyeződések rákkeltő hatását, minden atomhatalomnak érdeke. Erőfeszítéseket tesznek, hogy eltereljék a figyelmet saját felelősségükről, átadva azt, a meglehetősen ártalmatlan szerves dohánynak. Mint később látni fogjuk, a szerves dohány soha senkit sem bántott.
1492-ben Kolombusz és társai is felfedezték az "indiánok" füstölési szokásait. Ez egy fontos esemény, mert Rodriguo Jerez felfedezte, mit tesznek a kubaiak és az indiánok évszázadok óta: hogy a dohányzás, a szivar és cigaretta nem csak pihentető, élénkítő, hanem gyógyít, a köhögés és más kisebb panaszok ellenére, bár a köhögés is része "gyógymódnak".
Később egyre több író dicsérte dohányt, mint univerzális megoldást az emberiség betegségeire. A korai 20. század szinte minden második ember dohányzott, de a tüdőrák előfordulása olyan csekély szintű maradt, hogy szinte mérhetetlen volt. Aztán 1945. július 16-án történt egy rendkívüli szörnyű katasztrofális esemény, és a nyugati kormányok ekkor kezdték eltorzítani a véleményeket. Emlékeztetőült: "A füstfelhő volt az egyik dolog, ami meglepett. Az első gyors robbanás után, az alsó részen egy felhő tűnt fel, egyre szilárdabb formában, és mozdulatlanul lógva a levegőben.
A "gombafelhő" történetét valamennyien ismerjük. 20.000 tonna TNT becsült erejével hat mérföld magasba, több milliárd halálos radioaktív részecskét lökött a légkörbe. Az amerikai kormány tudta előre, hogy a sugárzás halálos hatást gyakorol az emberekre. Jól tudták, de nem rendeltek el vizsgálatot, teljes figyelmen kívül hagyva az egészségügyi és jóléti szabályokat. Ha egy mikroszkopikus radioaktív nukleáris porszemcse landol bárki arcán, bőrrákot kap. Ha valaki belélegzi, egyetlen részecske ugyanebből, a halál oka elkerülhetetlenül tüdőrák! Több tízezer egér, és patkány tüdejébe juttattak rádióaktív anyagot. Minden egér és patkány elpusztult tüdőrákban.
Mielőtt a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Amerika légköri atomkísérletek végzett volna, 1963. augusztus 5-én, a tilalom életbe lépésekor már több mint 4200 kilogramm plutóniumot bocsátottak ki a légkörbe. Tudjuk, hogy kevesebb, mint 1 mikrogramm (egy milliomod gramm) inhalációs plutónium terminál okoz tüdőrákot az emberekben. Tudjuk, hogy a "baráti kormányok" 4200000000 (4.2 trillió) [4.2 billió valójában számítások szerint] halálos adag került a légkörbe, amely rádióaktív anyag felezési ideje legalább 50.000 év. Ijesztő?
Sajnos egyre rosszabb lesz...
Mielőtt betiltották a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Amerika, 711 légköri nukleáris tesztet hajtott végre. 711000 kg-halálos mikroszkopikus radioaktív részecske jött létre, amelyek az eredeti 4200 kg bomba tartalmazott. Jelenleg kilógrammonként több mint egymillió halálos adag van a légkörben, ami több mint 715.
A tüdő -és bőrrák, rádióaktív dózisok okozta megbetegedéseinek száma és a halálozási adatai az alábbi táblázatban tekinthetők meg:
Egy széllökés, vagy más felszíni zavar az egész leüllepedett radióaktív anyagot felkeveri újra, és létrehoz egy újabb súlyos kockázatot mindazokon a területeken, és környékükön, ahova eljutott.
A szájmaszk ilyen megvilágításban már egyáltalán nem nevetséges óvatosság, de ezt Ukrajnában is megtanulták 2009. októberében az emberek, a Tyimosenkó (szőke hóhér) által is jóváhagyott H1N1 permetezés idején.
1959-ben jött létre az Egészségügyi Világszervezet (WHO), amely megállapodást kötött a NAÜ-vel (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség), hogy nukleáris felügyetet ellátó szervezet vétójogot gyakorolhasson a sugárzás hatásainak kutatásainál.
A gyengén képzett orvosokat és kutatókat hirtelen elárasztották nagy mennyiségű kormányzati támogatásokkal, amelyek célja az, hogy "bizonyítsuk be, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz".
Akkoriban több igazi tudós (különösen néhány elismert atomfizikus) komoran elmosolyodott, hogy a fiatalok szánalmas lobbizását látta, és parázs vita alakult ki, hogy ugyanolyan szigorú ellenőrzési feltételek mellett, mint a rádióaktív anyagok rákkeltő hatásának ellenőrzésénél is megtörtén, bizonyítsák be, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz.
Bár szó szerint, több tízezer védtelen állaton, főleg egerek és patkányok, 200 szál cigaretta egyenértékű "dózisnak" voltak naponta kitéve egy éven keresztül, az "orvostudománynak" mégsem sikerült, bebizonyítani, hogy rábírjanak a tüdőrákra egyetlen egeret vagy patkányt.
Az igazi tudósok, orvosok, kutatók meggyőzően bebizonyították, hogy a dohányfüst ártalmatlan, de a vizsgálatok kimutatták, hogy a dohányzás védelmet nyújt a tüdőrák ellen.
Általában a kísérleti állatokat csak egyszer használják fel a kísérletek során, de dohányfüsttel kezelt állatokat rádióaktív anyagokkal is
A hatalom nyomást alkalmazott és elnyomta a tényeket, de egy igazi tudóst nem tudtak teljesen elhallgattatni. Talán egy hátsó szándék dolgozott benne, amikor azt vallotta Professzor Gerhard N. Schrauzer, a "Bio-Szervetlen Kémikusok Nemzetközi Szövetsége" elnöke az Egyesült Államok kongresszusi bizottsága előtt 1982-ben, hogy hosszú idő óta ismert, hogy a dohányfüst bizonyos alkatelemei a kísérleti állatokban, az anti-karcinogén (rák-gátló anyagok) hatását erősíti.
Schrauzer professzor nem állt meg ezen a ponton. Azt vallotta, a továbbiakban eskü alatt, amit a bizottság előtt tett, hogy "még soha nem nyert bizonyítást, hogy cigarettafüst bármely összetevője tüdőrákot okozna az emberben", és hozzátette, hogy "senki sem tudott még rákot okozni dohányfüsttel a laboratóriumi állatokban."
A nevetséges propagandát lehet folytatni, és elhallgatni az igazságot, de nyíltan már nem mertek támadni. Mindez történik a nukleáris kísérletek, a véletlen és szándékos atomerőmű balesetek légkörbe és felszínre került rádióaktív szennyeződéseinek mértéke és mennyisége elhallgatása érdelében, mert a felelősséget, és a felelősségre vonást a vétkesek nem hajlandók vállalni!
A kérdés mégis felvetődik, honnan szedik az ijesztgetéshez prezentációként mutogatott "fekete" tüdőket?
A kép egy szénbányász tüdeje. A mikroszkopikus méretű fekete szénpor, és a rádióaktív szennyeződések mélyen beágyazódtak a szövetekbe, és ott maradnak örökre. A valódi, nem hamisított statisztikák szerint, sokkal több nemdohányzó hal meg tüdőrákban (én nem is találkoztam ilyen esettel, de attól még lehet, de hazudni is, hogy sok van). Ennek az az oka, hogy a dohányosok tüdején kialakul egy vékony nyálka védőréteg, amely megakadályozza a részecskék tüdőbe kerülését. Ugyanezt a hatást fejti ki az alumínium nanorészecskékkel szemben is, így az Alzheimer-kór ellen is védettséget nyújthat, bár hátrányaként meg kell említeni, hogy csökkenti a tüdő vitálkapacitás kihasználtságát, és a hemoglobin felületén megtapadó szén-monoxid a tüdőben felvett oxigén egy részét is megköti, kevesebbet szállítva a sejteknek. Ha étkezéseknél előkerül egy-egy szivar vagy szivarka, három nap alatt kialakul egy vékony nyálka védő határréteg.
Forrás: http://hungarianrealnews.com/news.php?readmore=217
megjegyzés:
Valószínűleg majd többen kétségbe vonják úgy a cím mondanivalóját mint a tartalomnak azt a részét ahol a cigarettázást előnyben részesíti a szerző. Számomra is ezért került a figyelmem előterébe ez a cikk, mert kb 30 év aktív dohányzás után úgy hagytam abba a dohányzást, hogy egészségem szempontjából semmit nem róhattam a cigarettára, de többszöri nekifutás után még is most már 12 éve a nemdohányzó sorába számítom magamat.
Ha jól visszagondolok soha nem tudtam önmagam teljessen meggyőzni a cigarettázás olyan ártalmairól amit mások írtak illetve mondtak arról de mint ismert a ludak és disznó esete, beadtam derekam és így könnyebb volt elhagyni a cigarettázást és akkor evvel igazoltam magamat.
Persze amig a cigaretta rabja voltam, akkor is nekem mindég az ősi "cigarettázók" jöttek bele a képbe azok akik tudták mikor, miért, mennyit és milyen növényt kell szívni. Talán ha ma is én termelhetném meg a ősdohányt olyan földbe ahonnan nem szívna fel semmi belerakott mérgeket, nem venné fel a levegőből a vegyi csíkok által kipermetezett mérgeket, de én sem használnák rá semmi permetet, mert magam részére termelném, sőt a szárításnál és a vágásnál sem használnák semmilyen szintetikus ízeket-szagokat akkor hiszem, hogy ugyan olyan nyugodtam gyújthatnám meg pipámat még ma is mint dédapám vagy nagyapám.
Most, hogy ebből a szögből olvashattam a dohányzásról, nem az jutott eszembe, hogy újra rágyújtsak inkább az, hogy milyen könnyen bedőltem a nikotin ártalmainak terjesztésébe, annyira, hogy még a munkahelyemen is ezt terjesztettem mint egy külön program. Azt hiszem ezek után ezt a bevetésemet újra kell értékelnem.
>Zoli<
