Nem kell tökéletesnek lenni – Farkasházi Réka az anyaságról és a valódi életről
Ha van valami, amit tudatosan gyakorol Farkasházi Réka, az a hála. Hálás azért, amilyennek született, és felelősséget vállal mindazért, amit az élettől kapott. /Azt mondja, ha kell, a végsőkig küzd, de amikor eljön az a pont, amikor változtatni kell, gyorsan és ösztönösen alkalmazkodik\./
A közönség többsége színésznőként ismeri, de az elmúlt években a gyerekek világa különösen fontos lett számára. Zenekarával évek óta járja az országot, ahol gyerekeknek énekel és interaktív koncerteket ad.
Színésznőként és énekesnőként az érzékenysége az egyik legnagyobb ereje. Az a fajta finom érzékenység, amellyel reagál a világra, különösen akkor működik jól, amikor több száz gyerek ül vele szemben egy koncerten vagy előadáson.
A hétköznapokban azonban ugyanez az érzékenység néha sebezhetővé teszi. Réka szerint ezzel egészen kicsi kora óta együtt él. De éppen ez az érzékenység az, ami miatt hisz az emberekben és a közösség erejében.
Úgy gondolja, nemcsak a nagy hősök képesek változtatni a világon. Néha egy apró gesztus, egy jó szó vagy egy kis figyelem is számít. Szerinte mindenki hozzáadhatja a maga „egy liter benzinjét” a közös ügyhöz. Így épül közösség. Így lesz egy társadalom érzékenyebb és empatikusabb.
Réka nemcsak művész, hanem háromgyermekes édesanya is.
Nem szeretne tökéletes képet mutatni magáról.
Szerinte ideje kimondani: nem igaz, hogy minden család minden hétvégén kirándulni megy. Nem igaz, hogy minden anya minden nap kreatív programokat szervez a gyerekeinek, varr, süt, főz velük, és közben mindig nyugodt, türelmes és mosolygós.
A közösségi médiában látott tökéletesség sokszor inkább illúzió, mint valóság.
„Én például nagyon szeretem a rendet magam körül – már-már rendmániás vagyok” – mondja nevetve. „De ahol két-három gyerek van, vagy akár csak egy is, ott nincs mindig minden tökéletesen elrendezve. Hacsak nem direkt úgy állítják be a képet.”
És mégis, sokszor ő maga is belecsúszik abba, amibe sok más édesanya: az összehasonlításba.
„Néha azon kapom magam, hogy elkezdem gyötörni magam. Hogy miért nem kívánkozom el hétvégén sehova. Látom a képeket: mások kirándulnak, programokra mennek, minden olyan szépnek tűnik.
És talán éppen ez a lényeg.
Réka szerint a gyerekeknek kifejezetten szükségük van az ilyen napokra. Azokra a napokra, amikor nincs program, nincs rohanás, nincs teljesítménykényszer.
Csak együttlét van.
„Állítom, hogy minden kisgyereknek szüksége van egy olyan napra a héten, amikor egyszerűen csak otthon van.”
Az ilyen napokon történik meg sokszor az, ami igazán fontos: a beszélgetések, a játékok, az apró közös pillanatok.
Ugyanez igaz a tökéletesnek tűnő lakásokra is. Azok a videók és képek, amelyekben makulátlan rendet és csillogó otthonokat látunk, gyakran nem a valóságot mutatják. Sokszor stúdiók, gondosan berendezett terek, ahol minden a kamera kedvéért áll össze.
Az igazi otthonok azonban mások.
Ott játékok hevernek a nappaliban, félbehagyott rajzok vannak az asztalon, és néha rendetlenség uralkodik a konyhában.
És ez így van rendben.
A beszélgetés legfontosabb üzenete végül nagyon egyszerű, mégis nehéz: ne hasonlítsuk magunkat másokhoz. Ne higgyük el, hogy létezik egyetlen tökéletes életforma, amelyhez mindenkinek igazodnia kell.
A saját életünk – a maga káoszával, hibáival, csendes pillanataival és apró örömeivel együtt – pontosan úgy jó, ahogy van.
És talán az a legnagyobb bátorság, ha ezt végre el is hisszük.
2026. március 17. (kedd), 13:21
Oldalunk a tájékozódásodat segíti, de konkrét orvosi kérdésekkel, panaszoddal fordulj kezelőorvosodhoz!
