A méhcsípésre tegyél szódabikarbónát, a darázs csípésre ecetet. Hasznos tippek, ha megcsípne

Készítettem egy gyors útmutatót (vagy ahogy a munkahelyemen nevezik: egyperces oktatást ?) a méh- és a darázscsípés közötti különbségekről, melyekről adott esetben nem árt tudni.

/Egyébként sokan nevezik a darázscsípést harapásnak, ami tévedés, ugyanis a darázs \- bár fejlett rágói vannak, melyekkel akár harapni is tud, de az nem fájdalmas \- ugyanúgy fullánkkal szúr mint a méh, ráadásul többször is képes rá egymás után, mivel a fullánkja visszahúzható\./

A méh a fullánkját csak egyszer tudja használni, szúrás után az a bőrben marad a kiszakadt kis méregzacskóval egyetemben (ezért a méh utána meghal), mely folyamatosan pumpálja a mérget addig, amíg el nem távolítjuk. Eltávolításnál oldalról próbáljuk kiszedni a fullánkot (körömmel, ha az kicsit hosszabb, vagy valamilyen lapos/éles tárggyal, esetleg egy vékonyabb faággal is kipiszkálhatjuk), lényeg, hogy ne nyomjuk össze, mert akkor magunkba fecskendezzük a méregzacskóban maradt mérget is.

Ez a kis szösszenet talán azért is kívánkozott ki belőlem, mert sajnos abba kellet hagynom a méhészkedést, lévén két alkalommal is rosszul lettem egy-egy csípés után - ami azelőtt sosem fordult elő.

Sőtér Kálmán (1834-1915), a méhészeti világirodalom legterjedelmesebb szakkönyvének a szerzője így írt a méhekről:

"A méhek születnek önkéntelen, élnek örömtelen, dolgoznak szüntelen, meghalnak jutalmazatlanul és elvegyülnek a föld porával nyomtalanul."

Becsüljük meg őket, megérdemlik!VIA

2018. július 07. (szombat), 17:37