Azok a kéntartalmú vegyületek, melyek egyébként a lilahagyma csípős ízét és illatát is adják, rendkívül hasznosak az emberi szervezet számára, hiszen méregtelenítő és immunerősítő hatásúak, ráadásul az utóbbi évek kutatásai kimutatták, hogy megakadályozzák az elhalt vérsejtek alvadását, összetapadását, sőt, csökkentik az LDL koleszterin- és trigliceridszintet, míg növelik a HDL, vagyis a „jó” koleszterinszintet.
A lilhagyma kiváló kvercetin és antocianin forrás.
A lilahagyma fitotápanyagokban gazdag
A lilahagyma jó forrása a kvercetin nevű flavonoidnak, és az antocianin nevű polifenolnak. Ezek az antioxidánsok megakadályozzák a zsírsavak oxidációját, semlegesítik a szabad gyököket, gátolják a ráksejtek terjedését és növekedését, és erősen gátolják a gyulladások kialakulását.
Testünk számára akkor a legkönnyebb felismerni ezeket az antioxidánsokat, ha természetes formában visszük be azokat, vagyis akkor teszünk a legjobban, ha a kvercetint és az antocianint a lilahagyma fogyasztása révén juttatjuk be szervezetünkbe.
A lilahagyma szintén kiváló forrása a krómnak, mely csökkenti a vércukorszintet és elősegíti a sejtek inzulinérzékenységét. A fejlett világban egyre gyakoribb a krómhiány, mely hosszú távon cukorbetegséghez és szívbetegségekhez vezethet.
Ahhoz, hogy ezekhez a létfontosságú antioxidánsokhoz és ásványi anyagokhoz hozzájussunk, nem szabad leszedni a hagyma külső, de még ehető rétegeit, ugyanis azokban magas arányban vannak jelen ezek az anyagok. Szintén fontos, hogy minél magasabb hőfokon főzzük a vöröshagymát, annál többet veszt antioxidáns tartalmából, illetve a megfelelő tárolás (száraz, hűvös, jól szellőző helyen, és nem a hűtőben, vagy nejlon zacskóban!) is hozzájárul ahhoz, hogy megőrizze hasznos tápanyagait.
