Hihetetlen!5-ször épült fel a rákból- Elárulja a gyógymódot a nagymama
A rák, a daganatos betegség még manapság is halálos fenyegetésnek számít. Pedig ma már – nem győzik hangoztatni az orvosok -, nem jelent halálos ítéletet. Különösen akkor nem, ha időben diagnosztizálják!
/Legtöbben szerencsére csak megrázó erejű filmekben találkozunk a drámai alaphelyzettel\: amikor valakinél rákot diagnosztizálnak, hajlamos úgy érezni, hogy vége a világnak\./
Pedig vannak túlélők, nem is kevesen! Az egyik rekorder az a 100 éves brit asszony, akit csak úgy emlegetnek: az ötszörös ráktúlélő.
Először “51-ben
Ellen McDonald több ízben volt kénytelen kés alá feküdni az onkológián, és rendre megcáfolta orvosai borús előrejelzéseit. Egyik 1963-as műtétje után már papot hívtak hozzá, olyan rossz állapotban volt.
A életvidám dédnagymama 1911-ben született, abban az évben, amikor V. Györgyöt királlyá koronázták; amikor az első automobilt elkészítették a szigetországban.
Először alig 40 évesen diagnosztizáltak nála rákot. Előbb az egyik mellét vették le a rosszindulatú daganat miatt, majd néhány évvel később a másikat is.
Nem volt megállás
Néhány évvel később epehólyagrákot fedeztek fel nála. Nemcsak az epéjét vették ki, de még egy nagy hasi műtétet is elvégeztek rajta, mivel a betegség továbbterjedt.
Ötvenkét éves korában Mrs. McDonaldot vastagbélrákkal kellett műteni. Az orvosok egy lyukas pennyt sem adtak volna az életéért.
De kigyógyult ebből a bajból is, mégsem volt vége a megpróbáltatásainak! Hamarosan ismét egy tipikusan női daganatos betegséget, méhrákot állapítottak meg nála.
Ám Mrs. McDonald nem adta fel, felépült. Ma pedig már könnyedén beszél a nehéz hónapokról, évekről. Még ma is fel tudja idézni, amikor egyik műtétje után éppen magához tért az altatásból. Orvosa leült mellé egy székre, és őszintén megmondta, nincs túl sok esély. A pap az ágya lábánál állt és a Bibliából olvasott fel. Családtagjai szintén a szobában voltak és hüppögve törölgették könnyeiket.
“Én azonban kijelentettem, hogy harcolok, ameddig csak tudok. Meggyőződésem, hogy ha az ember élni akar és elszánt, valamint a sebésze jó munkát végzett, akkor csak ki kell tartani – és akarni kell meggyógyulni” – meséli azokról a legnehezebb napokról az immár százéves matróna. Aki az operáció után megkapta a szokásos kemoterápiát és azóta eltelt fél évszázad. Azóta csak ellenőrzés, szűrés végett kereste fel a szakrendelőt vagy az onkológiát.
Van-e titka a hosszú életnek?
Mrs. McDonald, aki világéletében fizikai munkát végzett, ma egy idősek otthonában él egyszál magában.
“Ha a hosszú élet titkáról kérdeznek, mindig azt mondom, hogy a munka, csakis a munka. Az tartja karban a testet. Én hosszú éveken keresztül térden állva súroltam a padlót, óránként egy shillingért.
Mrs. McDonald ma sem ül tétlenül a szobájában. Ki-kijár egy-egy rövid sétára és néha elmegy vásárolni is. A lakrészét amennyire lehet, maga tartja rendben. Port töröl, főz, a fehérneműjét maga mossa. Csak a nagyobb és nehezebb dolgokhoz kér segítséget.
“Szép, szép, hogy ilyen hosszú életet adott nekem a sors, de azért őszintén bevallom, pár éve elszállt a frissességem. 96 éves koromban még sokkal jobban éreztem magam – bár a koromhoz képest most sem lehet okom panaszra. Nem hiszem, hogy igazán van titka a hosszú életnek. Inkább a sorsban hiszek. Ma meg már egyre több a százéves. Az egyik unokatestvérem például 107 múlt…”
2014. június 16. (hétfő), 09:38
Oldalunk a tájékozódásodat segíti, de konkrét orvosi kérdésekkel, panaszoddal fordulj kezelőorvosodhoz!
