Biztos gyógyszer, hatékony recept gyűlölet és egyéb lelki betegségek ellen Gyökössy Endrétől:

Egyszer egy kétségbeesett, kétszeresen elvált asszony kereste fel Gyökössy Endrét, a híres és elismert református lelkészt, pszichológust:

“Kétszer elvált asszony vagyok. /Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk\./

Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el.

Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá – rettenetes kimondani is –, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim.

Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg.

Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja: mit tegyek?”

…

“– Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
– Kiváltanám.
– Bevenné?
– Bevenném.
– Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet.

Írja?
– Írom.

Ime a RECEPT:

Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt.

Kedden: kitakarítom az ő szobáját is.

Szerdán: két szelet süteményt hozok neki. – Írja csak, írja.

Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt – csak őt – beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.

– Már évek óta nem zongorázik.

– De kérnie szabad.

Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.

– A csókot is kell?
– Igen.
– Jaj!
– Miért, jaj?
– Mert évek óta nem csókoltam meg.

– Vállalja ezt a hetet így?
– Megkísérlem.
– Isten segítse. Várom.

Nem jött. Hetekig nem jött.
De egy hétfőn, kora reggel telefonált.

Sírva: – Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kőkemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: – De jó vagy mostanában hozzám. – Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.

Aztán hozzátette: – Adja másnak is oda ezt a receptet!

Tessék.

(Gyökössy Endre)

 

Forrás: lilapuli.hu

2016. október 09. (vasárnap), 16:31