Ételallergia 100-150 évvel ezelőtt?
Napjainkban egyre többször találkozunk ételallergiás emberrel. Vajon mi lehet ennek az oka? És 100-150 évvel ezelőtt miért nem okozott ez gondot? Mit csináltak máshogy nagyszüleink, mi a háttere annak, hogy még csak nem is ismerték ezt a fogalmat?
/Forrás\: mek\./
Ételallergia, ételintolerancia
Vali sorait idézve nézzük meg, mi is a valódi ételallergia:
"Ételallergiáról akkor beszélünk, amikor megeszünk valamilyen ételt, és az ételben lévő valamilyen összetevő, vegyület vagy anyag hatására elindul egy olyan reakció a szervezetben, amely pl. nagy mennyiségű hisztamint szabadít fel, aminek köszönhetően kiütések és/vagy viszkető foltok és/vagy apró hólyagok keletkeznek a bőrön lokálisan vagy testszerte, esetleg légzési nehézségek, torokkaparás, fülviszketés, fulladás kap el minket, súlyos esetben anaphilaxiás sokk is kialakulhat. Van, hogy csak egy egyszerű hasfájás jelentkezik némi bőrpírrel.
Ilyen például egyeseknél az eperallergia, amit az eper magja vált ki, vagy az őszibarack-allergia, amit a barack "szőre", de találkoztam már narancsallergiás, paradicsom allergiás, spenótallergiás emberrel is. Aztán ne feledjük a klasszikus allergéneket, mint a mogyoró, dió, halfélék, kagyló, szója, liszt, tej, tojás stb.
Ez az allergia, valódi immunközvetített táplálékallergia, amelyet bizonyos ételek fehérjéi és egyéb ételadalékok és összetevők is okozhatnak. Ez az az eset, amikor a nem megfelelően működő immunrendszerünk bizonyos anyagokat túlreagál, és ellenségnek hisz, ezért támad rá, azaz ellenanyagot termel. Ilyenkor következik be az a defekt, amikor a veleszületett immunrendszerünk "nem ért szót" a szerzett immunrendszerünkkel."
Az ételintolerancia tehát más téma, itt elolvashatjátok az egész írást. A mi szempontunkból azonban idevehetjük az ételintoleranciát is, hiszen mindkettő hátterében az életmódban kellene kutatnunk.
Hogyan éltek nagyszüleink, dédszüleink?
Mi a különbség a mi életmódunk és nagyszüleink, dédszüleink életmódja között? Nagyon egyszerű a válasz. Ők természetes formájában fogyasztották el az ételeket, mi feldolgozott, mesterséges formában jutunk hozzá az élelmiszerekhez. Nagyszüleinknek, dédszüleinknek még nem volt lehetőségük szupermarketben vásárolni. Megtermelték maguknak a szükséges élelmiszereket: gabonát, zöldséget, gyümölcsöt, illetve állatot tartottak. Szabad levegőn, takarmánnyal, kukoricával táplálva. És mi milyen húst vásárolunk a boltokban? Ma már nem titok senki számára, hogy ezek az állatok hormonokkal és antibiotikummal kezelve kerülnek asztalunkra.
Az elmúlt évszázadban virágzott ki, és azóta fénykorát éli az élelmiszeripar - a mi kárunkra. Valódi kihívást jelent ma egy élelmiszerboltban ételt találni természetes formájában. Adalékanyagokkal, mesterséges aromákkal, ízfokozókkal, térfogatnövelő szerekkel, tartósítószerekkel stb. teli "élelmiszerekkel" vannak az áruházak polcai csordultig megtömve - mind-mind a gyártó érdekeit szolgálva, hiszen számunkra nem sok jót tartogatnak ezek a termékek. A témában két könyvet is javaslok olvasásra: a Halál a konyhában és A leves hazudik címet viselő könyveket.
Ha húst ettek - ahogy írtam korábban -, a friss legelőn tartott állataikat fogyasztották, és nem minden nap, hanem vasárnapokon, ünnepnapokon. Sőt, böjti időszakot is tartottak, amit a mai ember már elfelejtett. Pedig az a 40 húsmentes nap igazi felüdülést, megtisztulást jelentett a szervezet számára. Ha a húsfogyasztás helyes mennyiségéről szeretnél olvasni, ajánlom figyelmedbe a Kína tanulmányt.
Ha süteményeket készítettek, akkor meglehet, hogy finomított volt a cukor, amit felhasználtak hozzá, de ez volt az össz cukormennyiség, amit magukhoz vettek. És mi mennyi cukrot fogyasztunk? A süteménykészítésen kívül a boltban vásárolt termékek jórészével szintén növeljük a bevitt cukormennyiségünket, hiszen ezek a mennyiségek összeadódnak.
A liszttel ugyanez a helyzet. Lehet, hogy a malomból kikerült liszt valamennyire már szitált volt, de az mégsem hasonlítható össze a mai agyonfinomított liszttel, amiben már abszolút semmilyen értékes tápanyagot nem találhatunk.
A zöldségeket, gyümölcsöket, a saját földjük termelte, amely akkor még tápanyagban dús volt, és nem volt ennyire szennyezett. A vitaminokban és ásványi anyagokban dús ételeiket frissen elfogyasztották vagy megfőzték, feldolgozták. Lehet, hogy egy-egy levest 4-5 órán át főztek, és bár fogalmuk sem volt arról, hogy az enzimek hány fokon, mennyi ideig élnek, mégis teljes értékű táplálkozást folytattak. Lehet, hogy számos eljárási mód, technika nem volt tökéletes vagy helyes úgy, ahogy ők csinálták, és a tudomány fejlődésével a mai ember már sokkal többet tud és/vagy tudhat az egészséges táplálkozásról, mégis egyre újabb és cifrább betegségek jelennek meg manapság, amiről régen még csak nem is hallottak.
Az életmódhoz persze még hozzátartozik a friss levegőn való mozgás, amit a fizikai munka a földön kielégített régen. Ma ha sportolunk is, legtöbben edzőteremben tesszük, és nem mozdulunk ki a szabadba.
Természetesen rengeteg oldalról meg lehet ezt a témát közelíteni, és nem állítom, hogy 100 éve csupán egészséges emberek éltek, hiszen sokan a felnőttkort sem élték meg. Más problémáik, más betegségeik voltak. Azonban a tudomány fejlődését nem a javunkra használtuk, és amit elődeink jól csináltak, mi elrontottuk. Számos betegséget ki tudtunk küszöbölni köszönhetően a higiéniai és egyéb intézkedéseknek, de helyette számos betegséget teremtettünk magunknak. Az ételallergia is ilyen.
Biztosan 100 éve is volt elvétve hasonló jelenség, hogy valaki érzékenyebben reagált bizonyos ételre, de a szervezete jelzett neki, és ő még ismerte ezeket a jelzéseket. Hiszen ha "tiszta" a testünk, nincs mérgekkel leterhelve, akkor tudjuk, éppen mi a jó nekünk, mit kívánunk. Ezt tudták régen is. Természetes, ösztönös volt.
Klau
Forrás: antalvali.com
2016. október 09. (vasárnap), 17:12
