A gazdag, milliárdos férfi nagy izgalommal lépett be az autószalon fotocellás ajtaján, ahol a tervezőmérnök személyesen várta. Végre elkészült az, amire mindig is vágyott: egy teljesen személyre szabott luxusautó, a legkorszerűbb extrákkal.
A gazdag, milliárdos férfi nagy izgalommal lépett be az autószalon fotocellás ajtaján, ahol a tervezőmérnök személyesen várta. /Végre elkészült az, amire mindig is vágyott\: egy teljesen személyre szabott luxusautó, a legkorszerűbb extrákkal\./
- A slusszkulcsért jöttem! - mondta köszönés helyett a férfi.
- Jó napot - válaszolt a mérnök - arra gondoltam, hogy mielőtt beül a vadonatúj autójába, beszélgethetnénk néhány alapvető, de fontos dologról a kocsival kapcsolatban.
- Én nem beszélgetni akarok, hanem vezetni az autómat. Hol a kulcs? - kérdezte türelmetlenül a férfi.
- Szívesen átadom a kulcsot, de ha nem akarja meghallgatni a fontos információimat az autójáról, akkor a legjobb, ha néhány kilométeren át elkísérem, hogy megismerkedjen az újításokkal.
- Hogyisne! A maga kocsija ez, vagy az enyém?! - csattant fel idegesen a férfi - nem fogom sétakocsikázásra elvinni.
- Ahogy gondolja, - válaszolt a mérnök tudomásul véve az ügyfél akaratosságát - de ha már így áll a helyzet, akkor hadd adjam oda írásban azt a tájékoztatót, amelyet a mérnöki stábbal állítottunk össze, és amelyben felhívjuk a figyelmet az újításokra és az esetleges veszélyekre.
A gazdag fiatalember kikapta a mérnök kezéből a füzetet, majd immár ingerülten kérdezte meg:
- Végre megkaphatnám a kulcsot?
- Igen, parancsoljon. - válaszolta a mérnök, és átnyújtotta az autó kulcsát, ami egy modern, chipes kártya volt. - Esetleg segítsek beindítani?
- Nem szükséges - felelte gúnyosan a kocsi tulajdonosa, és a következő pillanatban a kezelési útmutatót beledobta az első kukába, majd bepattant a kocsiba és elhajtott.
A tervezőmérnök néhány perc múlva még utána telefonált, de hiába, mindannyiszor kinyomta, nem vette fel.
A fiatalember aznap csak egy pár kilométert tudott megtenni a kocsijával. Először magától beindult az ablaktörlő, és nem tudta leállítani, aztán a számítógépes vezérlés vette át a kormányzást és egy teljesen más úti cél felé indult el - és amikor zavarában megnyomott néhány gombot a műszerfalon, kigyulladt három piros lámpa, amiről nem tudta, hogy mit jelentenek, a kocsi felgyorsult 180 km/h-ra, majd hirtelen fékezett, végül pörgések közepette egy árokban kötött ki.
A férfi bosszúsan kiabálta a körülötte gyülekező emberek gyűrűjében, miközben kikászálódott az összetört kocsiból:
- Még ma feljelentem ezt a mérnököt, meg akart ölni! Milyen tragacsot rakott össze nekem!
Sokszor mi emberek olyanok vagyunk mint ez az újdonsült autótulajdonos. Isten adott nekünk egy csodálatos dolgot, az életünket. De ahhoz, hogy jól éljünk, meg kell hallgatnunk az Ő tanácsait és útmutatásait. Sokszor ezt elmulasztjuk, mert nincs időnk, mert türelmetlenek vagyunk, mert nem érdekel minket - mi csak élni akarjuk az életet! Aztán amikor bekövetkezik a baj, akkor vádoljuk Őt: Miért ilyen rossz az életem? Miért tette ezt velem? Miért ilyen kegyetlen és igazságtalan az Isten?
Ne felejtsd el kikérni a "tervezőmérnök" tanácsát!
(Ha tetszett a történet, kérlek oszd meg, hogy mások is elgondolkodhassanak rajta!)
2015. április 08. (szerda), 11:49
