A mai gyerekeknek mindenük van, telefonjuk, laptopjuk, csak gyerekkoruk nincs!
Nézem a gyermekeinket és nem értem, mi történik a világgal. Meg van mindenük, sokkal több, mint amiről mi gyerekkorunkban álmodhattunk volna, egy valamijük még sincs: gyermekkoruk.
/Mikor az apjuk azt mondja, menjetek ki játszani, rögtön jön a válasz\: tél van, kint hideg van\./
– Vakáció! Irány a vidéki nagyihoz.
– De ott nincs internet és térerő is csak alig, hangzik el a válasz.
– Nem baj, akkor legalább megtanuljátok, milyen az igazi gyerekkor.
– Mit csináljunk mi ott?
– Az a ti dolgotok, azt tudom, mi mit csináltunk gyerekkorunkban! Reggelente felkeltünk és finom puha kalácsot reggeliztünk, amit a mama sütött, mellé forró kakaót ittunk, ami abból a tejből készült, amit a nagyiék tehene adott. Kimentünk és játszottunk az udvaron, az utcán, a többi gyerekkel. Kikkel? Mindenkivel, aki a környéken volt.
Alig vártuk, hogy reggeli után kimenjünk játszani, estig jóformán haza se mentünk. Mit csináltunk? Labdáztunk, bújócskáztunk, fogócskáztunk, virágokat gyűjtöttünk, figyeltük a madarakat, kergettük a kisnyulakat. Mikor megéheztünk, beszaladtunk egy szelet zsíros kenyérért, amit piszkos kézzel, örömmel elfogyasztottunk.
Nem írtunk üzenetet a szomszéd gyereknek, ha játszani akartunk vele, felálltunk a kerítésre és bekiabáltunk neki. Az se volt fontos, milyen ruha van rajtunk, estére úgyis mind piszkosak voltunk.
Nem villogtunk az új telefonunkkal, az sem tudtuk, hogy egyszer majd lesz mobil.
Amikor eljött a vacsora ideje, megettük a tejbedarát, vagy éppen ami az asztalra került. Nem mondtuk mindenre, hogy nem kérem.
A gyümölcsfák tele voltak minden finomsággal, onnan szedtük az almát, meggyet, körtét, barackot, mikor mi volt éppen. Az volt a mi desszertünk. Kergettük a tyúkokat és jót nevettünk rajta, ha a dühös kakas utánunk eredt.
Az gyerekkor volt, nekünk van mire emlékeznünk. Mikor gyerekeitek lesznek, ti mit meséltek majd nekik? Milyen jót játszottatok a többiekkel, a laptopon?
Forrás: ketkes.com
2019. február 12. (kedd), 14:38
