Egy megható történet az édesanyai szeretetről
Az anyai szeretet nem kell kiérdemelni, nem kell küzdeni érte, minden gyermek számára megadatott. Legyünk hálásak érte!
"A falu végén vályogból épült, nádfedeles házikóban élt egy szegény házaspár.
/A férj beteges volt, hol dolgozott, hol nem\./
Felesége mosni, takarítani járt, miközben sorra születtek gyermekeik, egyik kicsi, másik pici, így az édesanya egyre ritkábban tudott munkát vállalni, hisz annyi munka akadt a sok gyermek után, hogy azt alig győzte.
Lassan múltak az évek egyre nagyobb szegénységben nevelgették gyermekeiket.
Az évek múlása sok gyászt hozott a falu széli kis házban lakó családra.
Egy járványos betegség sírba vitte két kis gyermeküket.
Az édesapa egyre betegebb lett a fájdalom elgyengítette, és ő is meghalt.
Telt múlt az idő az özvegyen maradt édesanya éjt nappallá téve dolgozott, hogy megkereshesse mindennapi betevő falatjuk árát, és gyermekeit tisztességgel felnevelhesse.
A csonka kis család nagy szeretetben élt édesanyjuk rajongásig szerette őket, mindent megtett gyermekeiért.
Boldog volt szegény asszony, mikor gyermekeit maga körül látta, ilyenkor minden fájdalmát, fáradtságát elfelejtett.
Hálásak is voltak a gyermekek édesanyjuk iránt,
kivéve a legnagyobbik leányt, aki igen sok bánatot okozott édesanyjának.
Szófogadatlan, lusta leány volt,. édesanyja hasztalan kérte a jóra, nem fogott rajta a szép szó.
mikor felnőtt, akkor az úgynevezett jó barátok között még gonoszabb lett.
Nem akart dolgozni, mindig csak henyélt.
Egy szomorú napon a lány barátaitól hazatérve, azzal állt édesanyja elé, hogy neki sürgősen pénz kell.
Szegény édesanyja, aki nem sokkal azelőtt ért haza fáradságos munkájából, s bizony csak annyit keresett, amennyivel egy darab kenyeret tudott venni a gyermekeknek. elcsukló hangon csak annyit mondott:
- Honnan adjak édes gyermekem neked pénzt, hiszen alig tudtam egy darab kenyeret venni, okosabban tennéd, ha munka után néznél s nem henyélnél egész nap -
A lány tovább követelőzött, s mert édesanyja nem tudta teljesíteni kérését, kezet emelt rá, de, mikor édesanyja könnyes két szemébe nézett, megtorpant és kirohant a házból.
Az évek teltek - múltak a szegény asszony feje felett.
Az áldott édesanya sok keserves munkával, sok átsírt álmatlan éjszaka árán, becsülettel felnevelte a gyermekeit, mindannyian becsületes munkás emberek lettek.
De a szegény asszony öröme azonban nem volt teljes,
mindennap hazavárta az eltévelyedett leányát,
s mert nem jött, napról napra többet szomorkodott miatta.
Lassan-lassan a nehéz élet felőrölte a szegény asszony egészségét és egyik nap aztán ágyhoz verte a betegség, erőtlen volt, keze reszketett s beszélni is alig bírt már.
Gyermekei könnyes szemekkel ültek körülötte betegágyán.
Lázas ajkai még akkor is ezt suttogták:
- Nézzetek csak ki, gyermekeim, hogy nem jön-e az én lányom az úton?
Várta, szünet nélkül, megtévedt gyermekét,
azzal az erős hittel, mellyel csak egy édesanya képes.
És nemhiába várta, Isten meghallgatta a haldokló édesanya imáját. mert eljött az édesanya halálos ágyához a hálátlan leány,.
meggyötörve az élet csapásaitól,
megöregedve, fájó szívvel, bűnbánóan borult édesanyja dolgos két kezére s sírástól fuldokló hangon könyörgött bocsánatért.
A haldokló édesanya magához ölelte a megtért leányát de már nem hallotta,
mert lelke már fent járt a fehér felhők felett halkan szálló angyalok vitték oda,
ahová azok juthatnak csak be kik bűntelen fehér lélekkel halnak meg.
És mikor eltemették az édesanyát, ágyában a párnája alatt egy csomagot találtak.
Tele volt pénzzel, amit hosszú éveken át keserves, nehéz munkával keresett és szájától megvonva a falatokat, gyűjtötte össze
. Mellette egy papírdarabkára ez volt írva:
- Ha meghalok, ezt a pénz adjátok át eltévelyedett, leányomnak mind, mert neki gyűjtöttem szegénynek.
A leány megrendülve vette tudomásul édesanyja üzenetét, s e pénzből - semmit el nem véve-
állíttatta a fehér márványtömböt édesanyja sírjára, ezzel a felirattal:
,,Itt nyugszik a Szeretet."
Forrás: www.sokszinuvidek.hu
2015. május 04. (hétfő), 09:10
