A müncheni terrortámadás kezdetéről készült videó. Egy férfi ácsorog a meki előtt, mintha épp jóllakottan kijött volna. Majd felemel egy pisztolyt és a szembejövő járókelőkre kezd lőni. /Meglehetősen magabiztosan, határozottan\./
Nem jut eszébe senkinek, mert nem mondják meg nekik, hogy valakik háborúban állnak velük.
Az ártatlan és segítőkész áldozatokból! A müncheniek vállalták a menekültválság egyik legnehezebb feladatát. El kellett viselniük, hogy több százezer menekült haladjon át rajtuk, álljon meg náluk, ők voltak az egész akció elosztóközpontja, ők segítettek a legtöbbet, ők áldoztak a legtöbbet.
Ennél nincs igazságtalanabb tett, de a magabiztos vadászon nem látszik, hogy bizonytalan lenne, nem látszik rajta, hogy erkölcsi dilemma miatt megremegne a keze. Nem gondolkodik azon, hogy talán épp ezek az emberek vittek pokrócot és meleg ételt testvéreinek. Nem remeg a keze, mert a hite és a gyűlölte erőt ad neki. Ő háborúban áll, ő tudja, hogy harcos, akinek feladata, hogy minél többet lelőjön a bűnös európai bábukból a hurkapálcán.
A járókelők pedig megdöbbenve fordulnak meg és kezdenek szaladni. Az egyik láthatólag azt hiszi, valami viccről van szó, mert csak lassan komótosan fordul meg, mint aki azt akarja mondani, én nem ülök fel ennek az egésznek, ez csak kandi kamera. Nem is gondolhatja, hogy itt bárki ellenség lehet, nem ijedhet meg egy arab láttán, mert ha így tenne, náci lenne, rasszista szemét. Jobb inkább meghalni, mint rasszista szemétnek lenni, nem kell futni, ha egy arab pisztolyt tart felénk, mert tudjuk, ez nem lehet komoly, hiszen, mi nem állunk háborúban, mi segítünk, bennünket nem bántanak.
Aztán elterülünk a földön, saját vérünkben úszva és nem értjük mi történt? Az nem lehet, hogy pont mi haltunk meg egy olyan háborúban, ami nincs is. Amiről a sajtó és a politikusok megmondták, hogy nem létezik, mert mi megtanultunk békében élni másokkal. Mi nem gyűlölünk senkit, mi nem rekesztünk ki senkit, mi befogadunk, mi segítünk. Bennünket nem bánthatnak.
Amikor a francia miniszterelnök Nizzába látogatott a merénylet helyszínére, a tömeg azt skandálta gyilkos. Igazuk volt! Nem a muszlim szélsőségesek a felelősek ezekért a halálesetekért, ők csak katonák egy háborúban, hanem a politikusok, akik nem engedték az embereket félni, nem engedték, hogy azt érezzék, nincsenek biztonságban, hogy háború van.
Mondjuk ki végre! Háború van! Viselkedjünk is úgy! Ha a politikusok nem képesek megvédeni a németeket, a franciákat, akkor azoknak magukat kell megvédeni; ahogy a müncheni rendőrség is írja: „Mindenki vigyázzon magára! Mert ők nem tudnak!
Vigyázzon mindenki magára. Nyugodtan menj át a másik oldalra, ha meglátsz egy gyanús alakot, mert már nem a németeknek kell bizonyítani, hogy nem rasszisták, hanem a muszlimoknak, hogy jó szándékkal közelednek. Egy korszak véget ért! Holnap ugyan még megpróbálják bebizonyítani, hogy nem kell félnünk, mert ha félünk, akkor nácik vagyunk, de ne higgyünk nekik.
Isten óvjon mindenkit!
2016. július 25. (hétfő), 09:58