Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret.

“A szeretet nem múlhat el – megmarad. /Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret\./

Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy “az idő majd begyógyítja a sebedet”. Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az “idő gyógyít”, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban – ha valóban szeretünk – nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben … Mindegy.

A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem is az emléke, a hiánya él bennünk.”

Müller Péter

Szerinted is igaz és tanulságos? Akkor ne felejtsd el megosztani!