Richard Paul Evans amerikai író, pszichológus. Népszerűségét jól mutatja, hogy a New York Times első számú szerzője. Blogjában az utóbbi idők egyik legnagyobb hatású bejegyzését írta meg.
/Saját személyes történetét teszi közzé, amiből azonban mindannyian profitálhatunk, erőt meríthetünk\./
“Careyvel, a feleségemmel éveken át veszekedtünk. Néha elgondolkodtam azon, hogy hogyan is házasodtunk össze, pedig nagyon ellentétes a személyiségünk. Minél tovább éltünk együtt, annál nehezebben ment az együttélés. A gazdagság és a hírnév nem segített ebben, sőt! Egyre nehezebb volt. Minél többet veszekedtünk, annál inkább eltávolodtunk egymástól és a szívünk megkeményedett.
Épp egy turnén voltam, amikor Careyvel ismét hatalmasat veszekedtünk telefonon. Teljesen tehetetlennek, magányosnak és tompának éreztem magam.
Ekkor Istenhez fordultam. Csak álltam a zuhany alatt és kérdések kavarogtak bennem. Volt, hogy ordítottam a tehetetlenségtől, de volt, hogy magamba roskadtam. A szívem mélyén tudtam, hogy Carey, a feleségem jó ember. Úgy gondoltam, hogy én is jó ember vagyok. És bár a válás gondolta elborzasztott, az együttélés már elviselhetetlenül fájdalmas volt. Miért vettem el ezt a nőt, aki ennyire nem illik hozzám? Miért nem akar megváltozni?
A végén a földre rogytam és zokogtam.
Másnap reggel, még az ágyban fekve, megkérdeztem Careytől:
– Hogyan tehetem jobbá a napodat? – Carey dühösen nézett rám.
-Mi??
– Hogyan érhetem el, hogy jobb legyen a napod?
– Sehogy! – csattant fel – miért kérdezed?
– Azért, mert komolyan tudni szeretném, hogy mivel tehetem jobbá a napod?
Cinikusan rám nézett: Tényleg csinálni akarsz valamit? Akkor mosogass el!
A feleségem teljesen feldühödött.
Másnap megint megkérdeztem: Mivel tehetem jobbá a napod?
A válasza egyszerű, de határozott volt: Takarítsd ki a garázst!
Vettem egy nagy levegőt, és ahelyett, hogy felemeltem volna a hangom (ahogy a feleségem számított rá), annyit mondtam: Jó. Felálltam és a következő két órában kitakarítottam és elpakoltam a garázsban. Carey nem tudta, mit gondoljon. Aztán másnap reggel megint feltettem a kérdést:
– Mivel tehetem jobbá napod?
– Semmivel! – válaszolta Carey. Nem tehetsz semmit és hagyd ezt abba!
Azt feleltem: – Nem lehet, mert megfogadtam: minden nap megkérdezem, mivel tehetem jobbá a napod?
– Miért csinálod ezt?
– Mert drága vagy nekem! És a házasságunk is drága nekem.
Aztán másnap is megkérdeztem. És másnap is, és azután is. Majd a második hét közepén csoda történt. A kérdésemre Carey szeme megtelt könnyel és sírni kezdett. ekkor a feleségem ezt mondta: Kérlek, ne tedd fel többé ezt a kérdést nekem. Nem veled van baj, hanem velem. Tudom, hogy nehéz velem. nem értem, miért maradtál még mindig velem?
Gyengéden felemeltem az állát és a szemébe néztem.
– Mert szeretlek – mondtam. – Hogyan tehetem jobbá a napod?
– Nekem kellene ezt kérdeznem tőled! – mondta.
– Kellene, de nem most. Most én akarok változni. Tudnod kell, hogy milyen sokat jelentesz nekem!
– Kérlek bocsáss meg, amiért így viselkedtem veled!
– Szeretlek.
– Én is szeretlek! – mondta.
– Hogyan tehetem jobbá a napod?
Carey gyengéden nézett rám: – Lehetne, hogy együtt töltsünk egy kis időt? Csak te meg én.
– Nagyon szeretném! Ezután még egy hónapig minden nap megkérdeztem. És a kapcsolatunk megváltozott. Ezután már a feleségem kezdte kérdezni tőlem: – Mit szeretnél, mit tegyek? Hogyan lehetnék jobb feleséged?
A köztünk lévő fal leomlott. Egyre többet beszélgettünk, mindent megbeszéltünk egymással. Soha többé nem veszekedtünk. Ez idő alatt megértettem, hogy a mi történetünk illusztrálja a házasság legfontosabb leckéjét. A kérdést: HOGYAN TEHETEM JOBBÁ A NAPOD? minden kapcsolatban mindig fel kellene tenni. Bár a szerelmes regények arról szólnak, hogy “boldogan éltek, míg meg nem haltak”… De az igazi munka csak ezután kezdődik.
Valójában az életben a szeretet nemcsak abból áll, hogy jót akarunk a másiknak. Az igazi szeretet, nemcsak az, hogy a másik ember másolatai legyünk. A legfontosabb: fejleszteni magunkat, gyakorolni a szeretetet, a türelmet és a gondoskodást.
Nem akarom azt mondani, hogy a mi tapasztalatunk Careyvel minden párnál működik. De azt igen, hogy a válás határán minden párnak érdemes megpróbálnia. Én végtelenül hálás vagyok ezért a kérdésért, mely megmentette a házasságomat, a családomat. Hálás vagyok, hogy reggel ezt kérdezhetjük egymástól:
Hogyan tehetem jobbá a napodat?”
Eddig a bejegyzés.
Ez az egy mondat önmagában persze, úgy gondoljuk, nem biztos, hogy elég. Ahhoz, hogy működjön rengeteg egymás iránti szeretetre, türelemre és tenni akarásra is szükség van.
