Halló! Halló, Anya!

Én vagyok…..Nem, ne ijedj meg, nincs semmi baj!….
Igen, tudom, hajnali három van…ne haragudj!
Csak a hangodat akartam hallani….
Most valahogy szükségem van a hangodra, hogy azt mondd, minden rendben lesz!
/Ha Te mondod, elhiszem\./

Ha Te mondod, még mindig elhiszem!

Elhiszem, ahogy elhittem, hogy a Jézuska hozza az ajándékot.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy az álommanó létezik.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy menni fog, amikor az oviban először kellett szavalnom.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy a nagypapa a menyországba költözött.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy menni fog a matek dolgozat.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy jól áll az a csíkos ruha, ami a ballagási bulin volt rajtam.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy tetszem annak a szőke srácnak.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy apa meggyógyul.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy szép és okos vagyok.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy felvesznek az egyetemre.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy annyi sikertelen próbálkozás után nekem is lehet gyerekem.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy egészségesen születik meg a lányom, hiába kételkednek az orvosok.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy talpra állok, amikor a férjem elhagyott.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy sokkal több erőm van, mint gondolom.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy az élet szép, akkor is amikor éppen belepusztulok.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy hinni kell, és tenni a dolgunkat.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy jönnek majd szép napok.
Elhiszem, ahogy elhittem, hogy élni jó dolog.

Anya!

Kérlek,….most is csak annyit mondj, hogy minden rendben lesz!

És én elhiszem!…..

2015. május 22. (péntek), 08:53