Rám nézel, látod, hogy más vagyok, De testemben nekem is szív dobog. Bőrömön érzem megvető pillantásod, Úgy fáj nekem, emberi gyarlóságod.
Embernek születtem, pont ahogy te, Vagyok én is a szüleim mindene, Velem is több a világ, épp, mint veled, Fordítsad hát rám lesütött szemed.
Szavaim néked tán nem szólnak szépen, Mégis figyelj rám, hallgass, ezt kérem! Nem beteg vagyok, egyszerűen más, S hidd el, nekem is hiányzik egy társ.
Éppúgy, mint ahogy esténként neked, Belesajdul a lelkem, ha a világ kinevet. Ezért kérlek szépen, segíts nekem élni, Az utcát járva ne kelljen úgy félni:
A sok szomorú, sajnálkozó arctól, Elég volt már, sok is a kudarcból. Nézz a szemembe, lásd más vagyok, De szemem, mint a tiéd úgy ragyog.
Megszülettem, mert dolgom van itt, S eléneklem szíved ki nem mondott dalait, Ha egyszer meghallod a hangom a szélben, Közel kerülök lelkedhez, tudom, és érzem.
Mert nekem minden kincsem ott lapul, Ezt hoztam én a másságommal vigaszul. Hogy azt adjam néked, mi tőlem lehet tiéd, Fogadd el őszinte szívem szeretetét.
-Háromszéki György-
2015. december 21. (hétfő), 11:22
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
