Mindennapi Motiváció – a lábak nélkül született tornászlány története

Nagyon sok múlik azon, hogy hisznek-e valakiben. /Jó eséllyel Te is tapasztaltad már ezt a saját bőrödön\: amikor olyan emberek közelében vagy, akik megbecsülnek, biztatnak, értékesnek tartanak, akkor nemcsak jobban érzed magad, hanem sokkal többre is vagy képes, mint egy olyan környezetben, ahol nem hagynak szárnyalni, hanem mindig visszarántanak\./

Vannak, akiknek az egész életét meghatározza ez. Sok gyermek úgy nő fel, hogy értéktelennek tartják, és idővel ő is annak hiszi magát. Mások szeretetet, elismerést, és egy olyan életszemléletet kapnak, amely arra buzdítja őket, hogy kövessék az álmaikat, ne hátráljanak meg az akadályoktól, és olyan életet éljenek, amilyenre szívük mélyén vágynak.

1987-ben született egy kislány Romániában. Nem voltak lábai. Egy ritka genetikai betegség miatt egész életére tolószékbe kényszerült, és így már nem kellett a szüleinek. Pontosabban édesapja döntött úgy, hogy a család nem vállalhatja a plusz költségeket és a hagyományos szemlélet szerinti szégyent, hogy egy testileg fogyatékos gyermek legyen a családban.

A kislány, Jennifer így nevelőszülőkhöz került, édesanyja soha nem láthatta őt, két testvére pedig nem is tudott a létezéséről. Egy új élet várt rá az amerikai Bricker családban, ahol a szülők három saját fiúgyermekük mellé fogadták örökbe Jennifert.

Nevelőszülei ugyanolyan szeretetet és törődést adtak számára, mint a három fiúnak, és Jennifer sem kivételezést, sem sajnálkozást nem kapott látszólag hátrányos helyzete miatt. Nem is tekintették őt hátrányos helyzetűnek, ezért ő sem tartotta magát másnak, mint a testvérei vagy a többiek. Röplabdázott, softball-ozott, kosárlabdázott, de már kisgyerekként tudta, hogy a torna az igazi szerelme.

Szülei pedig teljes szívvel támogatták őt abban, hogy kövesse az álmait, és azt csinálja, amit igazán szeret.

Az 1996-os atlantai olimpián az amerikai tornacsapat legfiatalabb tagja, az akkor 14 éves Dominique Moceanu különös hatással volt Jenniferre. Ámulattal nézte az olimpiai bajnok tornászlányt, és hatására kezdett el ő maga is versenyszerűen tornázni. A trambulin állt legközelebb a szívéhez, és az elkövetkező években számos versenyt meg is nyert.

Amikor barátai csodálattal mondták neki, mennyire lenyűgöző, hogy mozgássérültként ilyen eredményeket ér el, neki csak ennyi volt a válasza: „Én nem is vagyok mozgássérült”. Nem értette, miért tartják az ő teljesítményét különlegesebbnek, mint csapattársaiét, hiszen ő is pont ugyanolyan, mint a többiek.

Aztán 16 éves korában történt valami. Amióta az eszét tudta, tisztában volt vele, hogy szülei örökbe fogadták őt, hiszen ezt soha nem titkolták előle, és azt is tudta, hogy Romániából származik, azonban semmi mást nem tudott eredeti családjáról. Egy napon aztán rákérdezett a múltjára, és a válasz megdöbbentő volt: az eredeti vezetékneve Moceanu.

Jennifer elszánt kutatómunkába kezdett, hogy teljes bizonyossággal kiderüljön, amit az örökbefogadási papírok alapján valószínűsíteni lehetett: gyermekkori példaképe, az olimpiai bajnok Dominique Moceanu valójában a testvére. 4 évre volt szüksége, hogy ezt bizonyítani tudja, és csak ezután kereste meg Dominique-et, aki megdöbbenve olvasta Jennifer levelét.

Sem ő, sem a harmadik testvér, Christina nem tudott Jenniferről, és ez tovább erősítette Dominique szüleivel kapcsolatos ellenérzését gyermekkori negatív élményei miatt. De a kezdeti dühöt elengedve végül ő is megbocsátott a szülőknek, és a megdöbbenést hamar felváltotta az egymásra találás öröme. A testvérek azóta is tartják a kapcsolatot, és bár édesapjuk időközben meghalt, édesanyjukkal is jó viszonyt ápolnak.

(h/t: dailymail, youtube)

Jennifer Bricker története sok szempontból inspiráló, de talán a legfontosabb üzenet, amit ez a lány az egész életével képvisel, az az, hogy a korlátaid csak addig léteznek, amíg elfogadod azokat. Jennifer nem fogadta el, hogy ő bármiben is kevesebb lenne másoknál, és ebben nevelőszülei rengeteget segítettek neki. Nem bántak vele máshogy, mint testvéreivel, nem szomorkodtak a helyzetén, hanem elhitették vele, hogy képes elérni az álmait, ha tesz értük, és soha nem adja fel.

Jennifer elhitte. És megvalósította.

Forrás: hasznaldfel.hu

2017. szeptember 04. (hétfő), 21:50

Előző

Következő

Mindennapi Motiváció – a lábak nélkül született tornászlány története

Cikkajánló

Elegem lett a férjem tiszteletlenségéből, elmentem otthonról, de az autóm lerobbant, és egy vidéki motel mindent megváltoztatott

Egy magányos téli éjszakán felvettem egy idős embert az út széléről – az, hogy egy éjszakára befogadtam, örökre megváltoztatta az életem.

Nekem soha nem volt semmi bajom a rendőrséggel, de amikor reggel a kocsimhoz értem, Ez a megdöbbentő üzenet fogadott!

A Föld könyörgött: - ó ember állj meg, ne bánts! tengert, folyót, ne szennyezz, kincseim ne ásd, az erdőt ne pusztítsd...

A nagymama egy kicsit szülő, egy kicsit tanár, de a végsőkig a legjobb barát.Miért is olyan különlegesek a nagymamák?Olvasd el az írást .

10 dolog amit soha nem mondott el az édesanyád

Szerinted hány percbe telik,hogy jövőt adj egy árva gyermeknek?

Huszonéves történet, tegnapi csoda

Mindenegyben blog