Néhány dolog, amit csak mély érzésű emberek értenek
Hirdetés
Hirdetés
Tudom, nem divat ma már érzésekről beszélni. Legalábbis egymás között egyre kevésbé. Keménynek kell lenni. Haladni előre. Figyelni, hogy ne sérüljünk, mert sokan próbálnak nekünk ártani. /Olykor még a hozzánk legközelebb állók is\./
Akinek mélyek az érzései, azt érzelgősnek, gyengének, problémásnak tartja a környezete. Olyan embernek, akit vagy kerülni kell, vagy átnevelni, vagy kihasználni.
Hirdetés
Ha egy nő ilyen, akkor a férfi bonyolultnak bélyegzi, ha pedig a férfi érzései mélyek, akkor a férfiasságát kérdőjelezik meg. De nem felnőttkori kapcsolataink kibontakozásakor születtek meg ezek az ítéletek, hanem sokkal korábban: még a gyermekkorban. Amikor a kislány megtanulta, hogy a nők „bonyolultak”, a kisfiúra pedig rászóltak, hogy a nagyfiúk nem sírnak.
Valóban, a nagyfiúk már nem sírnak. Inkább bent tartják, és hatvan évesen rákban meghalnak. Vagy legjobb barátjuk szerepébe az alkohol kerül, és így a gyermekkori „gyenge kisfiú” megbélyegzést végre felválthatja a felnőttkori „szemét alkoholista”. Csak a csomagolás más, a tartalom ugyanaz: tegyünk úgy, mintha nem is létezne az alap probléma. Nem a tünetek, amiket könnycseppek vagy alkoholcseppek formájában látunk, hanem a valódi ok. Az a lelki sérülés, ami a tünetek felszínre kerülése ellenére mélyen maradt.
Hirdetés
Megtanuljuk elfojtani az érzelmeinket. Úgy tenni, mintha nem is léteznének. Ott hagyni őket kezeletlenül, aztán kezelgetni a fizikai tüneteket. Amíg lehet. Amikor pedig már nem, akkor siránkozunk, de sokan még ebben az akár végérvényesen elfajult helyzetben sem találnak kapcsolatot a test betegsége és a lélek betegsége között. Persze a legtöbben nem is keresnek.Valamit azonban nem tanítanak sem az iskolában, sem a legtöbb családban: végleg elfojtani semmit nem lehet. Átmenetileg esetleg igen, de végleg biztosan nem. Sem szükségleteket, sem álmokat, sem érzéseket. Aki megpróbálja ezeket elfojtani, az egy ideig látszólag még sikerrel is járhat, ám amit elfojtunk, az előbb-utóbb úgyis kijön.
Mindig kijön. Lehet, hogy más formában, mint amire számítanánk, de kijön.
Hirdetés
Persze valahol érthető az elfojtás is. Érthető a félelem, amivel a legtöbben az érzéseik kimutatásához viszonyulnak. Aki ugyanis feltárja az érzéseit, az sebezhetővé válik. Az olyat ad át a másik embernek, amivel ő kegyetlenül visszaélhet. Ez pedig túl nagy kockázatnak tűnik sok esetben.
Pedig vannak olyan dolgok, amiket csak egy őszinte, mély érzésű ember tud átélni – és megérteni.
Teljes szívvel jelen lenni.
Akár egy picit is tartalmas kapcsolatról van szó, akár a pillanat megéléséről, érzések nélkül egyik sem megy. Félig nem érdemes szeretni. A langyos pocsolyában való létezés nem feltétlenül a legjobb életstratégia. Mégis sokan evickélnek át az életükön az érzéseiket elfojtva. Van, aki meg sem tanulja azokat kifejezni, mert a gyermekkorából hozott korlátok túl erősek, felnőttként pedig már nincs, aki megtanítaná neki lebontani ezeket.
Hirdetés
Egy mély érzésű ember átadja magát az élet kockázatának, és magához öleli a lehetőségeket. Mert belül mélyen tudja, hogy csak így élhet teljes életet.
A másik ember érzéseit megérteni.
Nemcsak önmagának, de másoknak is többet tud adni az, aki mélyen megéli az érzéseit. Egyrészt azért, mert tisztán önmagát adja, nem hord álarcot, és nem húz fel maga köré falat, másrészt pedig azért, mert képes átélni a másik ember érzéseit is. Észreveszi a szükségleteit, megérti a fájdalmát, a kételyeit, a vágyait, és nem hagyja, hogy a másik ember egyedül érezze magát mellette.
Hirdetés
Ez viszont nem ok arra, hogy eltemessük az érzéseinket. Ez csak egy lecke, amit érdemes megtanulni, mert aki elmulasztja megtenni, az cipeli tovább magával, újra és újra megnehezítve saját, és sokszor környezete életét is. Ez a lecke az együttérzés ára. Néha túl magasnak tűnik, de ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy az együttérzés a tartalmas emberi kapcsolatok egyik legfontosabb alappillére, akkor már a lecke megtanulása is vállalható feladat.
Mert egy mély érzésű ember egyik legnagyobb kincse az empátia, amit semmiért nem érdemes feláldozni.
Szívből segíteni.
Az emberek jelentős részének cselekedeteit áthatja a gyermekkoruk óta beléjük nevelt megfelelési kényszer. Mit szólnak majd mások? Hogyan kell a csordát követni? Hogyan lehet elkerülni a megbélyegzést, a negatív kritikát, a kirekesztést, a magányosság érzését? A megfelelési kényszer nagyon erős motivátor tud lenni, ám tanácsadónak csapnivaló.
Aztán vannak olyanok is, akik nem a másoknak való megfelelés miatt tesznek bizonyos dolgokat, hanem azért, mert minden egyes tettükkel a saját érdekeiket próbálják szolgálni.
Még azzal is, ha éppen segítenek valakinek. Bármilyen csúnyán is hangzik, a segített embert eszközként használják arra, hogy a saját céljaikhoz közelebb jussanak. Utána pedig a segítség árát be is hajtják rajta.
Hirdetés
Van egy harmadik csoport is. Azok az emberek, akik nem azért segítenek másoknak, mert nem akarnak kilógni a sorból, nem is azért, mert anyagi vagy egyéb érdekük fűződik hozzá, hanem egyszerűen azért, mert át tudják érezni, mit jelent segítségre szorulni. Voltak már ők is mélyen, érezték már magukat nagyon egyedül, és nem szeretnék, hogy másoknak is át kelljen ezt élniük.A mély érzésű emberek úgy nyújtják mások számára a kezüket, hogy azt nem mocskolja be közben semmi.
Más élőlényeket is feltétel nélkül szeretni.
Lehet úgy is élni, hogy valaki nem szereti az állatokat, vagy nem tud megcsodálni egy virágot a réten anélkül, hogy leszakítaná, de aki nem szeret és nem tisztel más életformákat, az sem embertársait, sem önmagát nem tudja igazán szeretni.
Egész egyszerűen azért, mert a feltétel nélküli szeretet nem szelektál.
Hirdetés
Egy mély érzésű ember számára az élet akkor is élet, ha más fizikai formában van jelen. Ő nemcsak tudja, hanem meg is éli minden egyes nap, hogy egy kutya vagy macska is családtag, hogy egy állatnak is vannak érzései, és hogy egy növényről is lehet – és érdemes is – szeretettel gondoskodni. Mert a természetnek nem uralkodói, hanem részei vagyunk mi is.
Csak egy mély érzésű ember látja meg másokban önmagát, és önmagában másokat. A körülötte lévők ezért sokszor nem is értik, hogy miről beszél, ahogy azt sem, hogy miért tesz annyi mindent egy általuk alacsonyabb rendűnek tartott élőlényért. De ennek a külső ellenállásnak is van előnye: segít a belső bizonytalanságokat rendezni, és még erősebben hinni abban, hogy igenis van értelme a feltétel nélküli szeretetnek.Megélni az együttlét örömét.
Nem mindenki tudja értékelni azt, amije van. És akije van. Az emberek jelentős része bele sem gondol abba, hogy milyen jó dolga van. Mert van, aki várja őt haza. Van, aki átöleli. Van, aki minőségi időt szeretne vele együtt tölteni, vagy egyszerűen csak ott van a közelében, amikor a dolgait intézi. Sokaknak fel sem tűnik, mekkora ajándék mindez.
Egy mély érzésű ember nemcsak érti, hanem keresi is azokat a pillanatokat, amikor megélheti az együttlét örömét. Amikor érezheti, hogy fontos valaki számára, akivel ő is éreztetheti a szeretetét. Amikor teljesen mindegy, mi a program, a lényeg az, hogy nem egyedül kell csinálnia. Amikor az „én” feloldódik a „Mi” csodájában.
Mély érzésű embernek lenni nem jelent semmiféle felsőbbrendűséget. Nem azt jelenti, hogy aki nem ilyen, az feltétlenül rossz ember, aki pedig ilyen, az mindenképpen követendő példa. Csak annyit jelent, hogy ha mély érzésű ember vagy, akkor meg tudod élni az élet valódi szépségeit a maguk teljességében, és megtapasztalhatod azokat a csodákat, amelyekben az érzéseiket elfojtó, vagy emocionálisan alulfejlett emberek nem részesülhetnek.És azt is jelenti, hogy a mély érzéseid miatt könnyebben válhatsz kiszolgáltatottá. Erre azonban sem a félelem, sem az érzéseid temetése nem jelent megoldást. Az a bölcsesség viszont igen, amit a hibáidból tanulva szerezhetsz meg.
Forrás: hasznaldfel.hu
2018. január 09. (kedd), 06:44
Hirdetés
Hirdetés
