Remélem, levelem jó egészségben, és ami most mindennél fontosabb, jó erőben is talál Téged. Mint bizonyára tudod, a székely ember keveset beszél, levelet is ritkán ír, de most már nem halogathatom tovább a mondandómat.
/Úgy hozta a sors, hogy múlt kedden Bukarestben akadt ügyes\-bajos dolgom, ők meg nem szokták elkapkodni, így a meccs kezdete – ahogy mifelénk mondani szokták – Nagy\-Oláhfaluban ért\./
Hirdetés
Bizonyára nem tudod, de Bukarestből úgy lehet hazaérni Székelyföldre, hogy egy meccsnyi idő alatt valahogy kiverekeded magad a városból, majd röpke négy-öt óra alatt haza is érsz.
Hirdetés
Háromszáz kilométer hosszú út, pláne ha az autópálya ritka madárnak számít arrafelé.
Forrás: mti
De mi legyen a nyitómeccsel, amelyre több mint negyven évet vártunk?
[ad]
Hoppá, megvan! Internetkapcsolat, Kossuth Rádió.
Hirdetés
Valamikor apámmal a családi hagyaték részét képező „piköpös” rádión hallgattuk a magyar válogatott meccseit, mai napig előttem van a sárga fénnyel megvilágított állomások harmadik sora: Simferopol, Tallin, Vilnius, Budapesta. Szalai Ádám góljánál már vidáman integettünk a bukaresti járókelőknek és főúri mozdulatokkal több taxit is beengedtünk magunk elé, Stieber Zoltán mindent eldöntő gólja egy népesebb román család számára majdnem a véget, számunkra pedig súlyos börtönéveket jelenthetett volna, hiszen a kommentátor csak azt ismételgette, hogy EZT NEM HISZEM EL, EZT NEM HISZEM EL… (Csak jelzem, rádióban be kell mondani, hogy gól, aztán kész!)
A budapesti körúton, szerte a Kárpát-medencében és a marseille-i stadionban történtek aztán végérvényesen bebizonyították, hogy egy pontos keresztlabda testvéri szeretetet, egy pazar összjáték életre szóló barátságokat, egy jó ütemű becsúszó szerelés pedig régen várt szerelmi vallomásokat tud generálni.
Hirdetés
Mindezek tetejébe jóindulatú nagyvonalúságot okoz a bukaresti csúcsforgalomban…
Néhány évvel ezelőtt azt mondtad, Balázs, egy frusztráló időszakban elért Észtország elleni győzelem után, hogy: „Gratulálok a csapatnak, magunkért játszottunk… Remélem pár embernek, a hozzátartozóknak örömet tudtunk szerezni.”
Most, az izlandi meccs után pedig azt mondtad, hogy 15 millióan voltunk a pályán. A londoni olimpia férfi 200 méteres mellúszás új világcsúcsa és aranyérme után Gyurta Dániel mondott valami hasonlót: „15 millió magyart kellett végigvinnem ezen a kétszáz méteren”.
Hirdetés
[ad]
Kedves Balázs!
Bevallom őszintén, hogy én már a bukaresti egyenlítő gólod után megbocsátottam mindent, bár nem kevés ellenérzés gyűlt fel bennem. Ha jól emlékszem, sok halacskás viccet meséltem és még Lindácskára is mondtam egy két cifra dolgot. (Vele kapcsolatban legalább igazam volt!) Mert egy jól eltalált szabadrúgás önbecsülést, a bukaresti károgó publikumnak bemutatott szájra tett ujj pedig – mi tagadás! – egy icipici kis kárörömet is tud okozni.
Ma viszont – és ezt fogadatlan prókátorként Székelyföld nevében mondom – egyenesen büszkék vagyunk Rád/Rátok.
Hirdetés
A mutatott bátor játékért, a hitért, a lobogásért, a küzdeni akarásért.
De mindenekfelett a nemzeti önbecsülésért és összetartozásért.
Azt mondják, az utóbbi időben igazi kapitányként viselkedtél, a nemzet szemében viszont most váltál azzá. Az Isten áldjon meg, Balázs!
