Mikor kicsi voltál, mennyit vigyázott rád, Esténként mesét mondott a nagyanyád. Megtanított ékes, igazmondó szavakra, Vigyázott fénylő, gyermek mosolyodra.
Jó példát mutatott, hogyan kell élni, Menni előre mindig, és sohasem félni. Tiszta szívvel, becsületesen dolgozni, Megtanított téged varrni és foltozni.
Ölbe véve hozzád beszélt, cirógatott; ‘Látod kedvesem, ragyognak csillagok, Mit elérhetsz majd te is drága unokám, Ha szíved jól él, hidd el az Isten áld.’
Igaz értékekre, tisztességre nevelt, Hogy mit tudsz jót, azt te is megtegyed. Meleg étellel, tárt karral várt haza, Ilyen volt Veled az édes nagymama.
Mára felnőttél,ő közben megöregedett, Azt, mit akkor ő veled, most te tegyed. Segítsd a nehéz világban boldogulni, Ráncos, szomorú arcára mosolyt csalni.
Fogd meg gyengülő, erőtlen kezét, Könnyítsd meg, mi neki már nehéz. Szereteted gyűrűjében fájdalma enyhül, Tiszta szívében a hálaének felcsendül.
Ápold a lelkét, és törődjél vele, Hisz annyi éven át, rólad szólt élete. Minden vigasza, reménye a család, Öleld meg kedves, öleld a nagyanyát!
(Kerner Mariann; 2013.03.24. Szerzői és minden jog fenntartva; Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles) (Elérhetőség: http://www.facebook.com/battus.polydamas?fref=ts )
2016. május 01. (vasárnap), 22:02
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
