Ha ezt elolvasod, rájössz, hogy lehet, te is pont olyan rossz szülő vagy, mint az írásban szereplő anyuka! Rád is illenek ezek a mondatok?
"Rossz anyukád volt? Mert nekem igen! A legrosszabb az egész világon! /Míg a többi gyerek csokoládét majszolhatott reggelire, addig mi müzlit vagy pirítóst és lágy tojást kaptunk\./
Míg mások az iskolai szünetekben üdítőt ittak, vagy egy szelet csokoládét kaptak be, nekünk az otthonról vitt szendvicset kellett megennünk.
Édesanyám mindig pontosan tudni akarta, merre járunk. Tudni akarta azt is, kik a barátaink és mit játszunk velük. Ha azt mondtuk, hogy szeretnénk elmenni egy órára, akkor ragaszkodott hozzá, hogy legkésőbb egy óra múlva valóban otthon legyünk.
Anyunak volt bátorsága ahhoz is, hogy a gyermekmunka elleni törvényt megszegje: mosogattunk, ágyaztunk, főzni tanultunk. Porszívóztunk, kimostuk a ruháinkat és még sok ehhez hasonló szörnyűséges dolgot is tettünk.
Anya ragaszkodott hozzá, hogy mindig az igazat, csakis a színtiszta igazat mondjuk.
Amikor kamaszok lettünk, szinte olvasott a gondolatainkban. Ez valóban nehéz időszak volt! Anya sosem engedte, hogy a barátaink - ha el akartak kérni bennünket - egyszerűen csak az utcán ácsorogjanak. Oda kellett jönniük az ajtónkhoz, hogy láthassa őket!
Anya miatt sok élményről maradtunk le, amit más gyerekek, fiatalok átéltek.
Időközben mindannyian elhagytuk már a szülői házat. Képzett, jóravaló felnőttekké váltunk, és most pont fáradozunk, hogy épp olyan „gonosz, aljas szülők” legyünk, amilyen édesanyánk volt.
Vélhetően ez hiányzik a mai világból: kevesen vannak „gonosz” anyukák!"
Ugye, érzed az iróniát? Ugye, érted az üzenetet?!
Ha szerinted is fontos, add tovább!
