Szabad-e az öreg szülőket öregek otthonába adni?

Az erkölcsi normák és a jogszabályok előírják, hogy a szülők kötelesek gondoskodni a gyermekükről addig, amíg el nem érik a nagykorúságot. /Ugyanakkor nincs olyan törvény, amely arra kötelezné a gyermekeket, hogy a szülőkről gondoskodjanak, miután azok nyugdíjba mentek\./

A döntés, hogy az idős anyáról vagy apáról gondoskodik-e, a gyermekek saját belátására van bízva, pontosabban, saját értékrendje szerint dönthet erről, figyelembe véve a gyakorlati lehetőségeit is.

De kinek van igaza? Annak, aki munkáját és személyes életét áldozza fel annak érdekében, hogy állandóan közel maradjon az idős szeretteihez, vagy az, aki segíti a nyugdíjas szüleit elhelyezkedni egy öregek otthonában?

Sokan úgy vélik, hogy a gyerekeknek mindenképpen gondoskodniuk kell a szülőkről olyan módon, ahogy egykor a szülők gondoskodtak róluk, gyermekekről.

De nézzük csak meg közelebbről! A GYES/GYED legfeljebb három évig tart, majd a gyermek óvodába megy, vagy gondozóval marad, aztán pedig iskolába megy. A nyugdíjasnak viszont arra van szüksége, hogy valaki a közelében legyen, több, mint három évig.

A nyugdíjas gondozása magába foglalja a kötelező orvosi ellátást is. A fiatal anyák általában orvoshoz fordulnak a kisgyermekükkel kapcsolatos problémákkal, betegségekkel kapcsolatban. De akkor, amikor megöregszenek, valamilyen okból kifolyólag ennek ellenkezőjét várják el a gyermeküktől: azaz, hogy az egészségügyi kérdésekben kompetens legyen, és súlyos vagy krónikus betegségeit saját maga tudja kezelni.

Teszik sokan mindezt anélkül, hogy megértenék, hogy az efféle, saját gyógyítási mód legrosszabb esetben akár az életükbe is kerülhet.

Érdemes ilyenkor arra emlékeztetni, hogy szülőként a gyermekük kezelését is ápolókra és orvosokra bízták, miközben könnyen meglehet, hogy ők maguk eközben dolgozni mentek, de amikor most felajánlják számukra a szaksegítséget, azt megtagadják.

Az öregek otthonába adás.

Nézzük meg a külföldön gyűjtött statisztikákat. Az Egyesült Államokban például az idősebb amerikaiaknak mindössze 3%-a él az öregek otthonában. Ezt a 2010-ben végzett népszámlálási adatokból tudjuk.

A legtöbb magányos, öreg férfi és nő Amerikában az otthoni gondozást választja, feltéve, persze, ha erre lehetősége van. Az öregek otthonában kezdetben ugyanúgy viselkednek, mint a gyermekek az óvodában.

A szakértők becslése szerint 2007-ben 12 millió amerikainak volt szüksége hosszú távú segítségre.

Körülbelül 63%-uk 65 évesnél idősebb volt, a többi fiatalabb.

Ezeknek az embereknek szükségük volt a következő segítségre és szolgáltatásokra:

1. Képzett ápolókra;

2. A fizioterápiás szakemberekre;

3. Segítségnyújtásra a háztartásban (a ház takarítása és személyes gondozás);

4. Geriátria-szakemberekre;

5. Segítségre a sebek ellátásában;

6. Diétás tanácsadásra és különleges ételek elkészítésére.

Belátható, hogy kevés ember képes megfelelni a fenti, sajátos követelmények támasztotta elvárásoknak. Ezért vannak a nővérek, akik olyan szakértők, akik végzettségüknél fogva alkalmasak a fenti feladatok végrehajtásra. De a szakembert meg is kell fizetni. És amikor csak az élelmiszerre és a közüzemi számlákra elég a pénz, akkor ez nem is jöhet számításba.

Nehéz döntést kell hoznunk. Át kell gondoljuk az öregek otthonába adás összes előnyét és hátrányát, amivel az idős szülő és mi szembesülni fogunk.

1. Biztonság.

Ha egy személy nem tudja biztosítani a saját otthoni szükségleteit, a szokásos dolgok, amiket korábban rutin szerűen használt, sérülést okozhatnak. Éles tárgyakról, háztartási vegyszerekről, gáz- és elektromos készülékekről beszélünk. Emellett, ha esetleg szellemileg is leépülő idős emberről van szó, azok hatványozottabban ki vannak téve a rosszindulatú embereknek, csalók lehetséges áldozataivá válhatnak. Az öregek otthonában mindezek a kockázatok minimálisak.

2. Rutinszerű életvitel.

Az öregek otthonában az élet menetrend szerint történik: világos napirend van, rendszeres étkezés, társadalmi események.

Ez pozitív, gyógyító hatással van az öregedő szervezetre. Ugyanakkor van hátránya is ennek, tudniillik a meghatározott jövő és a korlátozott szabadság érzése.

3. Aktív társadalmi élet.

Az idősek otthonában tartózkodva a nyugdíjasnak lehetősége van társaival kommunikálni, olyanokkal, mint ő maga. Ha állandóan csak az otthona négy fala között élne, nem tartaná a kapcsolatot a világgal.

Az idősek otthonában a nyugdíjas érzi, hogy egy közösség tagja, és ez aktív életmódot tesz lehetővé számára, persze a saját lehetőségein belül.

Emellett a hozzátartozók minden korlátozás nélkül látogathatják őket, akár minden nap és több órán keresztül is maradhatnak, munkaidő után, a kisgyermekek gondozása előtt.

4. 24 órás ápolás.

Az idősek otthonában egy idős embernek éjjel-nappal képesek orvosi és egyéb segítséget nyújtani, amikor csak szüksége van rá, már az első kérésre.

Azok a felnőtt gyermekek, akik a nap nagy részét a munkahelyükön töltik, és mind maguknak, mind az idős szülőknek élnének, csak néhány órát tölthetnek a nyugdíjassal. Ezzel gyorsan a sírba is vihetik őket, hiszen ha egy beteg ember felügyeletét nem tudják ellátni, betegségük súlyosabbá válik.

5. A szolgáltatások meghatározott költsége.

Ha valaki az öregek otthonában történő elhelyezésen gondolkozik, nem árt tisztázni, hogy sok esetben ez fizetős, ingyen nem vállalnak gondozást. De ez teljesen érthető, mert végtére is, az élet más területein is jellemző, hogy a magasan képzett szaksegítség pénzbe kerül.

Az öregek otthonát pontosan azért hozzák létre a városokban, mert szükség van rájuk. Ha nem lenne idős ember, akinek segítségre lenne szüksége, nem lenne ilyen intézmény. Itt az ideje, hogy elfogadjuk létezésüket.

Az ilyen otthonok a magányos, idős emberek számára igaz mentsvárak. Olyanokról beszélünk, akiknek nincs rokonuk. Az ilyen embereknek joguk van ingyen öregek otthonában élni. Azonban a döntést, hogy beilleszkedjen, még mindig önállóan, saját magának kell meghozni. Az utolsó szó mindig a nyugdíjasé.