Egy nézőpontból.
Tizenhat éves. Korán kel, magába tuszkol egy kis reggelit a bögre kakaóval, hosszasan készülődik a fürdőszobában és elindul. Hosszú nap vár rá. /Kilenc óra a gimnáziumban, idegen nyelv, mindennapos testnevelés, fakultáció\./
Tizenhat éves. Félúton jár a gyerekkor és a felnőttlét között, talán maga sem tudja, hová tartozik és merre tart. Kereshetné a saját útját, építhetné a saját személyiségét – ha volna rá ideje.
Tizenhat éves. Könyvet nem olvas, mert az unalmas. Nem elég pörgős. Megértem. Egy olyan agynak, aminek a nap tizenhat órájában a verbális és képi információk hatalmas és gyors özönét kell befogadnia és rendeznie, halálosan lassú és feldolgozhatatlanul vontatott Viktor Hugo és Bulgakov.
Tizenhat éves, de úgy él, mint egy ötvenes menedzser. Elfoglalt, nyomasztják a határidők, űzi a teljesítmény kényszere. Nem maradhat le, a világ elvárja, hogy trendi legyen. Mindene megvan, de nem ér rá a saját gondolataival foglalkozni. Erre mondjuk lehetősége sincs. Ahhoz túl nagy a zaj, túl nagy a pörgés.
Tizenhat éves.
De nem irigylem.
2015. október 18. (vasárnap), 10:20