VANNAK EMBEREK, AKIKET AJÁNDÉKBA KAPUNK!

Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa.

Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán...

/"Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán\./

Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan.

Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál.

Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást.

Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését.

Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a barátság láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett."

(Ismeretlen szerző)

Szerinted is így van? Veled is előfordult már ilyen? 

Ha igen, ne felejtsd el megosztani!