1 perce érkezett! Gyászba borult az ország – Szörnyű hírt kaptunk ma reggelre – nagy név távozott közülünk!
Elhunyt Benkő Imre, a magyar dokumentarista fotográfia legendás alakja .
Életének 83. évében elhunyt Benkő Imre Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus – közölte a Magyar Művészeti Akadémia. /A dokumentarista fotográfia megkerülhetetlen, összetéveszthetetlen mestere több mint hat évtizeden át alkotott, nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos pontján is\./
Benkő Imre 1943. február 17-én született Budapesten. Érettségi után az Ipari Szakmunkásképző Intézet híradástechnikai műszerész szakán tanult, majd a Magyar Távirati Irodában (MTI) kezdett dolgozni fotóriporterként. Már ekkor megmutatkozott kivételes érzéke az emberi történetekhez és a mindennapok valóságának megörökítéséhez.
Később a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának alapító tagja lett, és aktívan részt vett a fiatal fotós generációk oktatásában. 1971-ben végzett a MÚOSZ újságíró-iskolában, ahol fotóriporter szakon szerzett diplomát. Dolgozott a Képes 7 és az Európa Magazin munkatársaként, majd a kilencvenes évektől szabadfoglalkozású fotográfusként alkotott, teljes szabadságban, saját látásmódja szerint.
1988 és 2000 között a Magyar Iparművészeti Egyetemen tanított dokumentarista fotográfiát. Tanítványai szerint türelmes, csendes és inspiráló mester volt, aki soha nem a technikát, hanem az embert helyezte a középpontba.
Riportjait és fotóesszéit mindig mély megfigyelés előzte meg.
híres fotói:
? 1. Acélváros – Ózd (1987–1995).
Talán a legismertebb munkája.Egy nyolc éven át készült sorozat, amely az iparváros hanyatlását, a gyárbezárások utáni emberi sorsokat, munkanélküliséget és kilátástalanságot mutatja be – méltósággal és együttérzéssel.
?️ 2. Szürke fények – Budapest 1970–1999.
Egy három évtizedet átfogó vizuális krónika a fővárosról.A képek hétköznapi pillanatokat mutatnak: villamosmegállókban fázó emberek, piacokon alkudozó asszonyok, vállalati ünnepségek, fáradt tekintetek.Ezek a fotók nemcsak történelmi dokumentumok, hanem finom humorral és líraisággal megörökített városi életképek.
? 3. Ikrek – 1982–2008.
Több mint húsz évig tartó projekt, amelyben magyarországi ikerpárokat fényképezett újra és újra, éveken át követve változásaikat.A sorozatban a gyermekkor, kamaszkor és felnőttkor arcai egymás mellé kerülnek – a hasonlóság és különbözőség gyönyörű párhuzamait mutatva.Több mint kétszáz fotóból álló kötetben is megjelent.
? 4. Artisták és pantomimesek (1970-es évek).
Korai sorozatai közé tartozik, amelyben a Köllő Miklós-féle pantomimegyüttest és az Artistaképző növendékeit örökítette meg.Különös, fanyar, emberközeli világot mutatott be – egyszerre játékos és küzdelmes életet, a „porond mögötti” valóságot.
? 5. Munkásszállók és üzemek (1970–1980-as évek).
Benkő a magyar munkásélet krónikása volt.Felvételein gyári öltözők, étkezdék, szobák, munkások pihenőidőben láthatók – a rendszer hétköznapjai.A sorozat hitelessége abban rejlett, hogy sosem „kívülről” fotózott: az emberek elfogadták őt maguk között.
? 6. Arcok – Sziget Fesztivál (1993–2002).
A Diákszigettől kezdve végigfotózta a fesztivál első húsz évét.A képek nem a színpadokról, hanem a fiatalokról, arcokról, hangulatokról szóltak – sár, sátor, szabadság, közösség.A sorozatból album és kiállítás is született (Mai Manó Ház, 2012).
? 7. Távol és közel – Kína 1984–2019.
Egy kevésbé ismert, de lenyűgöző nemzetközi munkája.Több évtizeden át fotózta Kínát, az átalakuló társadalmat, a régi falvakat és a modern városokat.A sorozat egyszerre dokumentum és személyes utazás – ahogy Benkő írta:
„A távolság csak látszat – az emberek mindenhol ugyanarra vágynak: életre és méltóságra.”
? 8. Utak/Fotók (1971–2002).
Összegző, személyes válogatás pályája első három évtizedéből.Ezek között megtalálhatóak ikonikus utcai képei: buszmegállóban álmodozó lány, panelház előtt álló gyerekek, piaci kofák nevetése, idős férfi újságpapírral a fején az esőben – mind-mind a magyar valóság poézise.
1989-ben Kassák Lajos Ösztöndíjat nyert, aminek köszönhetően elkészítette legendás „Acélváros – Ózd 1987–1995” című sorozatát, amelyért később elnyerte a W. Eugene Smith Memorial Fund (New York) ösztöndíját is. Az anyag nem csupán a nehézipar hanyatlásának krónikája volt, hanem egy korszak társadalmi lenyomata – emberséggel és empátiával megfogalmazva.
1999-ben jelent meg „Szürke fények – Budapest 1970–1999” című albuma, amely három évtized városi életének dokumentuma, fanyar humorral és lírai mélységgel. Későbbi kötetei – köztük az „Utak/Fotók: 1971–2002” és az „Ikrek – 1982–2008” – szintén a hosszú távú megfigyelés művészetét példázzák: több száz portré, sors és életút rajzolódik ki bennük.
A Sziget Fesztivál történetét is ő dokumentálta az első pillanattól kezdve: „Arcok – Sziget fesztivál 1993–2002” című kötete, majd a húszéves jubileum alkalmából rendezett kiállítása a fesztivál kulturális örökségének vizuális alapköve lett.
Életművét Palotai János „Élet-Mű” című monográfiája foglalta össze, amely 2018-ban jelent meg az MMA Kiadó gondozásában. Legutóbbi könyve, a „Távol és közel – Kína 1984–2019” 2022-ben látott napvilágot, bepillantást engedve a távol-keleti világ emberközeli pillanataiba.
Munkásságát itthon és külföldön is számos elismeréssel jutalmazták. 1975-ben World Press Photo arany- és ezüstérmet kapott, majd 1978-ban ismét aranyérmes lett. 1991-ben Pulitzer-emlékdíjat vehetett át.
Hazai díjai között szerepel a Balázs Béla-díj (1981), az Érdemes Művész díj (2004), a Magyar Fotográfiai Nagydíj (2004), a Magyar Fotóművészek Szövetségének Életműdíja (2013), a Prima Primissima díj (2016) és a Fotóriporteri Életműdíj (2021).
2025-ben Kossuth-díjjal ismerték el, „Magyarország számára kivételesen értékes művészi alkotómunkája, a magyar dokumentarista fotográfia meghatározó alakjaként, az ember és környezete viszonyát elemző, sajátos hangvételű alkotásai elismeréseként.”
Benkő Imre halálával egy olyan művész távozott, aki generációkon át tanította, hogy a fénykép nem csupán pillanat, hanem történelem, empátia és igazság is egyben.
? „A fotó számomra nem esztétikai játék, hanem az élet lenyomata. Azt keresem, ami múlandó, de mégis örök.
Nyugodjék békében.
2025. október 16. (csütörtök), 04:57
Kapcsolódó cikkünk
1 perce érkezett! Gyászba borult az ország – Szörnyű hírt kaptunk ma reggelre – nagy név távozott közülünk!
Meghalt Pajor András – 57 évesen hunyt el a sárvári közélet és sajtó meghatározó alakja
Fájó...
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
