/Nem tudom mi történt, a férjem 7 év házasság után eldöntötte, hogy csak ő keres pénzt, ő tartja el, ezért hálásnak kell lennem neki\./
Nem tolerálom az ilyen viselkedést, nem vagyok egy rongy amibe a férjem a lábát törli. Az elején csak nevettem az egészen, de csak azért, hogy ne legyen vita, gondoltam majd megunja, azt hittem csak egy pillanatnyi döntés volt.
Nincsenek gyerekeink, nem tudom a férjem miért nem tisztel engem, ez a viselkedése az utolsó csepp volt a pohárban. Úgy döntöttem, hogy megleckéztetem őt, sőt meg is büntetem azért, hogy bebizonyítsam neki azt, hogy téved és nem becsüli meg azt amit érte teszek.
Nálunk nem csak ő keresi a pénzt én is dolgozom, nincs olyan nagy fizetésem mint neki, de ez nem azt jelenti, hogy ő tart el engem. Mivel ketten vagyunk azt mondtam a férjemnek, hogy ideiglenesen ő fog az egyik szobában lakni, én a másikban, azt fog enni amit főz magának és ugyanígy lesz a többi házimunka is felosztva két részre.
Az albérletnek amelyben lakunk a felét ő fizeti a felét pedig én. Hiába élünk együtt mindenki külön fogja csinálni a dolgait. Fogtam a holmijaimat amelyek a hálószobában voltak és átpakoltam a nappaliba őket, azóta ott élek. A férjem nem is számított erre, az elején szemrehányást tett nekem mindezért. Elmagyaráztam neki, hogy nem tűröm ezt a viselkedését, neki tisztelnie kell engem.
Eltelt két hét, őszintén mondom nagyon jól érzem magam, nem kell rohannom haza azért, hogy vacsorát készítsek, miután végzek a munkahelyemen megeszem egy joghurtot és boldog vagyok. A múlthéten két alkalommal is sikerült edzenem, már rég nem mozogtam. Este elmentem manikűröztetni, hétvégén pedig nem kell az egész házban takarítanom. Befestettem a hajam és új frizurát csináltattam, lelkileg is jobban érzem magam.
Arra a következtetésre jutottam, hogy kevesebbet költök, ha csak magamnak vásárolok. A férjem pedig mérgesen jön haza a munkából, nem főz, néha tojást süt vagy pékárut eszik utána pedig lefekszik. Amikor ő a konyhában van akkor én a nappaliban, bezárom a szobaajtót, hogy ne is lássam őt.
Vajon a férjem haragszik? Biztosan, de nem érdekel, már nincs tiszta zoknija sem, az ágyneműjét sem cserélte le és ki sem mosta a ruháit.
A férjem lefogyott és mindig rosszkedvű, de nagyon büszke nem tenne egy lépést sem felém azért, hogy kibéküljünk.
(ketkes)
2022. január 13. (csütörtök), 18:51
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.