95 éves korában elhunyt Robert Duvall, az a hollywoodi legenda, aki úgy tudott jelen lenni a vásznon, hogy közben sosem harsogta túl a többieket. Csendes erő volt – és éppen ezért lett megkerülhetetlen. /Közel másfél száz filmes és televíziós szerep, Oscar\-díj, kultikus karakterek, és egy magánélet, amelyben a reflektorfény helyett a nyugalmat kereste\./
A világ nagy része Tom Hagenként ismerte meg a A Keresztapa és a A Keresztapa II. című klasszikusokból. A Corleone család örökbefogadott fia, a kimért ész hangja a káoszban – az ember, aki mindig hideg fejjel gondolkodott.
Francis Ford Coppola filmjében Marlon Brando és Al Pacino mellett sem veszett el. Visszafogott, intelligens játéka Oscar-jelölést ért, és örökre beírta nevét a filmtörténetbe. A harmadik részben, a A Keresztapa III.-ban már nem szerepelt – állítólag anyagi vita miatt –, hiánya pedig érezhető volt a rajongók szerint.
Az Apokalipszis most egyik legemlékezetesebb jelenetében Wagner zenéjére vezeti harcba helikoptereit Kilgore alezredesként.
A szerepért újabb Oscar-jelölést kapott, és bebizonyította, hogy a higgadt stratégából bármikor lehet karizmatikus, kissé őrült hadvezér.
1984-ben végre aranyszobor került a kezébe: a Az úr kegyelméből főszerepéért megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Egy kiégett, alkoholproblémákkal küzdő countryénekest alakított – fájdalmasan hitelesen.
Duvall maga is rajongott a countryzenéért és a westernkultúráért, ami különös mélységet adott a szerepnek.
Bár Hollywood egyik legnagyobb neve volt, a magánéletét féltve őrizte. Négy alkalommal házasodott, de igazi társat későn talált. 2005-ben vette feleségül az argentin színésznőt és rendezőt, Luciana Pedraza-t, aki több mint 40 évvel fiatalabb nála.
Duvall rajongott Argentínáért – felesége hazájáért –, gyakran töltöttek időt ott, sőt producerként és színészként is dolgoztak együtt. A színész szenvedélyesen szerette a tangót, a lovakat és a vidéki életet. Virginia államban birtoka volt, ahol visszavonultan élt, távol Hollywood zajától.
Barátai szerint puritán, fegyelmezett és mélyen spirituális ember volt.
Robert Duvall azok közé a színészek közé tartozott, akik nem a harsány gesztusokkal, hanem a jelenlétük súlyával írták be magukat a filmtörténetbe. Volt maffiatanácsadó, háborús parancsnok, cowboy, bíró és megtört zenész – de minden szerepében ott volt az ember.
Távozásával egy újabb darab hullott ki abból a generációból, amely még a karakterben hitt, nem a hírnévben.
A vetítőtermek sötétjében azonban újra és újra felhangzik majd Wagner zenéje, vagy csendben megszólal egy countrydal – és mi tudni fogjuk: Robert Duvall örökre ott marad velünk.
2026. február 17. (kedd), 13:12
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.